OM

Tegnap este talán az általam látott leggyérebb Olympicot "izgultam végig", írni is piszok nehéz róla, jegyeket osztani a játékosoknak pedig egyenesen lehetetlen lenne. A végeredmény, legyen az ember bármelyik oldal híve, egyértelműen nem igazságos, de hát ugyebár ez a foci. Nem volt ez se nem pocsék, de kimondottan jó meccs, és az OM-től pedig mutatott játék. Nézzük az okokat, meg a következményeket.

Franciaországban a derbi kifejezésnek úgy érzem változó a megítélése. Minden korszaknak megvan a maga rangadója, amely aztán bizonyos időközönként feledésbe merül, vagy legalábbis veszít súlyából. Ilyen például a Saint-Étienne vagy a Bordeaux elleni meccs is az OM (és szurkolói) számára, a régi idők francia focijában ezek a meccsek számítottak csak igazán nagy párharcoknak, mára már, mintha csak egy-egy meccs lenne a sok közül. A Lyon elleni viszálykodás is kisebb értékkel bír, míg a kétezres évek legelején kihagyhatatlan, parázs összecsapást hozott minden esetben az úgynevezett 'choc des olympiques', manapság a közös ellenségkép átformálta ezt a szembenállást, és sokszor már a PSG-t előbbre sorolja mindkét szurkolótábor a feketelistáján.

Kisebb kihagyás után, pótoljuk hiányosságainkat, és a jövőbe tekintünk, újra jelentkezik tehát a Marseille blog. A válogatott szünet sem telt el unalmasan, korosztályos és felnőtt válogatott meccseket figyelhettünk, telis-tele OM játékosokkal, szárnyra keltek már januárra vonatkozó átigazolási találgatások, volt itt minden, mint a búcsúban! A fő témát most mégis a 10. forduló szolgáltatja, egy olyan hazai meccs, amely időbeli síkjával és barátságos déli hangulatával mágnesként vonzza a családokat, de reméljük a sikert is szállítják majd kedvenceink.

Minden egészséges bajnokságnak megvannak a maga derbijei, kisebb, helyi várak összecsapásai és nemzeti viszonylatban is számottevő múltra visszatekintő, parázs ütközetei. Egy méltatlanul elfeledett rangadó előtt állunk, ami Franciaország két legjobban fejlődő klubjának találkáját hozza el nekünk. Az OM - Saint-Étienne már a '70-es években sokat jelentett a két város fanatikusainak, azóta a gyűlölet és a fociban kinyilvánított ellenségeskedés csak felerősödött. Vasárnap az est leszálltával, beköszönt a pokol is a Vélodromeban.

A hétközi fordulók személyes kedvencem! Azt a tudatot kelti az emberben, mintha újra hétvége lenne, újra láthatja kedvenceit képernyőn, újra lehet mezt húzni és átélni azt a bizonyos Marseille-érzést, ami szavakba nem igen önthető. Bár a kluboknak ez komoly bevétel kiesés, nekünk szurkolóknak jól jönnek ezek az adrenalin fröccsök. Az OM Reimsba (ejtsd: Ránszba) utazott, ahol folytatta volna a veretlen szériát, négy nyert meccs után vendégeskedtünk Franciaország egyik ékszerdobozánál. Fantasztikus pezsgőiről, mesés katedrálisáról vált igazán híressé a város, futballcsapata az egyik sötét lova a Ligue 1-nak, nem túl veretes nevek, nem túl nagy múltra visszatekintő hagyományok, mégis újabban komoly meglepetést is tud okozni a nagy csapatoknak. A szezon nyitányán például éppen a még most is álmoskás PSG-vel döntetleneztek, az is hozzátartozik az ütközet krónikájához, hogy a fővárosiak az Eviannal és a Rennesel is ixeltek idén, az OM pedig mindkét csapatot elföldelte. Folytatódott a sorminta?