Franciaország, Marseille. Még ha valaki nem is erre asszociált volna a címből, franciahon egyértelmű futballfellegvára szurkolók tízezreit rejti, akik számára a hétköznapok nehézségei elől, a fiatalok drogkartellről drogkartellre történő vándorlása után van egy hely, egy klub, ami kiutat jelent. A déli kikötőváros, amely afrikai, arab bevándorlók százezreit fogadja be évente, a multikulturalizmus melegágya, ne csűrjük csavarjuk tovább, egyszerűen a bűn városa, ahol fekete-fehér, muzulmán és katolikus egyáltalán nem él békében. Azonban minket most mégsem ez érdekel, egy apró kulturális bevezetőt követően térjünk rá arra a bizonyos kiútra, ami mindezt a káoszt, mindazt az anarchista tömörülést, amit a város rejt, egybefog, egységbe kovácsol és testvérré teszi a legnagyobb ellenségeket is.
Tavaly az Olympique de Marseille a hatodik helyen végzett, a francia élvonalbeli pontvadászatban, ami egyáltalán nem mondható jó eredménynek, pláne annak tudatában, hogy egy kilencszeres bajnokról és tízszeres kupagyőztes csapatról beszélünk. Az OM randán leszerepelt a Bajnokok Ligája tavalyi kiírásában, egyik hazai kupában sem tudott maradandót alkotni és az egész bajnoki idény egy hullámvasút volt.
Bármennyire is van egy fiatal, tehetséges, sikeréhes kerete egy klubnak, ha rossz kezekbe kerül, az egész csak eltékozlódik. Ez volt tavaly a képlet, de nézzük a nyáron miket fundáltak ki a klubot vezető okosok, hogy valahogyan kirángassák a kátyúba keveredett taxit, amelyet talán a közember elsők között kapcsol a dél-francia városkához.
A mögöttünk hagyott idényt egy megnyugtató ténnyel zárta le a marseille-i labdarúgó klub, nevezetesen, hogy a nyártól az edzői tisztet egy sokra tartott, világszinten elismert szakember tölti be, akit Marcelo Bielsanak hívnak. Az argentin tréner edzői múltjával nem igen húznám tovább az időt az El Loco, azaz ’Az Őrült’ becenév olyan, mint a raffaello, többet mond, minden szónál. Aki ismeri, az pontosan tudja mennyire elhivatott, mennyire maximalista és mennyire él benne a játék szeretete és annak amúgy a teljes ismerete, aki meg eddig netalántán nem ismerte, hát most röviden talán sikerült bemutatni.
Marcelo Bielsa hosszadalmas egyeztetések, tárgyalások után írta alá két évre szóló szerződését az OM kispadjára. Akarom mondani, nem egészen csak a kispadjára! Az argentin mesternek egyéni igényei voltak, ami valljuk be érthető, egy idegen helyre kerül egy teljesen más kultúrába, miliőbe csöppen, adta magát, hogy kicsit saját szája íze szerint alakítsa a marseille-i helyzetet, főleg annak tükrében, hogy a klub vezetősége kimondottan Őt akarta. El Loco az OM elnökével, Vincent Labrune-el folytatott tárgyalások során egy olyan kitételt követelt a szerződésében, hogy mindenbe bele akar szólni, szabad kezet akar a csapat átalakításában, az átigazolási politikában. A Marseillenél ezt elfogadták, hangsúlyozom, ragaszkodtak Bielsahoz, az újjáépítés karmestereként tekintettek rá, egy olyan emberre leltek a személyében, aki vérmérséklete alapján, pontosan azt a mennyiségű adrenalint hordozza magában, amivel az utóbbi két évek állóvízét végre nem akárhogy lehet felkavarni!
Labrune kezet rázott a dél-amerikai mesterrel, belement a feltételekbe, ígéretet tett, miszerint a klub behódol egy külső nációnak, egy olyan személynek, akihez hasonló nemzetiségű és személyiségű egyén nagyon régen (talán még ez idáig soha) nem ült le az OM kispadjára.
A marseille-i viszonyok háttér-információinak egyike, hogy az utóbbi évek folyamatosan, egyre drasztikusabb változásokat hoztak a klub életében. Két esztendeje Didier Deschamps (a jelenlegi francia szövetségi kapitány) távozott meglehetősen viharosan, a szurkolók egy emberként követelték a távozását (egy olyan szezon után amikor BL negyeddöntőt játszotta a klub), a francia szakember életét veszélyeztető üzenetek kapott, de még ha lement a boltba egy croissantért, lehetetlen volt, hogy ne találkozzon, egy „mondj le vagy meghalsz” graffitivel!
Őt követően a tavalyi idény közepe táján, a Deschampsot követő Élie Baup járt ugyanígy, elzavarták a csapattól és egy ideiglenes, megbízott vezetőedzőt neveztek ki a szezon második felére, az OM-nél addig sportigazgatói titulust betöltő José Anigot. Ha van ember, aki soha, semmi pénzért nem hagyta volna el Marseille városát (még akkor is kitartott, mikor a fiát fényes nappal kivégezte a maffia), akkor az Anigo! A már futballistaként is Marseilleista Anigo nem először vette át nehéz helyzetben a csapat kormányzását, azonban akkora gödörbe keveredett a csapat, amiből nem volt kiút, így végezte hatodik helyen a bajnoki szezont az Olympique de Marseille és az elképesztő befolyású szurkolótábor ezen felbuzdulva kezdte ki végül Anigot is, aki Afrikáig szaladt, ahol most a klub játékos-megfigyelőjeként dolgozik.
A rövid rezümé után térjünk vissza a jelenbe, Bielsa megérkezett Marseillebe már a Világbajnokság ideje alatt, és meg is kezdte a kőkemény munkát. Az om.neten a csapat rengetegszer dokumentálta az edzéseket, a korábbiakkal ellentétben a játékosokat egyáltalán nem kímélő, ’tűdőkiköpős’ tréningeket tartott az argentin szaki. Egy egészen új rendszert épített ki, új taktikai hadrendet fabrikált, új edzésmódszereket vetett be, felgyorsította az egész csapat játékát és bár Ő maga nem tartja magát reformernek, egy nyár alatt Marseilleben egy kisebb futballforradalmat vívott meg.
Ennek ellenére az eddigi tétmeccsek mégsem hoztak eredményt, az első két bajnokin egy pontot gyűjtött be mindössze a csapat, a Bastia elleni idegenbeli nyitányon 3-3-as döntetlent, míg a felújított Vélodrome avatóján, az első hazai bajnokin 0-2-re zárt a Montpellier ellenében. A lelombozó vereség nem meglepően megmozgatta a francia sajtót, mindenki találgatja az OM gondjainak okát, és az okosok kettőre redukálták a gyenge rajt origóját.
Ahogy az lenni szokott, a baj nem jár egyedül, Marseilleben is ez a helyzet a két markáns gond tulajdonképpen összefügg egymással, így generálva sok, kis, apróságot, amelyek remélhetőleg nem kezdik ki a klubot.
Elsőként a védelem hihetetlen gyenge teljesítménye, ami mindkét Ligue 1 találkozón kiütközött. Ennek fő okai a minőségtelen védőmunka, Bielsa új, három belsővédős formációjában rengeteg bizonytalan pont található. Említésre méltó Jérémy Morel, aki eredetileg balhátvéd, emellett évek óta az egész keret egyik leggyengébb pontja. Az új-éra számára érdekes módon még aránylag előrelépést hozott, a szélről bekerült középre és agilitását kihasználva még az elfogadható produktum kategóriába csúsznak a tőle látottak, de kétségtelenül egy új szerepkörbe került, ahol a hórihorgas támadókkal szemben még méretbeli hátrányai is vannak. Ugyancsak új arc a védelem tengelyében Stéphane Sparagna aki 19 évesen, profi szerződés nélkül került fel az OM utánpótlásából, a Bastia ellen mégis kezdő volt, durrbele, mélyvízbe vele! További két újítás Alaixys Romao és Mario Lemina, akik közül utóbbi sérülés miatt tétmeccsen még nem debütálhatott védőként, előbbi a múlt hétvégi kudarc alkalmával azonban már igen. Az eredetileg középpályán játszó togói szűrő már évek óta kitűnik a Marseilleből, piócaként tapad az ellenfélre, agilis védőmunkája megkérdőjelezhetetlen, azonban nem belsővédő. (Lemina pontosan ugyanebbe a skatulyába helyezhető.) Ezek a változások pontosan azok az újdonságok, amiknek idő kell, idő kell, hogy a szóban forgó játékosok megtalálják számításukat, idő kell, hogy egységes védelemként együtt mozogjanak egy olyan rendszerben, ami nem mellékesen szintén teljesen új. Ezt emelte ki Bielsa is nyilatkozatában és a már említett francia szakértők is ezt hangsúlyozták, mondván, hogy időre van szüksége a reformnak, hogy kiforrott szisztémává alakuljon.
Ez azonban nem pusztán ennyire egyszerű, mint azt már fentebb kitárgyaltam, még egy indok felmerült, ami magyarázza a csapat gyenge kezdését. Nos ez nem más, mint a nyári átigazolási filozófia, összeköttetésben az előbb kitárgyalt védelemmel!
„Chose promise, chose due”, tartja a francia mondás, aminek magyar megfelelője az „ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”, a gondok pedig ebben a rövid szófordulatban gyökereznek.
Említettük, hogy Bielsa szabad kezet akart az erősítéseknél. Röviden fussuk át az OM legfontosabb átigazolási műveleteit. Érkezett (eddig) Michy Batshuayi (7M) Romain Alessandrini (5.5M) Abdelaziz Barrada (5M) és a brazil Alef (kölcsön + opciós jog), távozott Mathieu Valbuena (7.5M) Lucas Mendes (5M) Jordan Ayew (4M) Florian Raspentino (0.5M) Saber Khalifa (kölcsönben).
A bibi a következő, a felsorolt, megvásárolt játékosok közül EGY SEM Bielsa kérésére érkezett és ami még fontos, egy védő sincs köztük!
A már kivesézett, lyukacsos, tavaly összesen 40 gólt kapó védelem befoltozása és megerősítése teljesen elvesztette privilégiumát. Sőt, a keret ilyen tekintetben tovább gyengült, hiszen a lejáró szerződésű Souleymane Diawara mellett, az előző idény talán egyetlen biztos pontját Lucas Mendest is elvesztette az OM. Új keretbe kellene foglalni egy olyan védelmet, amiben egyelőre nincsenek játékosok, akiket be lehetne helyezni. Bielsanál ott van az adu, ő rendelkezik a hatalommal, amivel felruházták, a kasszát az svájci-orosz tulajdonos hölgy Margarita Louis-Dreyfus feltöltötte és amint az látható, már így is rengeteget költött a csapat a nyáron.
Az egyedüli baj az, hogy nem feltétlenül azokra a posztokra érkezett erősítés, ahova kellett volna! Egyetlen védő sem jött, holott az első az kellett volna, hogy legyen egy újjáépülő csapatnál, hogy hátul rendbe szedjék a társaságot. Minimum egy, de inkább két új belsővédőt és egy jobbhátvédet is kellene vásárolni, szeptember 2-ig erre van esélyünk és persze kiszemeltek is akadnak. A kérdés adott, Bielsa mikor lép a sarkára és mikor mondja azt, hogy „most már elég volt, én jövök”.
A jó hír, hogy közel a cél, a Bielsanak tett ígérteket most már foganatosítani kell, és ha El Loco megkapja a lehetőséget, hogy vegyen még két-három hátvédet, már csak idő kérdése lesz, hogy összeérjen ez a fiatalos, lendületes csapat, amelynek új edzője, új stadionja és lassacskán ugyan, de új kerete is lesz. Ami egyedül ennek az eszményképnek a létrejöttét gátolhatja, az az oligarchikus működési elv, aminek köszönhetően az Olympique de Marseillet irányító Vincent Labrune sikeresen kigolyózta a körülötte gyülekező vetélytársakat, átvette az uralmat az átigazolási ügyek intézése felett is és félő, hogy pusztán egy argentin fanatikus kedvéért erről nem mond le. Pedig ugye, hogy nem rossz dolog, ha olyanok intézik az ügyes-bajos dolgokat, akik amúgy értenek is hozzájuk?!
Szombaton Guingamp – OM, Bretagneban vendégszerepel a Marseille, a múlt és a papírforma alapján be kellene húzni a harmadik bajnokit már, de egy olyan csapat ellen nem lehet biztosra menni ahonnan egy Didier Drogba is kikerült anno, nem mellékesen pedig a francia kupasorozat aktuális trónján csücsül.
