Áll az ókori görög történetben (Aesopus 203. meséje), mely szerint egy sportoló azzal hencegett, átugrotta a Rhodus folyót, mire a köré gyűltek csak a "Hic Rhodus, hic salta!" felkiáltással éltek, vagyis "Itt van a Rhodus, itt ugorj!". A magyar köznyelvben csak "Most mutasd meg mit tudsz!" szállóigévé váló mondat igazán adekvát az OM játékosai számára így a hétvége rangadója előtt.

OM OL Marseille Lyon Ligue 1

 

Vasárnap este főműsoridőben Marseille-Lyon. Érkezik az Olympico a Ligue 1 ötödik fordulójában. Bár a várakozás, az emóció most is tetőfokára hág, közel sincs olyan minősége ma egy OM-OL rangadónak, mint 4-5-8-10 évvel korábban. Azért ettől még bőven van miről beszélni most is.

A legnagyobb baj, hogy alapjában véve két elég szar csapatról van szó, akik mára már leginkább csak hencegni tudnak egykoron dicső múltjukkal. Ezt bizonyítva mindenekelőtt nézzünk rá a nyár végén általam elképzelt, szezon végi top10-re.

Ezen csapatok kispadjára, minden esetben a klubok kiváló, bizonyítottan sikerorientált, új irányzatok felé egyértelműen innovatív hozzáállást mutató, megújulni kész edzőket találtak. A két nagy, külföldi irányt vett - PSG és Emery, Monaco és Jardim - de a mögöttük kialakulni látszó, meglehetősen homogén üldözőboly - Nice és Favre, Rennes és Gourcuff, Lille és Antonetti, Bordeaux és Gourvennec - is belátta a modern labdarúgás edzői pozíciójának fontosságát. A stabilitásban bízó ASSE is, a francia szinten elismert edzők közé tartozó Galtiert foglalkoztatja, de Patrice Garande teljesítménye is figyelemre méltó Caen-ban.

E felsorolást azért tartom kifejezetten fontosnak, mert így mutat igazán szignifikáns kontrasztot a két Olympique - Marseille és Passi, Lyon és Genesio -, amely az elmúlt években edzők tekintetében gyakorlatilag lenullázta magát. Valamire való edző nem áll szóba velük, ami egyáltalán nem véletlen.

Aulas visszataszító kommunikációjának, a klubra kifejtett kártékony hatását el lehet fedni azzal az illúzióval, hogy "saját lábunkra állunk", "mi kutyánk kölykére" építünk. Ezzel ideig-óráig lehet magyarázni azt a tendenciát, hogy Claude Puel 2011-es menesztése óta csak Lyon-közeli ember ülhetett le az OL kispadjára - Garde, Fournier, Genesio -, azonban azt hiszem a penetráns lyon-i kommunikáció Aulas vezetésével is okozhatta azt, hogy erre kényszerültek.

OM OL Marseille Lyon Ligue 1

Marseille-ben is a vezetés nem éppen áldásos munkája kellett ahhoz, hogy most nem Bielsa harmadik szezonjáról beszélünk, hanem a klubnál hat éve dolgozó, örökös háttérember Franck Passi irányítson egy ekkora tradíciókkal bíró klubot. Vincent Labrune ex-elnök távozása után, a felsőbbvezetésben hozott változtatások után, bár a legkártékonyabb láncszem kikerült az OM rendszeréből, a tulajdonosi viszonyok végső tisztázásáig nem beszélhetünk igazi purgációról.

Persze mindkét oldalon fel-felüti fejét pislákoló reménysugár, arra vonatkozóan, hogy lehet jövője a Lyon-Marseille duónak Francaiországban, egyiken ott a saját tulajdonú, új stadion, stabil, folyamatos, minőségi utánpótlást gyártó akadémia, míg másikon ígéretesnek tűnő projekttel készülő - közben rengeteg kérdőjelet is magában hordozó -, új, tőkeerős külföldi tulaj érkezett.

A hétvégét azonban ezek, az alapvetően klubok jövőjére befolyással lévő hatások kevésbé érintik, ezt inkább csak amolyan alaphangnak, pettingnek szántam, ami erősen behatárolja azt, hogy milyen meccsre is számítsunk vasárnap.

Az első négy fordulóban nagyjából kialakult az idei OM futballja, amiből valamelyest tudunk következtetni. Eddig a kontraproduktív játék volt inkább jellemző a Marseille-re, amit máris cáfolnak a labdabirtoklási mutatók, hiszen egyedül a Nice tudott múlt hétvégén magasabb labdabirtoklási számot produkálni, a Lorient, a Guingamp és a Toulouse ellen is többet volt az OM-nél a laszti. Ez azonban a játék képén, Passi - nevezzük így - filozófiáján legkevésbé sem látszott, az első, legszembetűnőbb jelenség ugyanis a letámadás, amellyel próbálta a csapat, lelkesen megzavarni ellenfele labdakihozatalát, és amivel azért alkalomadtán sikeres is volt. Ez a harcmodor azért is lehet nyerő idén, mert a keretet alkotó játékosok képességei ehhez az elképzeléshez még éppen illeszthetők, bár az is igaz, hogy a Gomisék szinkrinizálása, a keret egysége, ebben a stílusban azért még várat magára.

Taktikai gubanc

Lyon-i részről még mindig a labda megtartása a cél, ezért is került az előző két fordulóban komoly bajba Bruno Genesio együttese. A Dijon otthonában alig jutottak levegőhöz, magasra tolt, előre fele védekező felfogásával nem egy hibára kényszerítették az OL-t, míg a Bordeaux ellen ott bukott el a dolog, hogy az előny birtokában túlzottan visszaálltak, ebből pedig a vendég egyenlítést követően sem tudtak kikászálódni, egyszerűen kipasszolták őket. Érzékletes kép erről a meccsről, ahogy Gourvennec hét bordeaux-i játékost tolt fel támadó szellemben a lyon-i kapu elé, nyilván gólszerzési célzattal.

OM OL Marseille Lyon Ligue 1

Még ehhez a topikhoz tartozik a Lyon hétközi BL szereplése. Amely a legutóbb tapasztalt személyi változások után - Diakhaby, Kalulu kezdett a Bordeaux ellen - már taktikailag is újdonságokat hozott. Az eddigi, két belsővédős hadrendről három KH-s rendszerre váltott Genesio, a támadni sokkal jobban szerető Rybus és Rafael a két szélen picit többet lazsálhatott, de Tolisso is szabadabb pórázra került, a korábbi 4-3-3-ban látott folyamatos, fegyelmezett visszazárásaihoz képest.

Ebben a felállásban épp azért volt korábban sikeres a Lyon, mert a fejnehéz sémában minden támadó poszton és - Gonalons-ig bezárólag - a középpályán is mindenki kedvenc pozíciójában, együttjátszott év(ek) tapasztalatát tudta pályára vinni, védekezni pedig alig-alig kellett, mikor az elülső ötös lezavarta a meccset már az első fél órában. A 4-3-3 problematikája jelenleg épp abban rejlik, hogy ezek a támadó fogaskerekek hiányoznak (Lacazette, Fékir), továbbá a védelemben se Rafael, se Rybus, se Morel nem a számára legideálisabb poszton játszik - nagyon nem ugyanaz egy szélsőhátvéd dolga 2 és 3 belsővédő esetében, ugyebár -, N'Koulou és Yanga-Mbiwa kémiája pedig nemlétező. (Mindezek szemléltetésére ajánlom az utolsó ábrát.) Ez a 3-6-1 vagy 5-4-1 - ki honnan nézi - lényegesen előnyösebb lehet jelenleg az OL számára hétvégén Marseille-ben is, hiszen a két szél sokkal többet támadhat, Tolisso és Darder kreatívkodhat kedvére, a védelem meg már csak számszakilag is stabilizálódik, de Morel és N'Koulou a bielsai éveket is újraélhetik.

Sérült lista

Gonalons kapitány eltiltása miatt kénytelen lesz kihagyni a vasárnapi bajnokit, ugyanakkor az évek óta formán kívül játszó cséká idén csak egyre mélyebbre kezd süllyedni, teljesítményét látva közel sem biztos, hogy kiválásával gyengülni fog a lyon-i középpálya. Mellette azonban sérültjei is akadnak szép számmal Genesionak, Lacazette és Fékir biztosan, míg Valbuena valószínűleg szintén kihagyja az olympicot. Utóbbi igen fájdalmas hír lenne, hiszen múltkor is elvitte a show-t.

OM OL Marseille Lyon Ligue 1

Mentális erő

Mindkét legutóbbi OL meccsnek persze volt fordulópontja, legutóbb Gonalons piros lapja, korábban a dijon-i zakó alkalmával Lacazette kiválása roppantotta meg a Lyont. Gonalons kiállítását követően 4 percre jött a Bordeaux második gólja, míg Dijonban a szünetben cserélték le az OL büntetőkirályát, a 46. percben máris egyenlített Lang Ádám új csapata. Ezúttal a kezdetektől fogva, egyikőjük sem lesz pályán.

Milyen meccset várjunk?

A magam részéről semmit sem várok az idei OM-től. Így jár mindenki jól. Amit eddig a szurkolók kaptak, az egy lelkesen hajtó, brusztolós, minden labdáért küzdeni képes csapat, amely szerintem a maga módján szerethető. A kispadról származó szellemi tőke hiányában, mit várhatunk ennél többet, hiszen amivel kezdődött a poszt, gyakorlatilag egy teacher alkatú, legfeljebb a keret lelkesítésére alkalmas edzője van a Marseille-nek.

Ami ellenben szerencse, hogy éppen ennyire semmitmondó idén a túloldal taktikai repertoárja is, csak amíg lent délen, a tengerparton Gomis-féle, szívükről és agilitásukról elhíresült játékosok alkotta - mondhatni igazán tehnikailag tehetséges játékos híján lévő - keret az adott, addig a Lyonban jócskán találni - potenciális - francia válogatottakat, ami ezesetben talán lehet mérce. Hasonlattal élve, Aulasnak van egy macbookja, amin szalonnát vág.

Lacazette árnyékában borzasztóan alulértékeli a média és talán a szurkolók is Darder és Tolisso középpályás munkáját, akik mindketten meccsenként bőven 80% feletti passzpontosságot hoznak, és fejenként, átlagosan 2 kulcspasszukkal ők hozzák Lacazette-et is leggyakrabban helyzetbe, továbbá védekezésben is fegyelmezettség és - Gonalons-nal ellentétben - sallangmentes takarító munka jellemző rájuk.

- egy Darder-féle álompassz a sokból

Nem gondolom, hogy az OM-nek magához kellene ragadnia mindenáron a labdát, hazai pálya ide vagy oda, eddig egyedül a rémgyenge Lorient ellen jött be a labdajáratás, -tartás, Ferri, Darder, Tolisso alkotta középpálya ellen erre nem merném letenni a kis-, és nagyesküt. Fényévekkel tűnik hatásosabbnak, a hét folyamán remélhetőleg tökéletes közeli állapotra beállított letámadás, és az azokból vezetett kontra akciók.

OM OL Marseille Lyon Ligue 1A Lyon, a hétközben kitalált három belsővédős rendszeréről aligha vált majd, a Dinamo Zágreb ellen bevált taktika a Vélodrome-ban is sikeres lehet. Ez a BL-ben látott Lyon, taktikájában és felfogásában is kicsit a bielsai Marseille-re emlékeztetett.

A megerősített széleken rengeteg párharcra számítok, amelyek kimenetele nehezen megjósolható, Sakai és Rekik az OM két szárnyán alapvetően stabil védekezésükről vétettek észre eddig, támadásban abszolút kiesnek, már-már használhatatlanok. Éppen ezért lesz izgalmas Rybus és Rafael előrenyomulása lyon-i részről, abban pedig csak bízni tudok, hogy Valbuena is pályára léphet, Rekik, Vainqueur vagy Hubocan, az OM nehézfiúi biztosan jó szívvel kezelésbe vennék. A már pertraktált OL középpályával szemben komoly fegyver lehet - ezúttal is - az OM kezében a ballábas brazil bekk, Dória, kinek pengeéles hosszú indításaival, a védelemből, egyenesen a Thauvin vezette támadósorhoz juthat a labda, kiiktatva így a Darder - Ferri - Tolisso gyémánttengyelyt.

Ha a szerdai lyon-i újjászületés várt volna egy hetet, Genesio nem eszmél időben, hogy hoppácska taktikát kellene váltanunk, igazítani a csapat adottságait, valami hozzá alkalmasabbhoz, és maradnak a korábban tapasztaltak, akkor magabiztosabban tekintenék a vasárnap este elé, így inkább érzem az OL kiegyensúlyozottabb, keretében több variánst hordozó erősségeit nyerőnek, de ahogy eddig is az idei OM, szívvel-lélekkel teper majd a hazai pontokért.

(analízis kép, videó forrása: @flotoniutti)