OM

Idén már csak egy bajnoki vár az OM-re, ami nem tűnik könnyűnek, mégis az utolsót - sok jel alapján azt mondhatjuk-, hogy emlékezetessé teszik nekünk a játékosok. A Lille látogat a vasárnapi ebédet követően a Vélodromeba, a jegyértékesítés máris az egekben, a nézők a bouillabaisse-ük elfogyasztása után, pedig remélhetőleg nem fognak csalódni a látottakban sem. Belegondolni is orgazmikus, milyen csodás lehet 62.000 ember előtt, a koradélutáni, provencei napsütésben játszani?!

Kisebb kihagyás után, pótoljuk hiányosságainkat, és a jövőbe tekintünk, újra jelentkezik tehát a Marseille blog. A válogatott szünet sem telt el unalmasan, korosztályos és felnőtt válogatott meccseket figyelhettünk, telis-tele OM játékosokkal, szárnyra keltek már januárra vonatkozó átigazolási találgatások, volt itt minden, mint a búcsúban! A fő témát most mégis a 10. forduló szolgáltatja, egy olyan hazai meccs, amely időbeli síkjával és barátságos déli hangulatával mágnesként vonzza a családokat, de reméljük a sikert is szállítják majd kedvenceink.

Szombat délután, igazi futballünnepnek ígérkező hangulatban találta magát Marseille, a 67ezres Vélodrome most sem telt meg ugyan, de a közel 50ezer (46153) szurkoló, aki kilátogatott, kicsik és nagyok egyaránt, fergeteges hangulatot kölcsönöztek a családok számára is pazar időben rendezett találkának. A teltházra még sokat kell várni, alighanem a PSG elleni klasszikus lehet az egyetlen ilyen esemény, ugyanakkor, a méretes érdeklődő tömeg ott lapul a városban, csak az utóbbi évek megutáltatták velük a meccsre járást. Amit eddig láttunk, az új rendszer alkalmas lehet arra, hogy visszacsábítsák őket a tribünre. Az ellenfél végre egy nagyobb fenevad volt, a folyamatosan erősödő Rennes, az előző fordulóban pontot mentett a Paris Saint-Germain ellen, így volt egy aprócska gombóc, mindenki gyomrában. Ugyanakkor a tudat, hogy három meccset nyert az OM zsinórban megadta a kellő önbizalmat.

Franciaország, Marseille. Még ha valaki nem is erre asszociált volna a címből, franciahon egyértelmű futballfellegvára szurkolók tízezreit rejti, akik számára a hétköznapok nehézségei elől, a fiatalok drogkartellről drogkartellre történő vándorlása után van egy hely, egy klub, ami kiutat jelent. A déli kikötőváros, amely afrikai, arab bevándorlók százezreit fogadja be évente, a multikulturalizmus melegágya, ne csűrjük csavarjuk tovább, egyszerűen a bűn városa, ahol fekete-fehér, muzulmán és katolikus egyáltalán nem él békében. Azonban minket most mégsem ez érdekel, egy apró kulturális bevezetőt követően térjünk rá arra a bizonyos kiútra, ami mindezt a káoszt, mindazt az anarchista tömörülést, amit a város rejt, egybefog, egységbe kovácsol és testvérré teszi a legnagyobb ellenségeket is.