Az elmúlt hetek morajló nyilatkozatokkal, elmélyültnek kicsit sem nevezhető viszontválaszokkal és őrült torzsalkodással tarkítva teltek el. A kaotikus marseille-i viszonyokat is megvizsgáljuk, bár, hogy őszinte legyek sok újdonsággal nem szolgálhatunk, a nyár eleje óta feszülő húrok pattantak pusztán el. Viszont! Ami az ellenségeskedésnél sokkal lényegibb viszont, hogy visszatér a klubfoci a szurkolók életébe, a mögöttünk hagyott válogatott kilengés után. Na, jöjjön az apokalipszis…meg az Evian!
Marseilleben már a nyár különösen nehézkesen indult, Marcelo Bielsa kinevezése felüdülést jelentett, ugyanakkor a mercato alatt tett Labrune-i intézkedések, feszítették a húrt. A keret csak gyengült és gyengült, az OM elnöke pedig figyelmen kívül hagyva argentin edzőjének tett ígéretét és annak vágyait, totálisan más irányba vitte el a csapat átigazolásait.
Miután véget ért a nyári uborkaszezon El Loco hangot adott csalódottságának, elmondta, hogy elnökének 12 játékost ajánlott, de egyiket sem csábította Marseillebe. A kívánságlistán olyan nevek szerepeltek, mint Alderweireld, Koke, Stambouli. Bielsa nem volt rest hozzátenni, az utolsó pillanatban megkaparintott brazil Dória megvételét egyáltalán nem támogatta. Konkrétan úgy fogalmazott, „ez a nyári átigazolási időszak a klub számára nem hozott javulást, mondjuk ki negatív előjellel zártunk”, és nem a pénzügyi mérlegre gondolt az öreg.
Kicsit olyan ez, mint a Too big to fail című amerikai filmremekben, amikor a koreai üzletemberek kifogásolják azt, AHOGY a Richard Fuld vezette Lehman Brothers a cégük eladását akarja intézni, pofátlanul, egyre csak feljebb srófolva a részvényeik árát.
Bielsa is erre utalt, nem is igazán a játékosállományával és ezzel az egész nyárral van neki baja, hanem magával a stílussal, a struktúrával AHOGYAN működtetik Marseilleben a dolgokat. Érdekes dolog ez, mert ezzel az erősen szociális, igazságelvű beszéddel, Bielsa már alapvetően maga mellé tudta volna állítani a szurkolótábort, csakhogy az argentin szaki mellett már alapvetően egy elképesztő tömeg sorakozik, a szurkolók minden meccsen skandálják a nevét, minden fórumon mellé állnak ebben a Labrune - Bielsa vitában, egy Che Guevara-szerű forradalmárt látva benne!
Az, hogy mindezt Bielsa egy hivatalos sajtótájékoztató keretein belül megtette bátorságra vall, részemről nagyon is becsülendő az, ahogy kiállt a saját jogaiért (amiket kicsit sem tartottak tiszteletben) és, hogy szembe mert szállni egy nálánál nagyobb erővel. Lássuk be tényleg jogosak az argentin mester igényei és meglátásai, más kérdés, hogy a világ hál istennek sosem úgy működött, hogy egyetlen igazság előtt hajt főt mindenki.
Labrune jelenleg is szabadságon van, nyaralása alatt érték Bielsa szavai, azonban reagálni mégis tudott a történtekre. Az OM elnöke úgy nyilatkozott, biztosan lesznek következményei az edző tettének, azonban mivel egy éve nem volt már szabadságon, most még nem foglalkozik az üggyel. Még aznap, mikor ezek a szavak visszaköszöntek a francia sajtóban, az is napvilágot látott, hogy egy volt OM játékossal, a korábbi elefántcsontparti szövetségi kapitánnyal volt Labrunenek egy telefonbeszélgetése! Innen nem volt nehéz megsaccolni, hogy Sabri Lamouchival vette fel a kapcsolatot az OM vezér, aki elképzelhető, hogy ha elfajulnak a dolgok a kikötővárosban átveszi a csapat kormányzását.
Ezzel csak az a baj, hogy a kis-stílűségre ugyanazzal a fegyverrel válaszolt Vincent Labrune! Igen, az a része Bielsa mondanivalójának egyértelműen hiba volt, hogy egy frissen szerződtetett játékosról konkrétan kimondta, hogy nem kell(ett) neki, ilyet egy szakmai vezető nem tehet meg. Odáig még tényleg igazat is adok neki, hogy a kapott lehetőségeitől, jogaitól megfosztották és ezekért kiáll, na de egy olyan játékosról így nyilatkozni, aki az állomány egyik fontos tagja kell, hogy legyen, ráadásul a beépítési folyamat legelején jár?! Ez tényleg abszurd, de talán nem az a helyes eljárás, ha az újságoknak gyorsan megszellőztetjük, hogy keresünk is már a helyére valakit. Ha Labrune ért egy kicsit is a focihoz, akkor pusztán sértődöttségből nem okoz ekkora kárt az egész klubnak. De ezt mindenki pontosan jól tudja, ezért is nevezem én kis-stílűnek az egész viszontválaszt!
Mindazonáltal, ha az érem mindkét oldalát megvizsgáljuk és nem csak Bielsa vágyait, az elmaradt, teljesítetlen igényeket rágcsáljuk, akkor azért arra is rá kell jönnünk, hogy egész Franciaországban a klubok strukturális átszervezése zajlik és ezt főleg gazdasági értelemben fontos érteni. Rengeteg középcsapat, vagy annál nagyobb kaliberű várak is rendelkeznek lassan korszerű stadionokkal, ahhoz kapcsolható edzőkomplexumokkal, olyan „nagyobb nevű”, sokat látott játékosok kerülnek a ligába, mint Toivonen vagy Conento vagy Cissé vagy picit régebbről Zebina. Többnyire az említett játékosok a franciánál rangosabb ligákból érkeznek, ahol a bérezésük is ennek megfelelően magasabb volt, egy silányabb minőségbe pedig pusztán a játék szeretetéért ugye senki sem gondolja, hogy ilyen nevek elszerződnének?! Ezek csak apró szösszenetek abból, hogy a mai világban egy futball klubnak milyen gazdasági terheket, pénzügyi kintlévőségeket kell elbírnia, teljesítenie, érthető tehát, hogy egyre jobban törekszenek a fenntartható fejlesztésre és a költséghatékonyságra.
Erre csak egyetlen példa! A Labrunet megelőző éra, Jean-Claude Dassier elnökletével hemzsegett a sztárjátékosoktól, Gabriel Heinze, Lucho González, Fernando Morientes, Brandao és még sorolhatnánk a világszinten elismert neveket, akik csak úgy felzabálták az euró milliókat. Na, ezeknek az időknek áldozott le! Labrune pontosan ennek fényében igazol évek óta, minél fiatalabb, hosszútávra alkalmas, csekély költségű játékosokat keres, akik olykor lehet, hogy sokba kerülnek, de fizetési igényeik elképesztően alacsony szinten tartásával a Thauvinért kiadott 15 millió például évekre előre egy egyszeri és nagyon kifizetődő kiadásnak minősül (pláne úgy, hogy havi fizetése épphogy eléri a 100.000 eurót) . Jól látható tehát, hogy Labrune nem pusztán passzióból mondott nemet Bielsa embereire, vagy kölcsönben kaphattuk volna csak meg a listájáról játékost (Alderweireld, Isla, Tello, Manquillo) vagy gigantikus fizetést igényeltek volna (Song, Medel, Koke).
Az OM anyagi helyzete stabil. Ezt fontos kiemelni, hiszen nem arról van szó, hogy lyoni mintára nyakig ülnénk a tartozásokban, képtelenek lennénk igazolni bárkit is, csak mindazt a marseilleista politikát, amit eddig megszoktunk Labrune egy új köntösbe kellett, hogy öntse, hiszen ez a jövő! Nem lehet nyakló nélkül szórni, átgondolatlan milliókat, mi nem ezt képviseljük, hanem egy biztos jövőt, rengeteg tehetséggel és magabiztos, kiegyensúlyozott költségvetéssel.
Ennek az egésznek a konzekvenciája valahol éppen emiatt borzalmasan elkeserítő. Tudni illik, van egy tök korrekt elképzelés arra vonatkozólag, hogy gazdaságilag merre kell vezetni a klubot, ehhez rendelkezésre áll egy sokra taksált, energikus keret és van egy átb@szott edzőnk ugyan, akit valóban átvertek, de szakmáját tekintve mégis a világ egyik legjobbja. Értem én, hogy két dudás nehezen fér meg egy csárdában és ez nem egy könnyű helyzet, de mint a klub egyik legnagyobb híve, merem remélni, hogy egy épeszű, aranyközépútban metszett megoldást sikerül találniuk a feleknek, és a békés együttélés jegyében lehet a legmagasabb célokat elérni! Bízom benne, hogy tényleg véget vetnek az acsarkodásnak és mindkét oldal belátja, hogy a másiknak is csak van igazsága, és a már rengeteget említett célokra koncentrálni. Szeptember 15-én ül össze Bielsa és Labrune, örülnék ha a kaotikus hangulatnak véget vetnének egy emberi tárgyalással!
Jó lehetőség van Bielsa kezében, hiszen a hétvégén visszatérnek a srácok klubjaikba, egészen pontosan már a hét közepén visszatértek válogatottjaiktól és kőkemény edzések vannak a hátuk mögött. Fura egy kihívás vár az OM-re, vasárnap este a forduló zárómérkőzésén, a meseszép Annecyba látogatnak a srácok, ahol az Evian vendégei leszünk. A festői táj ellenére a liga egyik leggyérebb minőségű pályáján lesznek kénytelenek aranylábú legényeink boldogulni, amellett, hogy a rózsaszínek játékerőben sosem képviseltek számomra gyönyört keltő értékeket, sőt konkrétan az egyik legvisszataszítóbb klubja a Ligue 1-nek, ne feledjük el, hogy a PSG sem tudott pár hete ugyanitt nyerni. Sérültjeink nincsenek! Ez is az új szakmai erőnek köszönhető, hiszen a fizikai, erősítő edzésekre különösen nagy hangsúlyt fektetnek Bielsa emberei, Lemina 100%-os, Fanni is kezdi felvenni a ritmust, APG-nek már egyáltalán semmi baja sincs, vélhetően legjobb erőinket bevetve tudunk a varázslatos környezetben harcba szállni a gonosszal.
Előzetes hírek szerint nem lehetetlen, hogy az utóbbi két fordulóban is látott formáció szerint, Gignackal a jobb szélen kezdhet El Loco, kielégítve az utóbbi időkben picit elégedetlenkedő Batshuayi igényeit is. Annál is inkább van ennek esélye, hogy Flo a héten két U21-es selejtező mérkőzést is játszott, mindegyiken elit teljesítményt nyújtva. Ami izgi lehet még, az egyértelműen a védelem, ami eddig lyukacsos, foghíjas, összeszokatlan, szar és egyéb gyengusz jelzőkkel illethető volt, (bár a legutóbbi két bajnokin 0 kapott gól már bíztató) most megcombosodott egy szép szál brazil legénnyel, aki N’Koulou mellett, Romaoval kiegészülve bitangerős lehet, más kérdés, Bielsa mennyire ragaszkodik majd a szezon egyik abszolút meglepetéséhez Jérémy Morelhez?! Imbula születésnaposként (pénteken lett 22 éves) szorgoskodhat majd a középpályán és gyűjthet be gigamega sok labdát, illetve reménykedjünk benne, hogy Payet csúcsformája is kitart majd.
Az előjelek és a nyilatkozatok gerjesztette viharfelhők ugyan kaotikus, már-már bomlasztó hangulatot kelthetnek, a játékosoknak azonban vasárnap mégis folytatniuk kell az ellenállhatatlan focit, egy nem túl erős, ám nem lebecsülendő ellenféllel szemben. Azért egy olyan csapatot sem lehet komolyan venni, amelyik rózsaszín mezben fut ki a zöld gyepre…
