Van lemaradásunk bőven, ezért nem is cicomázzuk sokat a bevezetést, egyből össze is foglalunk mindent, amiről az utóbbi napokban hetekben nem számolt be a blog. Két hazai bajnokit játszott az OM, két nyugat-francia csapat ellen, örömmel állíthatjuk, hogy a hódító nyugat előrenyomulását sikerült megfékezni. Holnap pedig újabb bajnoki forduló következik, most már idegenben!
Még két hete vasárnap egy keménynek ígérkező, anno derbinek mondott meccs várt az OM-re. Annyira nehézkes azonban mégsem lett, egy brusztos, bekkelő Bordeaux ellen, a szokásos fegyvert dobta be Bielsa, egy erősen diszkontált erősségű csapattal, amiből a legfőbb kulcsemberek hiányoztak. Ettől függetlenül jól járt körbe a labda megint, és az első félidő első fele megint szinte kizárólag a Marseilleről szólt. Viszont a progresszív támadó-, passzjáték, impotens befejezésekkel párosult, maradt is a 0-0 a szünetig.
Aztán megint aktivizálódtak fiaink, orbitális nyomás alá került a vendég kapu, kapufák, fejesek, kapufára fejelt labdák, bőven volt választék az OM támadójátékából. El is hagyta a számat az, „ennek nem lesz jó vége” gondolat, a futballközhelyek első fejezetéből származik az a tézis, hogy az ilyesmi megbosszulja magát egy idő után. Jött is egy bordói kontra, aminek a végén vezettek Sagnolék. Demoralizált a szitu, de szerencsére csak engem, nem pedig a játékosokat! Öt perccel később jött az egyenlítő gól, tartásból jeles!! Payet a meccsen első gólpasszát adta Leminának, az újdonsült apuka, nem csak góllal, de parádés mezőnyjátékkal is feltűnt a pályán, 90 percnyi mesterművet láthattunk, a (korábbi) perifériajátékostól.
.jpg?full=1)
A fieszta már tartott egy ideje, de az igazán euforikus élmény csak ezután jött! Először jött a második Payet assist, ami a karrierje 130. gólját szerző Gignacot találta meg. Már ez igazságot szolgáltatott, de az abszolút elégtétel csak az volt, mikor a csereként beállt belga csodagyerek, Batshuayi is beköszönt! A nyár egyik nagy fogása első bajnoki gólját lőtte OM mezben, és be is állította a végeredményt, 3-1-re győzött és mindhárom pontot otthon tartotta a Marseille.
Rengeteg csúcsteljesítményt lehetne felsorolni, Payet például, a múlt hét előtti produkciójával, a Whoscored által, az összes európai ligából kiválogatott legjobbak kezdő-tizenegyébe is bekerült. De említhetnénk a középhátvéd duót, Fanni és Aloé is fenomenális játékkal rukkoltak elő, utóbbi ráadásul 21 évesen, az OM akadémiájáról felkerülve, először játszott kezdőként.
De térjünk is rá a pénteki happeningre, ami azért volt érdekes, mert egy nagyjából ugyanolyan erőt képviselő csapat jött Marseillebe (mármint, mint a bordeaux-i), és a meccs is kicsit hasonló forgatókönyv alapján alakult. Megnyugtató volt azért már a védelemben újra látni N’Koulout, de egyébként Bielsa nem borította fel különösebben a kezdőjét.
A Nantes ellen sem mentek simán a dolgok, de az a tény, hogy az egész első félidőben közel 70-30-as labdabirtoklási fölényt produkált az OM, több is volt, mint kielégítő. Viszont a legszembeötlőbb különbséget az eredményesség jelentette, ugyanis amíg az első félidő totál sikertelenül ért véget a Bordeaux ellen, pénteken kétgólos előnnyel mehettünk pihenni. Előbb Thauvin talált be valami elképesztő szép mozdulattal, majd nem sokra rá, jött Fanni, aki az előbb gólt szerző Flo passzát csúsztatta a hosszúba. Ehhez a két névhez tegyük hozzá, a Valbuena távozása óta aranyhalként lubickoló Payetet, aki a bordeaux-i teljesítménye után megint csodás volt irányítóként, valamint azt is emeljük ki, hogy a kapuban Mandanda mennyire káprázatos volt, abban a pár helyzetben, amikor igazán szükség volt rá, kivédte az összes kanári szemét!
Emlékezzünk meg még pár emberről, akik gondolatébresztőek, az OM jövőjét illetőleg, így például Leminaról és Barradaról. Meggyőződésem, hogy utóbbi helye még nagyon nem forrott ki! Bielsa szerintem eredetileg Payet cseréjének szánta, aki Gignac mögött játszó 10-es, ha valami gáz van Dimitrivel, majd Ő beugrik. Most a szükség úgy hozta, hogy a sérült Ayew cseréje, Alessandrini is megsérült, Barrada tehát a jobbszélen volt kénytelen játszani, ami nem feküdt neki… Ezen még dolgozni kell, vagy Payet széljátékát kellene preferálni, vagy Gignac és Batshuayi csatárpárosán kellene elgondolkozni, vagy én nem tudom, még mit lehetne kifundálni. Az viszont tuti, hogy ez a megoldás nekem nem tűnt a Bielsatól megszokott, „mindig az optimumot találjuk meg” elvhez hűnek. Lemina feltűnően sokat fejlődött tavalyi önmagához képest, de még a szezon elei formáján is tudott dobni az elmúlt 3 fordulóban! Jobbhátvédként, szűrőként is bevetette El Loco, nagyon benne van a komfortzónájában, és tény, hogy Romao helyett a jövő alternatívája rejlik benne.
Vége a novembernek, egyetlen párizsi vereséggel, végtére is szépen léphettünk bele 2014 utolsó hónapjában, ami már a második napjával szórakoztató programot nyújt az OM szurkolóknak.
Rá is kanyarodhatunk a hétközi fordulóra, tetszik tudni a legcsodásabb bajnokságban ilyenek is vannak!!! A 16. fordulót december első hetében tartják, a hét kellős közepén, az OM pedig két hazai bajnoki után Bretagneban vendégeskedik.
A vadnyugati klubok újabb banditája vár ránk, akit azonban erősen megtépázott a legutóbbi nyár. A Lorient összeomlásához közelít, a narancsok tavaly – Christian Gourcuff utolsó szezonjában – a jól megérdemelt 8. helyet kaparintották meg, idén 15 forduló után csak a 15. helyen találják magukat. Nem csak a három részletben, összesen kb. 25 évig Lorientban edzősködő Gourcuff elvesztése volt kemény dió a bretonoknak, de sok alapemberüket is elengedték (Aboubakar, Ecuele Manga, Aliadiere, Monnet-Paquet, Doukouré), akik helyett nem érkezett igazán tartalmi pótlás.
Mindent egybevetve, figyelembe véve, hogy a Ligue 1-ben egyedül a Stade du Moustoir gyepét fedi műfű, ami a hazaiak felé billentheti a mérleg nyelvét. Viszont még ez a tényező sem ér annyit, mint az OM jó formája, a keretek közti bődületes fölény a marseille-i oldal javára. Több, mint háromszorosa értékben az OM állománya, a Lorienténak, és bár idegenben nem kimondottan megy jól, az ehhez hasonló feladatokat eddig rendre megoldottuk (Reims, Guingamp, Caen, Evian).
Hiányzói akadnak Bielsanak, várhatóan sem Ayew, sem Alessandrini nem lesz bevethető, vagyis a fent boncolgatott téma, azaz, hogyan nézzen ki a támadó négyes most különösen fontos kérdés! Vagy Barradaval kezd megint Bielsa, vagy Batshuayit és Gignacot együtt küldi harcba, sok más lehetőség nincs. Hacsak nem variál az egész formáción, és a tengelybe beteszi Lemina és Imbula mellé még Romaot is, egyik szélen Payet, másikon Thauvin, középen APG, nagyon mást már nem tudok elképzelni. A védelembe is belenyúlhat El Loco, Morel már teljesen egészséges, és lehetséges, hogy nagy szükség is lesz rá, ugyanis egészen friss hír, hogy az OM orvosi stábja nem engedte elutazni Nicolas N’Koulout, aki eltiltásból tért vissza pénteken, most pedig egy nem túl súlyos, de „pont jókor időzített” sérülés szólt közbe. Várhatóan vagy Aloé, vagy a visszatérő Morel helyettesítheti.
Ha egyébként a fent vázolt három „szűrős” formáció valósul meg, és Morelt is újra beteszi Bielsa, akkor Leminaval és Romaoval kiegészülve 3 OM játékos is játszhat egykori klubja ellen. A túloldalon is lesznek ismerős arcok, Jordan Ayewt a nyáron vette meg a Lorient, míg Rafidine Abdullah egy évvel korábban került el Marseilleből.
Holnap este 19:00-kor Lorient – OM, először játszik az új, 4. számú mezében a marseille-i klub, a narancssárga-kék design nagyon ütős lett! Eközben mi vadállati módon szurkolhatunk, az újabb Marseille győzelemért, amivel egy újabb lépést tehetünk akár a bajnoki cím felé. A PSG 1-2-t játszott ebben a stadionban, nem szabad elbuknunk, ha tartani akarjuk a lépést.
