Nem gondolom, hogy állandó rovatot nyitok ezzel az írással, egészen egyszerűen csak rég jelentkeztem, a nyitóforduló előtti héten nyaraltam, szóval kissé értelmetlen időzítéssel érkezik újra poszt, amiben az elrajtolt francia bajnokság, eddigi eseményeit foglalom össze, mellyel talán egy kicsit útmutatót adhatok a bajnokságot kevésbé követők számára is.
Szerkezetében igyekszem azokra, a bennem korábban megfogalmazódott, ám általam végleg meg nem fogalmazott szezonfelvezető elemekre is kitérni, amik vagy nem jöttek be, és akkor nagyon nagy arc vagyok, hogy felvállalom meglepődésem, vagy amik bejöttek, és ezáltal kaphatom az ívet, hogy na persze, könnyű utólag okoskodni.
A Párizs fasza
Tetszik, nem tetszik a PSG uralma továbbra is tart. Sőt, meggyőződésem, hogy azzal a nagyon kevéssé tipikus párizsi húzással, hogy Laurent Blanc-t Unai Emery váltotta a fővárosiak edzői székében, nem csak, hogy egy sokkal inkább komolyan vehető, kétfrontos harcra sokkal inkább alkalmas klubnak tűnik a qatari ékszerdoboz, de még egészen szimpatikus is lehet ez a - Ibrahimovic nélkül, Emery-vel felálló - PSG. Már nyilván nem nekünk.
Olyan érzésem van, mint mikor a kisgyerek biciklijéről leveszik a pótkereket. Lehet, hogy ideig-óráig még bizonytalanul teker tovább a kölyök, de aztán egészen más sebességgel teker tova, immáron egyedül.
Korzikán nagyjából ez is történt. Lefocizta a PSG a Bastiat, akik csak a lelátóról tudtak erőt fitogtatni, szegény Lucas Moura bánta, vélhetően nem marad majd szankció nélkül, ismerve a tavalyi OM-OL derbin történteket.
A soványka 0-1 talán nem nagy cucc - egy általam kieső hely közelébe jósolandó csapat ellen -, a játék minden elemében jobb volt a Párizs - bár többet lőttek a hazaiak kapura (!) - látványosan elindul Emery reformja, amely kissé más léptékben, de engem Bielsa marseille-i hatalomátvételére emlékeztet. A csillogáson, gigantikus fizetéseken, kupahajszoláson túl, megjelent valaki, aki műhelyében, alkimista módjára, alúlról próbálja megszervezni új csapatát.
Monte-carlo, mint legfőbb kihívó
Ennél ellentétesebb ívet futó klubok nem is találkozhattak volna egymással, mint a Monaco-Guingamp (ejtsd: Gengam) mérkőzés résztvevői. Bretagne-ban elvesztették a klubot 2012-ben visszajuttató Jocelyn Gourvennecet, akinek már nagyon kijárt, minimum egy polccal magasabb szinten található francia csapat. Az őszes észak-francia mester után, a l'Hexagone talán legtúlértékeltebb edzői karaktere Antoine Kombouaré ült le a cuki kis Guingamp padjára. A Bastiahoz hasonlóan, nem nagyon látom - a múltja és jelenje alapján stabil L1 csapattá válni képes - szegény piros-feketéket a 15-16 helynél előrébb.
Szemben a Monacoval, ahol pár éve 180 fokkal változott az orosz milliárdos vezetés futball filozófiája. A vegyünk meg minél több, méregdrága dél-amerikai labdazsonglőrt Portugáliából elv után, rátalálva szemléletalkotójukra, a labdarúgás egyik mérnőkének számító Leonardo Jardimra, a hercegségiek egyszer csak értelmezhető csapattá váltak. Ennek beteljesedéseként a keretnek eddig fazont szabó Luis Campost, a sportigazgatói titulusban, a Villarealt 17 év után elhagyó Antonio Cordon váltotta, aki szemben a hasonló posztban elhelyezkedő, azonban pusztán kirakati póznak szánt Patrick Kluiverttel, gyaníthatóan a BL irányába állítja a Monacot.
A kvázi sikertelenség - legutóbbi két év harmadik helyei a Lyon mögött - vezethetett volna Jardim leváltásához, és bár be is dobták magukat a pletykagyárak, végeredményben a portugál trénerrel hosszabb távon állapodott meg a hercegségi klub.
Látványosan meg is combosodtak a piros-fehérek, Glik, Mendy és Sidibé három oszlop lesz Subasic előtt, ismerve Jardim stabil védekezésre építő kontrafelfogását, kinéz nekik a legkevesebb kapott gól különdíja, na meg a BL selejtezésben is nőhetnek az esélyeik.
Ezzel szemben Franciaország másik végén nagyjából megmaradt Gourvennec kerete - kiegészülve a Toulousetól elhappolt Étienne Didot-val, és az egykori nantes-i zongoracipelő Lucas Deaux-val -, akik viszont már korántsem a tehetséges, new-age francia tanait követik, hanem neki egy diszkontált verziójának elvét.
A hatás-ellenhatás törvénye szerint alakuló mérkőzés 2-2-es döntetlent hozott pénteken, amelynél a Monaco csak jobbra számíthat, míg a Guingamp szurkolók jobb ha beosztják az ilyen lopott pontocskákat, nem hinném, hogy túl sok lesz belőle.
Három-kettők mindenhol
Három meccset - melyek mind ugyanolyan eredményt hoztak - is úgy tudnék összefoglalni egy bekezdésben, hogy azt tudom mondani, kicsit sem vagyok meglepve. (Szemben mondjuk a Guingamp-mal, amely jócskán leejtette az állam.)
A Guingamp kapcsán már szóba került: Gourvennec kiváló Bordeaux-t irányíthat idén - remélhetőleg nem rabolják el Diego Rolánt - amely ha nem is lesz a leglátványosabb csapat az élmezőnyben, az elmúlt évek futball taktikai tapasztalatai azt bizonyítják, sikeres nem feltétlenül azzal leszel ha több kockázatot vállalsz (Portugália az Eb-n, Juventus nem régen a BL-ben, Guardiola és Bielsa stílusa és eredményei az elmúlt években csapataikkal stb.). A Saint-Étienne legyőzésével be is indult a buli, csak így tovább "Zsoszlen"!
Ha szimatom és tippem nem csal, a negyedik helyre beevezhetnek a zsirondisták, de ha e bátor jóslatom nem is jön be, valamelyik kupaporondon kijöhet a lépés, és meglehet a jövő évi Európa Liga főtábla. Megérdemelnék.
Szintén nem okozott csalódást számomra a Caen, amely idén iszonyat vagány, új címerrel törte be a Ligue 1 kapuit, na meg a tavalyira emlékeztető, csodás rajttal. Bár a Lorient elleni siker kevésbé erőfelmérő számukra, Patrice Garande együttese ékes bizonyítékul szolgál, hogy az élvonal középszerűségébe süppedés, a folyamatos fejlődés hiánya, nem járható út. Ha van klub, amelyik a legtöbbet teszi az elmúlt években azért, hogy első osztályú tagságát megőrizze, az nálam biztosan a Caen, akik a Moukandjo FC-re - és egy ideje már Gourcuff nélkül, úgyszolván edző nélkül tengődő - bátran átkeresztelhető Lorient-nal szemben, egyértelmű lépéselőnybe kerültek az idei szezonra.
Végezetül a legjobban erősítő feljutóról, akik nagyon úgy fest, megunták a folyamatos liftezést Ligue 1-Ligue 2 között. Az Erdinc, Jouffre, Cohade tengelyre épülő támadások, a másodosztályban már összeszokott védelem előtt játszva, egy nem túl nagy múltú edző keze alatt kerülhetnek be idén a tabella első felébe.
Ehhez a Metz meg is tette az első lépést, és a szezont több vérző sebbel kezdő Lille felett arattak 3-2-es győzelmet. Frédéric Antonetti azonban nem ma szerezte edzői képesítését, Obbadi sérülése után, De Préville beépítésével, tisztázva Sofiane Boufal eligazolási pletykáit, elfeledve az Európa Liga selejtező kudarcát, hamar harapni fognak a masztiffok, akik sokaknak okoznak majd fejfájást a nagyok közül, jómagam a hatodik helyre elegendőnek érzem idei keretüket.
A legszexibbek egymás ellen
Mindenekelőtt megható volt a Nice-Rennes. A nizzai terrortámadás áldozataira emlékezve, egyedi, szeretetet hirdető mezekben, lépett pályára mindkét együttes vasárnap késő délután, amely mérkőzés bár nem került kiemelt sávba a televízióknál - csak elviszi még mindig a show-t az OM - de a Bordeaux-ASSE találka mellett, a legizgalmasabb csatának ígérkezett.
A tősgyökeres breton, Christian Gourcuff már szülőföldje közel összes klubcsapatát vezette, nem meglepő, hogy sokadszorra is ide tért vissza a Rennes hívószavára. Szemben egy másik nagyágyú, a svájci Lucien Favre először vállal francia földön állást, fejest ugorva egy roppant izgalmas és szexi projektbe, amit a Nice új vezetése indított el. A kínai, amerikai tulajok messzi földről kiszagolták Claude Puel balfaszságait, ööö akarom mondani roppant nagy szakértelmét, és ennek rendje és módja szerint világgá is zavarták, hozva egy igazi szakit.
Ha a két agytröszt önmagában nem lenne elég, a mérkőzés a legtöbb (18) és a második legkevesebb (7) légióst foglalkozótatók csatáját is hozta. Bár Gourcuff-ék gyors ritmusú focija kezdetben nyerőnek tűnt, az új trénereket foglalkoztató csapatok meccsére jellemzően, pontrúgásból született meg a győztes gól.
Erősorrendemben mindkét klubot igen előkelő helyre teszem, az előbbi bekezdések nyalása tehát nem véletlen.
Maradi maradék
A Nantes hozta kötelező győzelmét a kiesésre predesztinált Dijon otthonában, s bár a Montpellier-vel egykoron még bajnok René Girard-t nem tartom túl sokra, vélhetően lesznek más, a kanárikhoz hasonló kis csapatok, melyek pontokat hullajtanak majd az újoncnál.
A Montpellier közel azonos erőkkel bíró Angers-t fogadhatott, amely országos ixnek tűnt, azonban az idei L1 "Egyik nagy felfedezettje" különdíjra pályázó Riyad Boudebouz a forduló talán legszebb góljával tett pontot a kiélezett meccs végére.
A Lyon rendelkezik egy kör után a legjobb gólkülönbséggel. Lacazette Nancy-nak lőtt triplájával mondhatni feladta motivációs levelét Arséne Wengernek. Ettől függetlenül a játék sebességével, a védelem instabilitásával még talán a legvérmesebb Lyon szurkolók sem elégedettek makulátlanul. Nem is véletlen, hogy az edzői erényeket nagyban nélkülöző OL nálam lecsúszik idén a második helyről, sőt a bordói fenyegetés akár veszélyes is lehet rájuk.
Marseille a régi?!
Nehéz ügy erről írni, beszélni, főleg ezen a felületen. Ami várható volt, Passi rendet rakott az öltözőben, játékosai fejében, és mivel a tavalyi keretet szétkapták, az ő szája íze szerinti csapat alakult ki.
Ami mindenképp változás, az az OM attitűdje, amely Michel alatt a kollektív beleszarásról szólt, ezúttal viszont már az egymásért, címerért, szurkolókért való küzdeni akarás is megjelent. Sajnos ennyit tudunk.
A mutatott játék - a gól nélküli döntetlennel együtt - ugyanis azt bizonyítja, amit a kezdés előtt is várhattunk. A meglehetősen homogén középmezőny eleme lehet a Marseille, azzal a Toulouse-zal egyetemben, akik helyenként komolyan fenyegették Yohann Pelé kapuját. (Igen, nincs már Mandanda...)
No, de mit is vártunk egy olyan csapattól, amelynek kezdőjében öt új igazolás, az összes pályára lépett játékos közül pedig négy Ligue 1 újonc mutatkozott be.
Szurkolóként bízom benne, hogy a továbbra is tulajdonos után epekedő OM talpra képes állni még idén. Komoly elvárások szerintem az épeszű hívek fejében már nem fogalmazódnak meg, ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy láthatok majd Cabellatól, a formálódó, ígéretes Dória-Hubocan védelemtől, személyes kedvencemtől, Bafé Gomistól és a még meg nem vásárolt, ismeretlen játékosoktól mutatós dolgokat.
Power ranking - erősorrend a végső elszámolásra
1. PSG
2. Monaco
3. Lyon
4. Bordeaux
5. Nice
6. Lille
7. Rennes
8. Saint-Étienne
9. Caen
10. Metz
11. Marseille
12. Lorient
13. Toulouse
14. Montpellier
15. Angers
16. Bastia
17. Nantes
18. Nancy
19. Guingamp
20. Dijon
