OM

Szombat délután, igazi futballünnepnek ígérkező hangulatban találta magát Marseille, a 67ezres Vélodrome most sem telt meg ugyan, de a közel 50ezer (46153) szurkoló, aki kilátogatott, kicsik és nagyok egyaránt, fergeteges hangulatot kölcsönöztek a családok számára is pazar időben rendezett találkának. A teltházra még sokat kell várni, alighanem a PSG elleni klasszikus lehet az egyetlen ilyen esemény, ugyanakkor, a méretes érdeklődő tömeg ott lapul a városban, csak az utóbbi évek megutáltatták velük a meccsre járást. Amit eddig láttunk, az új rendszer alkalmas lehet arra, hogy visszacsábítsák őket a tribünre. Az ellenfél végre egy nagyobb fenevad volt, a folyamatosan erősödő Rennes, az előző fordulóban pontot mentett a Paris Saint-Germain ellen, így volt egy aprócska gombóc, mindenki gyomrában. Ugyanakkor a tudat, hogy három meccset nyert az OM zsinórban megadta a kellő önbizalmat.

A hétvégén zsinórban harmadik bajnoki sikerét aratta az Olympique de Marseille. Az OM idegenben, a Danone és az Evian cég közös tulajdonában lévő rózsaszín klubot, az ötödik forduló zárómeccsén sima 1-3-ra verte. A játék sok érdekességet tartogatott, volt itt a szezon leggyorsabb góljától kezdve, Kassim Abdallah gólpasszon át majdnem minden. Mindezeknek az értékelése következik, egy kicsit máshogy, mint eddig.

Az elmúlt hetek morajló nyilatkozatokkal, elmélyültnek kicsit sem nevezhető viszontválaszokkal és őrült torzsalkodással tarkítva teltek el. A kaotikus marseille-i viszonyokat is megvizsgáljuk, bár, hogy őszinte legyek sok újdonsággal nem szolgálhatunk, a nyár eleje óta feszülő húrok pattantak pusztán el. Viszont! Ami az ellenségeskedésnél sokkal lényegibb viszont, hogy visszatér a klubfoci a szurkolók életébe, a mögöttünk hagyott válogatott kilengés után. Na, jöjjön az apokalipszis…meg az Evian!

Győzelmi kényszerben várta az OM a Ligue 1 harmadik fordulóját, amely jó előjelekkel kecsegtetett, Bretagneba, a Guingamp otthonába több, mint tíz éve nyerni jár a patinás, dél-francia klub, így bizakodhattunk! Ugyanakkor mindenkiben ott voltak az utóbbi hetek rémálmokkal teli éjszakái, amelyek Morel öngólokkal, Romao szabálytalanságokkal, N'Koulou bakikkal voltak tarkítva. Legnagyobb szerencsénkre, ezek mind elkerültek minket szurkolókat és nyugodtan hajthattuk végre fejünket álomra.

Franciaország, Marseille. Még ha valaki nem is erre asszociált volna a címből, franciahon egyértelmű futballfellegvára szurkolók tízezreit rejti, akik számára a hétköznapok nehézségei elől, a fiatalok drogkartellről drogkartellre történő vándorlása után van egy hely, egy klub, ami kiutat jelent. A déli kikötőváros, amely afrikai, arab bevándorlók százezreit fogadja be évente, a multikulturalizmus melegágya, ne csűrjük csavarjuk tovább, egyszerűen a bűn városa, ahol fekete-fehér, muzulmán és katolikus egyáltalán nem él békében. Azonban minket most mégsem ez érdekel, egy apró kulturális bevezetőt követően térjünk rá arra a bizonyos kiútra, ami mindezt a káoszt, mindazt az anarchista tömörülést, amit a város rejt, egybefog, egységbe kovácsol és testvérré teszi a legnagyobb ellenségeket is.