Minden egészséges bajnokságnak megvannak a maga derbijei, kisebb, helyi várak összecsapásai és nemzeti viszonylatban is számottevő múltra visszatekintő, parázs ütközetei. Egy méltatlanul elfeledett rangadó előtt állunk, ami Franciaország két legjobban fejlődő klubjának találkáját hozza el nekünk. Az OM – Saint-Étienne már a ’70-es években sokat jelentett a két város fanatikusainak, azóta a gyűlölet és a fociban kinyilvánított ellenségeskedés csak felerősödött. Vasárnap az est leszálltával, beköszönt a pokol is a Vélodromeban.
Az egész francia klubfocit viszonylag kevesen ismerik, követik, így azt sem feltétlenül tudják az emberek, hogy a Ligue 1 rekordere a Sain-Étienne , tíz bajnoki címmel, hat Francia Kupa, egy Ligakupa és öt Szuperkupa győzelemmel, a legsikeresebb klub a l’Héxagoneban. Évekig a középszer jellemezte a zöld-fehéreket, teljesítményük elmaradt korábbi komoly léptékű sikereiktől, ám nagyot változott a világ a Loire mentén úgy 4-5 éve, mikor átvette a stafétát a fiatalos, lendületes, energikus Christophe Galtier. Ha valamit megtanultak tőle játékosai, az a küzdelem, a keménység és a soha fel nem adó szellemiség. Pont ez is való egy olyan csapathoz, aminek kisvárosi feelingjével tök ellentétesen egy bombasztikus szurkolótábora van, majdnem marseille-i színvonalon mozognak.
Na de térjünk rá a lényegre. A fent említetteknek köszönhetően egy kőkemény ellenféllel nézünk farkasszemet, amely EL résztvevő, és saját megítélésem szerint jelenlegi fejlődési görbéjüket nézve, az egyéb riválisok (Lyon, Monaco, PSG) gyengélkedését pedig hozzátéve ehhez az egészhez, egy olyan kép áll össze, hogy a Saint-Étienne dobogót érő helyen zárhatja az idei szezont.
Menjünk át kicsit a meccsen látható párharcokra, melyik játékosokra lesz érdemes odafigyelni?
Gignac és a zöld-fehérek védelme máris egy pikáns „párosítást” ad, hiszen kezdve azzal, hogy mindkét hálóban francia válogatott kapus lesz és bár szívünk egyértelműen a Fenoménért, Mandandaért dobog, el kell ismerni Ruffier érdemeit és tudását is. Dédének amellett, hogy egy ijesztő portással lesz dolga, egy borzasztóan félelmetes küllemű Bayal Sall is útját állhatja az OM elképesztően mesés formában lévő csatárának. Ami némi felüdülés, hogy a Ruffierhez hasonlóan francia válogatott Loic Perrin sérülés miatt nincs a nevezettek között, Florentin Pogba játéka meg nem hiszem, hogy gondot okozhat APG-nek, aki kilencedik gólját szerezheti. Érdekesség, hogy hazai pályán mégsem Ő a legkiválóbb góllövője a Marseillenek.
Dimitri Payet is két gólt rámolt be (mindkettőt a Nicenek) az eddigi hazai bajnokikon, és az OM irányítójára különösen nagy szerep hárul a derbin. Egyrészt biztosan motoszkál majd a fejében, hogy bár a messzi Lilleből igazolt tavaly Marseillebe, karrierje számottevő részét mégis a zöldeknél, aktuális ellenfelünknél töltötte. Tapasztalataim szerint ez többnyire negatívan érinti a játékosokat, és inkább meghúzzák magukat, bár, ha Alessandrini Rennesnek rúgott bombájára gondolok, gyorsan be is fejezem a gondolatot. Mindenesetre az tuti, hogy egy legutóbb is látott, gyors, pontos, precíz tízesre, aki tizenhetesben játszik majd, nagyon nagy szükségünk lesz. Persze lesz, aki útját állja majd, elsőként az az őszes Fabien Lemoine ugrik be, aki számomra érthetetlen, hogyan 27 éves, mikor édesapámnak különb színezetű hajkoronája van… Ha Payet jó formát fog ki itt lehet keresni valónk, több, mint Gignacnak a kőkemény bekkekkel, neki is nagyot segíthet, ha a mögötte játszók végre dominálnának és erre a széleken és középen is meg lehet az esélyünk. A széleken Flo és Tabanou csatája nálam ugyancsak egyértelmű OM fölényt mutat, mint a túloldalon Clerc sem hiszem, hogy komoly fejtörést okozhat Andrénak, ráadásul még mindig ott van a sokat segítő Mendy, aki a legutóbbi meccs egyik gigásza volt.
Imbula és Romao lesz a legnagyobb nyomás alatt szerintem, Mollo, Gradel és az újhús Monnet-Paquet is hihetetlen gyors és technikás támadóközéppályások, függően attól, hány csatárral kezd majd Galtier ebből a trióból bármelyik kettőhöz elkél a szűrőink támogatása. Sem Mendyt, sem pedig Dja Djédjét nem érzem annyira biztos pontnak, hogy ezeket a minden hájjal megkent arcokat levegyék a pályáról. Renaud Cohaderól se feledkezzünk meg, aki 30 éve minden rutinjával még mindig lehet meglepetés ember a zöldek középpályájának támadó részlegében.
Nagy hangsúlyt fektetnek elöl a fizikumra Galtier fiai, Erding három gólos már, a szintén nyári szerzemény van Wolfwinkel pedig az én megítélésem szerint, az elvesztett Brandao helyett fényévekkel jobb megoldást jelent. Mivel mindketten alapvetően a tipikus befejezőcsatár kategóriába esnek, N’Koulou mellett Morelnek nem lesz könnyed feladata. Ha mindkét éket pályára küldi a vendégek mestere valószínűleg Romaoval egészülnek ki hátul, de az sem lenne egy rossz megoldás, ha Nicó mellé Doriát tenné be El Loco, hiszen test a test ellen Morel kevés lehet. Persze az is benne van a sokszor emlegetett pakliban, hogy ezzel megint megbontja az eddig amúgy jól helytálló védelmet Bielsa, emlékezzünk csak a Bastia elleni kaotikus szitura, Sparagnaval hátul, nem is sült el túl jól! Doria esetében én kicsit azért mást látok, és mivel már lassan egy hónapja edz a társaival, szerintem felszívta magát és kellően átérzi, mezének súlyát is.
Steve az utóbbi meccseken rendre régi énjét idézte, kisegítette a védőit, ha szükség volt rá, bravúrjaira alighanem most is építhetünk, agresszív csapat képét festi ez a Saint-Étienne, majd pont egy ilyen súlyú meccsen ne akarnának bizonyítani?
Az összképet nézve jelenleg van olyannyira ellenállhatatlan formában az OM, hogy esélyesnek nevezzük, de semmit sem szabad elkiabálni, mert nem akármilyen ellenfél érkezik Marseillebe. Az ötvenedik derbi lesz ez, ilyen felosztásban és meglepően jól szereplünk a zöldek ellen. A mérleg 36 hazai és mindössze 8 vendég győzelmet mutat, ami káprázatos adat, tavaly is otthon tudta tartani mindhárom pontot a Marseille, még a varázslatos Baup-éra látványtalanságának kellős közepén. Az akkori csapathoz képest jócskán megváltozott az OM, mind játékban, mind azért egyénekben is. Azon a tavaly szeptemberi találkán 2-1-re győzött a hazai fél, és alighanem egy ilyen eredménnyel most látatlanban már ki is egyeznénk. Legutóbb otthon a rekordbajnoktól 1979 augusztusában kaptunk ki egyébként, akkor 3-5 lett a vége, azóta csupa móka és kacagás a derbi, győzelmek és elszórt döntetlenek.
Hogy folytassuk a korábban már boncolgatott sormintát, bár a PSG szenved és a hétvégi meccsén is csak ixelt, azért a fővárosiak által nyújtott 5-0, amit a Saint-Étiennere mértek egy elég magas lécnek tűnik! Legyen egy pazar hangulat, látványos, jó foci és a végén egy góllal legyünk jobbak. Pontosan az imént említett párizsi döntetlen miatt is fontos lenne, ha ez a derbi OM sikert hozna, újabb pontokkal tudnánk leszakítani a legfőbb riválist. Arról nem is beszélve, hogy aktuális ellenfelünk is egyike ezen csapatoknak, vagyis velük szembe is lépéselőnyünk lehet. Főleg annak tudatában lesz ez egy fontos pont, hogy ezek a parádés rajtok aztán általában egy téli hullámvölgybe torkollanak, amiből majd nehéz lesz pozícióvesztés nélkül kikászálódni, ha ezek a meccsek most elúsznak!
Benne van ebben a párosításban, hogy elszabadulnak majd az indulatok, könnyen lehet egy sok sárga lapos, akár kiállítással is végződő meccs. Ismerve az ellenfél temperamentumát és a Vélodromeban várhatóan uralkodó atmoszférát, egy parázsnak is csak finoman nevezhető, oltári hangulatú meccs lesz ez. Ha a Nice elleni, a „kis helyi viszálykodás” alkalmával úgy feltüzelte magát a lelátó és a játékosok is, egy ilyen mélyre nyúló találka aztán még komolyabb energiákat mozgat majd meg.
Az OM részéről a hazai pálya hatalmas előny lesz, Bielsa a napokban úgy nyilatkozott, hogy minden klubnak meg kell, legyenek a követelményei, hiszen csak úgy lehet fejlődni, ha bizonyos mérföldköveket lefektetnek, és azok eléréséért harcolnak. Az egyik ilyen Marseilleben a közönség visszacsábítása, hiszen gazdaságilag is jobban nézne ki a csapat, ha egy 67.000-es stadiont csurig töltenének a szurkolók hétvégente, az ott uralkodó hangulatról meg aztán már nem is beszélek tovább!
Remélhetőleg összejön minden, a nézőszám emelkedése (közel teltház), Doria bemutatkozása végre valahára, egy derbihez méltó parázs hangulat és nem utolsó sorban természetesen az újabb győzelem, ami zsinórban már a hatodik lehet. Este 21:00 OM – Saint-Étienne!
