Franciaországban a derbi kifejezésnek úgy érzem változó a megítélése. Minden korszaknak megvan a maga rangadója, amely aztán bizonyos időközönként feledésbe merül, vagy legalábbis veszít súlyából. Ilyen például a Saint-Étienne vagy a Bordeaux elleni meccs is az OM (és szurkolói) számára, a régi idők francia focijában ezek a meccsek számítottak csak igazán nagy párharcoknak, mára már, mintha csak egy-egy meccs lenne a sok közül. A Lyon elleni viszálykodás is kisebb értékkel bír, míg a kétezres évek legelején kihagyhatatlan, parázs összecsapást hozott minden esetben az úgynevezett ’choc des olympiques’, manapság a közös ellenségkép átformálta ezt a szembenállást, és sokszor már a PSG-t előbbre sorolja mindkét szurkolótábor a feketelistáján.
Az OL-OM az esetek többségében azért még mindig hozza a kötelezőt, két francia elitcsapat csatájából általában sokgólos döntetlenek, gála hangulat keveredik. Ettől függetlenül a bevezetőben említettek maradéktalanul igazak, mára már közel sincs olyan szurkolói készültség és akkora intenzitás az ultrák körében, mint évekkel korábban. Ez elsősorban a Lyon folyamatos leszereplésének köszönhető, ami a jövőben csak még nagyobb szakadékot állíthat a két klub közé!
Gondoltam rá, hogy boncolgatom az OL hátracsúszásának okait, de nem látom igazán értelmét, elsősorban mindenki saját maga portáján sepregessen. Azt azonban nem állom meg, hogy fel ne vessem, hogy önmagában a lyoni játékospolitika az, ami romokban hever, és ez az egyik nagy okozója annak, hogy süllyedőben van az OL hajója. Tökéletes példák erre: Lloris után nincs kapusuk voltaképpen, cserekapussal pótolták a francia válogatott kapitányát. Gomis után sem találtak egy centert, aki Lacazette mellett gólokat termelhetne… Ez az én olvasatomban egy bajban lévő csapat hozzáállását és működtetését vázolja, amit ügyesen holmi stadion-üggyel elfednek és elvakítják a Rhône-menti szurkolókat.
De, hogy ne csak fikázzuk őket, az objektivitás oltára elé járulok és kijelentem, jelen pillanatban a két Olympique az egész élvonal legjobb formában lévő csapatai között van. A Lyon legutóbbi négy hazai meccséből négyet megnyert, rúgtak ezeken 14 gólt és csak kettőt kaptak!! Ezt nem szabad elfelejteni, mint ahogy azt sem, hogy az OM ennél is vagányabb, zsinórban 8, azaz NYOLC bajnokit játszott le veretlenül, mindet megnyerve. A Ligue 1 két legjobb góllövője is összeakasztja bajszát, Lacazette a legkitűnőbb hazai támadó 6, otthon szerzett találattal, míg Gignac idegenben a legveszélyesebb a maga hétjével!
Ezek után már csak az, egy végtelenül izgalmas adat, hogy a Gerlandból utoljára 2007-ben tudott három ponttal hazautazni az OM, bajnokin. Ez azért lehet csalóka, mert a jelenben egyértelmű a marseille-i fölény! Persze, az örökmérleg 19-20-8-as aránya elbillenti a mi kis mérlegünket a piros-kékek oldalára, de hiba lenne élből le is írni ezt a meccset, mint amit tutira nem nyerhet meg a szebbik Olympique.
Kérdezem én, mikor máskor múlhatná felül a csapat a Lyont, mint most, amikor idegenben még veretlenek vagyunk, nagyon úgy fest, hogy mindenre van ellenszerünk és minden ellenszerre, amit ellenünk bevetnek, megvan a magunk ellen-ellenszere! A lényeg, Bielsaval olyan egységet alkotnak a játékosok, amire majdhogynem az egész klubtörténelemben még nem volt példa.
Nem találni olyan részt a pályán, ahol azt lehetne mondani, hogy az 1-1 elleni párharcokból jobban jönne ki a Lyon, mert nincs is ilyen! A jelenben nincs! Lehet, hogy tavaly még meg tudta volna fingatni az akkor középhátvédnek megtett Morelt egy Lacazette, mint ahogy meg is tette N’Koulouval, de most nem!!!
Amelyik párharcok pikánsnak ígérkeznek, azok a szélen esedékesek, Flo és André is két bitang fullbackel találhatja szembe magát Jallet és Bedimo személyében. Pontosan ezért lesz kiemelkedően nagy szerepe a középen eddig nagyon aktív és eredményes Payet-Imbula párosnak, akik egy hamis kilences Gignackal kiegészülve kiháromszögelhetik a körülményes lyoni hátországot. Az eddig megismert Bielsa foci azonban erősen a szélekre támaszkodik, ezért érzem azt, hogy inkább a Mendy-Dja Djédjé szélsőhátvéd párosnak lesz kulcsszerepe abban, hogy az OM akciók gördülékenyen menjenek végbe.
Ha minden patent lesz, mint ahogy eddig is, gólokkal kiütheti ellenfelét a Marseille, viszont egy döntetlen sem kizárt, ha az adott pillanatra elfogy a tudomány. Ezt a feltevést akár egy szerencsesütiben is találhatta volna a kedves olvasó, de sajnos bármekkora közhely is ez így igaz.
A múlt nem mellettünk áll, viszont a jelenben nem látom esélyét annak, hogy ez az egyre csak gyengülő (ám vitathatatlanul most jó formának örvendő) Lyon képes lenne két vállra fektetni a listavezetőt. Ez nem nagyképűség, ezt az mondatja az emberrel, ahogyan az OM játszik, és amit az utóbbi 8 meccsen, sorozatos jó játékkal letettek az asztalra a fiúk.
Jól példázza az igazam, hogy maguk a lyoni játékosok is tartanak a marseille-i ellenféltől, kapitányuk Maxime Gonalons így fogalmazott: „Az OM lesz a PSG igazi és egyetlen ellenfele idén.” Úgy folytatta a pályája csúcsán túleső, számomra totálisan túlértékelt középpályás, hogy a tavalyi OM-hez képest, a mostani egy teljesen más dimenziót képvisel és szerinte is a Marseille a holnap esti olympico esélyese.
Nem látom okát annak, hogy ettől a Lyontól, mégis miért kellene megijedni?! Remélhetőleg aranylábú fiaink sem teszik ezt és akkor kilencre lehet növelni a győzelmi szériát. El Loco meg aztán amúgy sem az a fajta edző, aki hagyná, hogy játékosai szemében félelem gyulladjon! Az argentin tréner tegnapi sajtótájékoztatóján, amellett, hogy lefutotta a kötelező köröket, hogy mekkora csapat is a Lyon, elmondta, hogy kezdőcsapatán ezúttal sem változtat (legfeljebb sérülés esetén).
Mandanda – Romao, N’Koulou, Morel – Dja Djédjé, Imbula, Mendy – Thauvin, Payet, Ayew – Gignac
