Szombat délután, igazi futballünnepnek ígérkező hangulatban találta magát Marseille, a 67ezres Vélodrome most sem telt meg ugyan, de a közel 50ezer (46153) szurkoló, aki kilátogatott, kicsik és nagyok egyaránt, fergeteges hangulatot kölcsönöztek a családok számára is pazar időben rendezett találkának. A teltházra még sokat kell várni, alighanem a PSG elleni klasszikus lehet az egyetlen ilyen esemény, ugyanakkor, a méretes érdeklődő tömeg ott lapul a városban, csak az utóbbi évek megutáltatták velük a meccsre járást. Amit eddig láttunk, az új rendszer alkalmas lehet arra, hogy visszacsábítsák őket a tribünre. Az ellenfél végre egy nagyobb fenevad volt, a folyamatosan erősödő Rennes, az előző fordulóban pontot mentett a Paris Saint-Germain ellen, így volt egy aprócska gombóc, mindenki gyomrában. Ugyanakkor a tudat, hogy három meccset nyert az OM zsinórban megadta a kellő önbizalmat.
Az önbizalomnak híján voltunk viszont az első félidőben! A védelem, amelyet olyannyira sokszor szidtunk a szezon legelején, és amely csak halmozta a hibákat, most az egyetlen értékelhető pontja volt az OM első félidejének. A Mendy, Morel, N’Koulou, Dja Djédjé alkotta hátvédsor mindegyik eleme mutatott bíztató dolgokat az első 45 percben, nem beszélve Mandandaról, aki már a negyedik percben bravúrral hárított. Sajnos a kreatív szekciónk dieselmotorként működött, a teljes első játékrészben az volt az ember érzése, hogy egyszerűen nem érték el a megfelelő működési hőfokot a srácok, és ez egyéni hanyatlásokban is megmutatkozott. Az, hogy Andrét alig vettük észre, talán nem is újdonság, de a már múlt héten is szürkébb Thauvin, tegnapra valami kínkeserves formát fogott ki. Egymás után hozta a rossz döntéseket, rossz passzok, eröltetett egyéni villongások, amik semmi eredménnyel sem jártak. Romao szorgosan gyűjtötte be a labdákat, a szűrőpárosnak tegnap Ő volt az aktívabbik tagja, Imbula dezorientált produktuma, főleg a múlt heti, meccs legjobbja cím elnyerése után volt fájó.
A fordulás, mint idén már annyiszor, jelentős változásokat hozott a játékunkban. Ha egyénileg nézzük, a széleinken Mendy és Dja Djédjé folyamatos nyomás alatt tartotta a piros-feketéket, Gignac sokkal inkább lépett vissza labdákért és kapcsolódott be az akciók építésébe, míg az addig is az aktívabbak közé tartozó Payet ismét magára vállalta társai irányítását, fogalmazzunk úgy, a maga módján. Öt perc játék után jött is a gól, Dja Djédjé jobb oldali beívelését Gignac egy káprázatos mozdulattal juttatta a hálóba, Jean-Pierre Papintől láthattunk hasonlót, a róla elnevezett mozdulat (papinade) igazán mutatós, Gignactól pedig nem állnak távol az effélék.
Bő tíz percre rá, jött az ismétlés, újra Gignac püfölt Costil kapujába! Újabb jobb oldali beívelést stukkoltak ki a Rennes védői, azt APG azonban tökéletesen kezelte le, majd kíméletlenül kilőtte a hosszú alsót. Gignac hatodik gólját szerezte a hatodik meccsén, mikor ez az írás születik, éppenséggel vezeti is a Ligue 1 góllövőlistáját.
A véghajrára jött a slusszpoén, az egész mérkőzésen szenvedő Thauvint a 84. percben váltó Alessandrini, volt csapata ellen léphetett pályára. Érdekes, hogy Flo helyét vette át a jobb szélen, ami azért szokatlan, mert a nyáron szerződtetett Alessandrini világéletében a francia Dzsudzsák Balázs volt, aki egy kitűnő bal lábbal, szélvész gyorsasággal rendelkezik, de semmi többel. Ehhez képest, Bielsa alatt egyre inkább részt, vesz többféle szerepkörben is a játék alakításában és bár André helyett nem igen tud kezdőbe kerülni, csereként sok szép megoldással gyönyörködtet minket szurkolókat. Így tett a meccs 94. percében is, amikor szabadrúgásból, régi cimborájának egy bődületes gólt lőtt. Látszott rajta, hogy majd megpukkad a boldogságtól, hogy egy felrobbant stadionban legszívesebben Ő maga is szétrobbanna örömében. De ahogy azt kell, a lehetőségekhez mérten visszafogta magát és annyira látványosan nem ünnepelte csodagólját.
Fussuk át egyesével a játékosokat, ki milyen pontokat kap a tegnapi teljesítményére, igyekeztem objektív lenni, de néhol vasszigorra volt szükség!
Mandanda: nagyon sok szép védése volt, már a meccs legelején tökéletesen koncentrált volt és az utóbbi idők apró betlijeit most feledtette. Pár hajmeresztő elhúzós csel legutolsó emberként megemelte az ember szívében a BPM számot, de mindent egyben egy nagyon is jó meccs van a háta mögött, clean sheet a javából. 8
Dja Djédjé: szokás szerint küzdött hajtott. Az én megítélésem szerint sokat fejlődik, ami a labdakezelését illeti, az összjátékokban ez tökéletesen ki is ütköződik. Ugyanakkor az akarásán kívül ez a minimális fejlődés az, ami igazán értékelhető, védő feladatáról gyakran megfeledkezik, és a szétszórtságát alighanem egy komoly rivális tudná betörni. 7
N’Koulou: a csapat egyik legjobbja volt. Már múlt héten a meccs legjobbja címre jelöltek közé került, ismét hozta azt, amit elvárunk tőle. Egy igazi vezér, aki önbizalomtól duzzadt mellkassal lép közbe, gond nélkül állít meg jelenleg bármilyen támadógépezetet! Lenyűgöző szerelések mellett, pusztán a tudat is több mint kielégítő, hogy végre van egy-személyben valaki, aki a hátvédsort vezeti. 8.5
Morel: ugyancsak káprázatos játékkal rukkolt elő. Az OM idei szezonjának abszolút meglepetésembere, nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog válni középhátvédként. Bármennyire is kötött a posztja, előszeretettel mászkált előre is, nem okozott semmilyen gondot neki, hogy támadjon, ahogy azt évekig próbálta tenni! 7
Mendy: a tökéletesen záró védelem utolsó láncszeme, aki a modern futball követelményeinek megfelelően hasznosan támogatja a támadásokat. Dja Djédjéhez hasonlóan sokat lépett be a támadásokba és bár egy gól sem az Ő oldaláról született, nagyon is sokkal segítette csapatát. 7
Romao: ahogy azt fentebb megemlítettem, tegnap a togói volt a szűrőpáros aktívabbika. Már az első félidőben kis túlzással meccsben tartotta csapatát, jól látta át az első félidő elején, hogy Doucourét feltoltabban játszatják, így helyenként tudatosan lépett hátra hátvédnek, ahogy azt már megszokta. Nem lehet nem elismerni a játékát, harminc év ide vagy oda, emberfeletti a munkabírása. 8
Imbula: épp azért, mert annyira sokra tartom, most szigorú leszek vele. Múlthéten pazar gólt szerzett, az egész mezőny legjobbja volt. Ehhez képest most, elbújt a középpályán és pár már megszokott imbulás labdafelhozatalt leszámítva, mikor úgy tartja meg a lasztit, hogy két védő lóg a nyakán, túl sok mindent nem tett hozzá a győzelemhez. 7
Thauvin: na, hát ha Imbulaval szigorú voltam, vele egyenesen kőszívű leszek. Valahogy a válogatott szereplése után visszaesett a játéka, kizökkent a ritmusból és dacára annak, hogy múlthéten betalált az Eviannak, már akkor érzékelhető volt a formahanyatlás. Ezt most sikerült megfejelnie, olyannyira, hogy az egész keret legrosszabbika volt. 6.5
Payet: vele vagyok a legnagyobb bajban, mert az utóbbi idők parádéja után, hogy őszinte legyek Ő is megtorpant most. Nagy dilemma, hogy Valbuena után képes-e egyedül betölteni az irányító szerepkört?! Voltak káprázatos meccsei már idén, amikor azt gondolhattuk, hogy meg vagyunk mentve, a tegnapi viszont nem ezen napok egyike volt. Semmi extra! 7
Ayew: kezdek nem is csodálkozni a játékán, hanem már-már sajnálom. Érthetetlen számomra, hogy az Ő képességeivel, miért hoz sorban ennyi rossz döntést! Valamit ki kellene találni, mert egyelőre nem érzem úgy, hogy jó döntés volt megtartani a nyáron, APG-nek és neki is lejár majd jövőre a szerződése, kíváncsi vagyok milyen sorsot szánnak neki. Nem tudom, hogy motivációs gondjai támadtak, vagy nem tudja elfogadni, hogy inkább helyeződik másokra a hangsúly, bárhogy is legyen, a játékrendszerünktől függetlenül, egyénileg kellene húznia váratlan dolgokat. 6.5
Gignac: két gól, temérdek sok kreatív, szinte nem is rávalló megmozdulás. Elsőre óhatatlanul a válogatott jut eszembe a kapcsán, ha Deschampsnak van egy kis esze, egy ilyen hihetetlen formába került támadót nem hagy figyelmen kívül, bármennyire is voltak az OM-nél ellentéteik. Gyönyörű gólok, MEGINT, rengeteg hasznos, építkezést segítő mozdulat, MEGINT! Egy átalakult APG-nk van, akivel jelenleg az ember úgy érzi, minden lehetséges, már csak az egy jó kérdés, ami Andrénál felvetődik, nevezetesen, hogy mi lesz vele januártól, milyen jövő vár rá az OM-nél?! 9.5
Fanni: csereként Ő kapta a legtöbb időt, amivel Bielsa meglepett, azonban örültem is neki. Dja Djédjét egyértelműen gatyába kell rázni, és Fanni rutinja jó alternatíva ehhez, jól kiegészítve az ambiciózus elefántot. Érződik rajta, hogy már nagyon nincs meg a sebessége ehhez a poszthoz, viszont az oldalán játszó Ntepet levette a pályáról, 32 éve minden rutinjával. 7
Alessandrini: mágikus gólt szerzett, egy olyan meccsen, ahol amúgy sokan meg lennének szeppenve. Hát Ő nem így tett és ezt milyen jól tette! Nagyon bízom benne, hogy ha André számára már a motiválatlanságról szól visszaesése, akkor Alessandrini majd tesz róla, hogy ne legyen a ghánai biztos kezdő. Egyre inkább érzem rajta, hogy hasznos tag lesz, lerí róla, hogy örül annak, hogy hazatért és elhivatottsága nagyon tetszik. Ez a gól önbizalomfröccsként hathat számára, így új lendülettel kezdheti meg a munkát. 7.5
Sparagna: ugyanannyit játszott, mint Alessandrini, de sokkal nehezebb értékelnem. Én megmondom őszintén kedvelem! Valahogy sugárzik belőle az egyszerűség és a szerénység, egy ilyen fiatalra nagy szükségünk lehet és hiszek is benne. Viszont inkább csak hosszabb távon. Nem játszott rosszul, de különösen jól sem, így nem értékelném számmal. Egy megnyert meccsbe szállt be egy megtört támadósorral szemben.
A látottak ellenére ne felejtsük el megemlíteni, hogy bár három góllal nyert az OM, bár nem kapott gólt sem, de ez csupán a második félidő eredménye és ez azért gond. Ahogy Bielsa is elmondta a találkozó után, természetesen elégedett, de nagyon sok mindenen kell még csiszolni. Én is így látom, hiszen ezt most már egy aránylag komolyabb erőpróbának nevezhetjük, amiből azért nyögvenyelősen jöttünk csak ki. Az első félidőt jobb lenne elfelejteni, de pont azon kell igazán javítani! Meg voltunk lőve támadásban, Flo és André kivette magát úgymond a játékból, Imbula is szürkébb volt, ezáltal a hét támadásokban bevethető emberből, hirtelen néggyel volt kénytelen építkezni a csapat.
Úgyhogy ne essünk hasra ettől az eredménytől, ha 90 percnyi tökélettel állnak elő aranylábú fiaink, mint tették azt a Nice ellen, (csak nem egy Nice kaliberű ellenfél ellen) na, akkor majd azt mondom, hogy igen, ez igen, készen állunk egy BL-re is akár! Márpedig ez kell, hogy a célunk legyen, El Loco is elmondta a meccs előtti sajtótájékoztatóján, hogy kimondottan arra készülnek idén, hogy jövőre Bajnokok Ligája résztvevő legyen ismét az OM. Eddig, hat forduló után erre minden esélyünk meg is van, hiszen a Marseille vezeti a bajnokságot, megelőzve a Bordeaux, Lille duót. Mámorító érzés volt e szavakat leírni.
Szintén örömhír blokkunkba tartozik az is, hogy a nyári mercato legutolsó hozadéka, a brazil Doria rendelkezik már a megfelelő munkavállalási engedéllyel, bár eddig hiányoztak a papírjai, a következő meccseken adminisztratív okai nem lesznek már annak, hogy akár kezdőbe is kerüljön. Sokkal inkább van esélye annak, hogy a korábban lehordott védelemből, most egyre kevésbé lehet majd kirobbantani Morelt és Fannit, a 19 esztendős brazil bekknek meg kell küzdenie minden egyes játékpercért. A tegnapi diadalt a lelátóról kémlelte.
Legnagyobb örömünkre hétközi forduló következik, már kedden a 7. forduló nyitómeccsén játszik a csapat, ráadásul egy újabb kisebb falattal, a 14. Reimsszal vívunk meg a pezsgők varázslatos vidékén.
Addig is ALLEZ L’OM!
