Holnap kőkemény feladat elé áll a Marseille, a léc ordítóan magasan, az OM teljesítménye pedig (főleg ehhez mérten) a béka segge alatt. A cím nem is lehetne beszédesebb, vendégszereplésünk soha nem látott mélyponton, rengeteg a gondja Marcelo Bielsanak, aki akár el is menekülhet ezek elől. Ennyi minden után, nézzük, hogyan várhatjuk – a tárgyilagosság asztalától írva – a vasárnap esti rangadót?!

„Minden felelősség engem illet…” kezdte mondandóját El Loco tegnapi sajtótájékoztatóján, mikor is arra utalt, csúnya coaching hibát vétett az elmúlt fordulóban, minek következményeképp a Reims egy ponttal távozott az ördögkatlannak becézett Vélodromeból. Bielsatól szokatlan hiba volt, mikor megbontotta, a talán még ilyen stabilan sosem játszó középpályánkat, és a Payet-Thauvin páros helyére a tapasztalatlan, defenzív lelkű Aloé-Tuiloma duettet küldte harcba.

A vezetés birtokában az argentin mester eltért a tőle megszokott taktikai, pszichológiai rutintól, és feladva korábbi elveit, bizony hibázott. Ez két pontba került, ami a jelenben bizony jócskán hiányzik az OM-nek.

Főképp úgy, hogy holnap könnyed szerrel a disznóvágásra szánt malac szerepét öltheti magára a Marseille, ami a csúf, gonosz Saint-Étienne vendége lesz. Leendő vendéglátóink aligha fogadnak majd szívélyesen, egyből egy klasszikus jut eszembe, a Gladiátor című filmremekből: „…ha jelt adok, jöjjön a pokol…”. A hangulatot csak tetézi a két kultikus csapat, Loire megyei mérlege, ami orbitális hazai fölényt mutat. 52 ütközetből csak 9-et tudott az OM megnyerni, és 31-szer zöld-fehér siker született. Bajnoki győzelemnek, a rekordbajnok otthonában, 2009-ben örülhettünk utoljára. Csodálkozik még valaki, miért lehet ez sorsfordító a jelenlegi OM játék fényében?


És ugye most már az is mindenkinek világos, miért van az ember beszarva ettől az egésztől? Óóó, de ez még semmi, a vendégoldalon még aggasztóbbá teszi a helyzetet Nicolas N’Koulou elvesztése. A kameruni középhátvéd az idei szezonban a legstabilabb pontja a Marseillenek, az Afrika kupáról visszatérve azonban súlyosnak tűnő térdgondjai miatt, mégsem tudott ténylegesen visszatérni. Ahogy Abdelaziz Barradara, úgy rá is kényszerpihenő vár, persze csak egy pofás térdműtét után. Az egyik fő oka a marseille-i visszaesésnek vitán felül Nico elvesztése, aki ha sor kerül a műtétjére, egészen áprilisig nem is tud majd játszani!

Az egyedüli kapaszkodó, amiben bízni lehet, az a két csapat közti filozófiai csata, valamint a klubok aktuális formája közti csekély különbség.

Történt ugyanis, hogy a Saint-Étiennenél, a klub újra csúcsra járatásának egy sajátos megoldását választották. Míg a szomszéd várban, a Lyonnál, zsákszámra gyártják a fiatal tehetségeket, a zöldek az egész francia élvonal egyik legöregebb keretét tudhatják magukénak. Ez az OM-el párhuzamban csak tovább erősödő ellentétet sejtet, hiszen a 23,9 évet a 27,2-vel szembeállítva, a fiatalos könnyedségnek lehet keresni valója zöld-fehér földön.

Nem csak ez jelent ám éles különbséget, amíg az OM minden mérkőzésen enged ellenfeleinek átlagosan több, mint 1 gólt, a Saint-Étienne (főleg otthon) brutális védekezést produkál, otthon mindössze 8 gólt engedtek a vendégségbe látogatóknak, a teljes szezonban. A Ligue 1 táblázatát vizsgálva, 19 kapott góllal idén holtversenyben első a védekező ranglistán az Sainté!! Tökéletesen kirajzolódik a Galtier-féle foci és a Bielsista labdarúgás megütközése, ami ki tudja mi a jó életben teljesedik majd ki?! Csak, hogy azért a góllövés – bármennyire is szenvedünk – az OM erőssége marad ebben a szembenállásban, az ellenfél 27 rúgott gólja, az marseille-i 46-hoz képest igen szerény.

Hogy hasonlóságokat is felmutassunk, a fiúk, mindkét oldalon amúgy botrányos szériát futnak az elmúlt hetekben. A marseille-i borzalmakkal, remélhetőleg mindenki pontosan tisztában van, de nem mondható épp zöldebbnek ám a zöldek kertje sem. A Francia kupában ugyan negyeddöntősek rekorbajnokék, de bajnokit utoljára január 10-én nyertek, akkor a minket múlt alkalommal, annyira felidegelő Reims ellen.


Mivel mással is lehetne ezt a beharangozó posztot zárni, mint egy drámai csavarral? Marcelo Bielsa jövőjét illetőleg egyre nagyobb gyakorisági hányadossal fordul elő, az argentin zseni nyári távozása. El Loco 1+1 éves szerződésének második opcionális éve jelenleg úgy fest, nem lép életbe, bár maga az érintett férfiú nem kommentálta a távozását illető kérdést. Talán nem is véletlenül! Gondoljuk meg a helyzetét, önmagában nem egy hosszú távú szerződéssel kínálták meg, már tavaly nyáron az átigazolásokkor találkozott az OM vezetés ellentmondást nem tűrő akaratával, és ugye megkapta a maga mercato-s fricskáját. Tökéletesen látható, hogy ez a keret nem alkalmas arra a focira, amit Ő eltervezett, hosszabb távon összerogy terhelése alatt az egész Marseille. Ha kimondott siker nem jön, és a fentebb említett elnök-manager konfliktus fennmarad, mégis mit ér a szurkolók szeretete, és a dugig megtöltött Vélodrome, ami a nevét skandálja?

[Jövőbeli célállomásként eddig csak válogatottakat hoztak szóba (Szaud-Arábia, Japán), de a Barcelona hívószava is még mindig ott lebeghet a feje felett.]

Nem szeretnék szarkasztikus lenni, de a korábbi évek borzalmai után, bármelyik OM drukker aláírná, ha jövőre is Marcelo ’El Loco’ Bielsa vezetné csapatát. Aztán az is lehet, hogy az idei hype után most jön valami új, valami hasonló, vagy épp valami egészen más, hovatovább, a Marseille leendő edzői posztjára, épp az a Christophe Galtier a legesélyesebb egyelőre, akivel holnap farkasszemet néz az argentin géniusz. Galtier maga is elmondta, hogy a marseille-i pad nagyon csábító számára, és a már emlegetett 2014-es provence-i hype után, nem kizárt, hogy Labrune-ék egy nyugodtabb fejezetet szeretnének nyitni az OM történelemkönyvében.