A hétközi fordulók személyes kedvencem! Azt a tudatot kelti az emberben, mintha újra hétvége lenne, újra láthatja kedvenceit képernyőn, újra lehet mezt húzni és átélni azt a bizonyos Marseille-érzést, ami szavakba nem igen önthető. Bár a kluboknak ez komoly bevétel kiesés, nekünk szurkolóknak jól jönnek ezek az adrenalin fröccsök. Az OM Reimsba (ejtsd: Ránszba) utazott, ahol folytatta volna a veretlen szériát, négy nyert meccs után vendégeskedtünk Franciaország egyik ékszerdobozánál. Fantasztikus pezsgőiről, mesés katedrálisáról vált igazán híressé a város, futballcsapata az egyik sötét lova a Ligue 1-nak, nem túl veretes nevek, nem túl nagy múltra visszatekintő hagyományok, mégis újabban komoly meglepetést is tud okozni a nagy csapatoknak. A szezon nyitányán például éppen a még most is álmoskás PSG-vel döntetleneztek, az is hozzátartozik az ütközet krónikájához, hogy a fővárosiak az Eviannal és a Rennesel is ixeltek idén, az OM pedig mindkét csapatot elföldelte. Folytatódott a sorminta?
Szürke mezében eddig nem igen rukkolt elő színes játékkal a Marseille ebben a szezonban, a nyitófordulóban 3-3 a Bastia ellen és egy sovány 0-1 a Guingamp otthonában, úgy néz ki, adja magát a srácoknak, hogy a dressz színeinek megfelelően halvány teljesítményt is nyújtsanak. Hát most valami egészen más következett! Tapogatózó öt perc után az OM átvette a játék irányítását és kézben is tartotta a gyeplőt 90 percig. Dja Djédjé az újra tökéletesen alkalmazott pressing eredményeként, csatárokat megszégyenítő módon csapott le egy labdára, amivel Payet a tizenhatosig gyalogolt ahol Mavinga buktatta. A tizenegyest azonban a gólkirály jelölt Gignac kihagyta… Nagy luxus ez, amit nem szabad rendszeressé tenni, de szerencsénkre nem hagyták aranylábú fiaink annyiban. Rögtön a tizi után Mendy baloldalról hihetetlen pontossággal tekerte a labdát APG fejére, aki ezt már nem hibázta el. 8 perc után vezetés, kívánhatna bárki szebbet kedd este?!
Dédé Gignac a hetedik után gyorsan megszerezte nyolcadik gólját is. Egy már-már védjeggyé váló széljáték után Thauvin lódult meg a lasztival, a kapusról kijött labdát az OM kilencese stukkolta a hálóba. Ismét dominált a támadójáték, hátul két-három játékos koncentrált, precíz védőmunkája elég volt, hogy aztán villámgyorsan váltsunk és máris az ellenfél kapuja elé kerüljünk. Voltak eladott labdák, pontatlan passzok, Romao és Imbula kezdett picit gyengébben, de ugyanúgy megvolt a játékukban az irgalmatlan szorgalom és hasznosság is.
Fordulás után a szürke mezes, de egyáltalán nem szürkén játszó Marseille ott folytatta ahol abbahagyta! Dja Djédjé és Mendy, a két felfutó szélsőhátvéd emberfeletti mennyiséget futott, az egyik pillanatban még becsúsztak, a másikban már lőtték középre a labdákat. Ez a játék, a szerényebb védelmek ellen ideális lehet, hiszen APG fizikumát könnyű kihasználni, nem beszélve az ellentétes oldalról áthúzódó, kitűnő fejeseiről híres André Ayewról, akire eddig a fehér szerelés mellett is csak a szürke játék volt igaz, ebben a szisztémában kimondottan jól érzi magát.
Újabb szélen indított akció közben Payet fordított át jobbra tanítani való módon egy labdát, Flo ugyan elpuskázta, de megint jött a kipattanó, Dja Djédjé a helyén volt, az ívelésére pedig a beharangozott Dédé Ayew emelkedett és megszerezte első gólját idén. Bielsa alatt nem ment neki a játék eddig, magasan a leggyengébb játékosa volt a támadószekciónak, ami paradoxon, hiszen papíron a legtöbbet tapasztalt és világviszonylatban legelismertebb OM játékosról van szó! Térjünk ki Payet játékára is, aki ugyancsak a szürkeségből előtörten, valbuena-i magasságokba (neeeem úgy na!) emelkedik, tökéletes meglátásai vannak, és bár néha be-becsúsznak hibák, tegnap egyértelműen jól mozgatta társait.
Payet irányító vénája a negyedik Marseille gólnál is előbukkant, újra egy passzal kidobta a labdát a szélre Thauvinnak, akinek bár egyáltalán nincs jobb lába, most valahogy középre tudott kanalazni, André pedig megint jól érkezett a túloldalról és egy parádés, vagány, váratlan mozdulattal passzolt a hálóba. Érdekes, hogy ez is egyfajta második esélyből született gól volt, mint az első Gignac találatot leszámítva az összes, bizonyítja, hogy a játékosok mindenre fel vannak készülve és vércsemód csapnak le minden adódó alkalomra és hibára. Pedig szünetben még kapust is cseréltek a hazaiak…
0-4, már jöttek a cserék is, picit, ezáltal le is ült a játék, valamivel több területet kapott a Reims, de akár Morelt, akár N’Koulout említjük, nem lehet hibát találni a játékukban. Nem beszélve Mandandaról, aki ha már minden elveszettnek tűnt bedobott egy igazi Steve-féle bravúr-vetődést! Arra célozgatok itt, hogy mindenképp értékelni kell a már eddig is fejlődőképes és összeérett védelmünket, ami bár botrányosan kezdte a szezont, most topon van.
Az abszolút csúcs azonban még hátra volt, két duplázás után Gianelli Imbula úgy érezte az addigi hasznos ám nem túl látványos produktumát meg kéne fejelni valamivel. Ahogy tette az Evian ellen is nagyon helyesen távoli átlövéssel próbálkozott, akkor az undormány LFP elvette tőle a megpattanó bombáját és öngólnak ítélték. Most erről szó sem lehetett, tizedmásodpercnyi idő kell neki egy jó testcselhez, ezt meglépve máris szabad területe volt és ki is lőtte az ellentétes sarkot.
Öt rúgott, nulla kapott gól! Mikor legyen büszke az ember, ha nem ilyenkor, zsinórban öt nyert bajnoki, köztük csupa olyan ellenfél, akikkel a riválisok is csak szenvedtek. Bár a neheze majd csak most jön, ez a szezonkezdet álomszerű és mindenkinek, aki az utóbbi két évből bármi pozitívumot vissza akarna hozni intő jel, hogy bár egy vadonatúj rendszerben, új szakmai stábbal játszik az OM, a játékosállomány és főleg a kezdő egyénenként szinte semmit sem változott. Ennyi van ezekben a srácokban, amit egy jó pedagógus, egy hozzáértő szakember már ki is tud hozni.
Nézzük röviden az értékelést!
Mandanda: már volt szó róla, mestermunkát nyújtott, igazán sok dolga nem volt, talán többször örjöngött egymaga a kapuja előtt ökölbe szorított kézzel, mint ahány védeni valója volt. Ennek ellenére megérdemli a dicséretet, újabb kapott gól nélküli meccs, és ismételten szép védések az ellenőrzőjében. 7.5
Dja Djédjé: hihetetlen egy pali, és nem akármilyen meccs van a háta mögött, még egy igazi kaviárt is tálalt Andrénak. Ugyanakkor az egyik gyenge pontunk még mindig azt mondom, de pontosan azért, mert nem konstans hoz értékelhetetlen vagy pazar teljesítményt, hanem hihetetlenül ingadozó. Egyértelműen abból fakad, hogy képességei szerények, de akarása és szorgalma példaértékű. Ez hosszabb távon nem lesz így jó, de az sem, amikor az elefántokkal Afrika Kupán szerepel majd. 8
N’Koulou: a múlt alkalommal is ámultam, most is helyenként úgy kellett felszednem az államat a földről. Sugárzik belőle a magabiztosság, és ahogy legutóbb is, most is igazi vezéregyéniség és kohéziós erő volt hátul. 8
Morel: nem is ragozom, egy új Jérémy játszik idén a védelemben. Ambiciózus, precíz(!!!), önbizalommal teli, nehéz belekötni, de tényleg. 8
Mendy: szintén gólpasszos, ahogy túloldali kollegája. Ugyanúgy a kiemelendő figurák egyike volt, támadójátéka szerintem már most 20 évesen előrehaladottabb, mint Dja Djédjé-jé, ami meg abból eredeztethető, hogy tehetsége magasan túlszárnyalja jobbhátvédünkét, aki ezt a hiányosságát ügybuzgóságával próbálja korrigálni. Mendy esetében viszont ez nem jelenti azt, hogy ezzel egyidejűleg védekezésben lehúzná a csapatot. Idén már sok szép dolgot mutatott, de sosem igazán kiemelkedőt, hát a tegnapi már az volt! 8
Romao: az első félidőt játszotta csak végig, de ez idő alatt, a tőle megszokott módon begyűjtött minden labdát, amit csak lehetett. Voltak ugyan elpasszolások a részéről, ahogy fentebb is említettem, de ezek bőven benne vannak a fociban és a szokásos Romao-agresszivitással rendre vissza is szerezte, ezen labdákat. 7.5
Imbula: én nem tudok betelni vele. Elképesztő tehetsége már tavaly feltűnt, de amit El Loco kihozott belőle az mesébe illő! Romaohoz hasonlóan voltak eladott labdái, de a posztjukon, a pálya legsűrűbb részén ez simán elmegy. Gyönyörű gólt szerzett, hat úgynevezett dribblet nyert meg, ismét számtalanszor hozta fel eredményesen a labdát, nyakán két védővel. Kicsit kezdek elfogult lenni vele! 8.5
Thauvin: tud Ő ennél sokkal többet is. Már sokkal jobban játszott, mint a Rennes ellen, amikor szinte értékelhetetlen volt, két gólban is benne volt, Gignac második fejese az ő kipattanó próbálkozásából született, André mindkét gólja előtt tőle indult az akció úgymond. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy ez még nem az a Flo akit én látni akarok, azok a tökéletesen kivitelezett Thauvin húzások amiket annyira megszerettem és amik nagyot dobnak az egész csapaton, picit eltűntek. 7.5
Payet: szerintem a mezőny egyik legjobbja volt. Tegnap lett öt éves kisgyermeke, akinek ajánlotta csapata mind az öt gólját. Zseniálisan játszott, nekem nagyon tetszettek a testcselei, az elhúzós, védőt megkerülős, majd nagy keresztpasszokkal operáló játéka. Voltak persze neki is hibái, utolsó passzokat is rontott, de így is 80%-os pontossággal tette a dolgát és az egész összkép nálam megéri a legmagasabb osztályzatot. 9.5
.jpg?full=1)
Ayew: na vééééééééégre. Mióta várjuk már, hogy beköszönjön, hogy legalább egy olyan, Rá emlékeztető momentummal örvendeztessen bennünket. Most nagyon megérkezett, két góllal vétette észre magát, jobb entré aligha kell. Mezőnyben ugyan voltak gondjai, de kiemelendő, hogy Mendyvel mennyire érzik egymást, és, hogy mennyit segít neki a védekezésben is! Sokkal többet, mint a túloldalon Flo. 9
Gignac: újabb gólok, csak az a kihagyott tizenegyes ne lenne. Egy órát játszott, ennyi idő alatt kétszer is betalálni, hát mi a válogatott szint, ha nem ez?! Dédé (ahogy a hétközi fordulók is) személyes kedvencem és mindig is úgy éreztem, hogy az az erő, ami árad belőle, az a lazasággal fűszerezett, alpári humor, amit magában rejt, nagy érték egy focicsapatnál. 8.5
Lemina: Romao helyére jött a szünetben és ennek én nagyon örültem is, mert ugyanúgy, ahogy Mendy, ahogy Imbula, ahogy Dja Djédjé is az eddigiek alapján picit alulértékeltté váltak, Leminaban is sok lehet. Most megkapta a lehetőséget Bielsatól, többé-kevésbé élt vele, de inkább kevésbé. Sokszor eltűnt a pályán, ami egy örökmozgó nyolcastól nagyon nem illő, sőt, inkább osztogatnia kellene és labdákat szereznie. 6.5
Alessandrini: ha kosárcsapat lennénk, azt mondanám a legjobb hatodik ember. Csereként beállva is hasznos tag, sebessége ámulatba ejtő és átkerülve a jobboldalra is megoldja a feladatát. Kevesebb, mint fél órát kapott Misikével együtt, ezalatt inkább tetszett, amit láttam tőle. 7
Batshuayi: Gignac helyén, de nem Dédé módjára játszott fél óráig. Az az egyetlen baja, hogy APG gigantikus predátor formának örvend, ha ez nem lenne, Bielsa biztosan kipróbálná kezdőként is, aminek Ő is jobban örülne. Ugyanakkor itt volt fél óra, egy lendületes, eufóriában hempergő csapat, amibe úgy szállt be, mintha városnéző buszúton lenne. Nem volt meg az az „ide nekem az oroszlánt is” érzés benne, nem éreztem rajta azt az akarást, amit egy mellőzött csatár akkor mutat, ha végre kiengedik a ketrecből és leeresztik a koncot neki. Ettől függetlenül töretlenül hiszek benne, mert a nyár legnagyobb igazolása szerintem még mindig, légy türelmes Mihály! 6
Egységesség, azt hiszem, ha van a sikerünknek kulcsa, akkor az ebben rejlik. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy szinte mindenkit egytől egyig agyon lehet dicsérni, még azt a Flot is, akit talán túl szigorúan lehúztam. De ez egy kitűnő út, hiszen euró milliárdok hiányában nem maradt más járható ösvény, az, hogy kollektívában gondolkodunk, javítja az öltözői hangulatot, a csapatmorált, és mint azt látjuk a teljesítményt is. Aligha van jelenleg Franciaországban az OM-nél egységesebb csapat.
Vasárnap jön az első „choc”, az első rangadó, otthon fogadjuk a forduló zárómeccsén a Saint-Étiennet, amely szerintem a szezon meglepetéscsapata lesz és a PSG mögött harmadik helyen végezhet! Na jó, maradjunk két lábbal a földön, az a biztos. Viszont a tény, hogy végre egy sokra taksált csapat ellen bizonyíthat az OM, még nagyobb energiákat szabadít fel a szurkolóban, mint egy hétközi forduló.
