OM

Edzések, edzőmeccsek, tétmeccsek vannak a hátunk mögött, nem beszélve nyilatkozatokról, melyek összefoglalóan adnak egy konkrét képet Marcelo Bielsaról. Az OM tréneréről, aki két év száműzetés után, puccsot végrehajtva, visszacsalta a focit Marseillebe. Bielsaról, aki polgár- és elnökpukkasztó is tud lenni, energikus, pezsgő, egy igazi egyéniség, akárcsak maga a város. Egy egyszerű állampolgárról lesz azonnal szó, aki egyszerűsége mellett, nem akármilyen szinten űzi szakmáját, és bár Ő ezt sosem ismerte el, mégis egyértelműen munkatársai között a vip tagok közé tartozik! Ismerkedjünk meg vele, ezúttal elméleti szinten, hogy aztán jövő héten megtartsuk belőle a szemináriumot és a gyakorlati módszertanával is megismerkedjünk.

Az elvek embere. Bárki bármit mondjon rá, nem kell, hogy a nyers stílusa mindenkit megragadjon, Marcelo Bielsa az az ember, aki minden gesztusában önmagát hordozza. Ez mai világunkban, mikor mindenki máshoz viszonyítja magát, mindenki máshoz képest akar, a sajátjától totálisan más értékrendeknek megfelelni, ez a belső béke hatalmas kincs egy ember számára. Messziről indulunk, de talán jó alapnak szolgál az a váz, ami El Loco énjéből sugárzik. Nem a kizárólagosság híve, nem arról van szó, hogy egyedül az Ő igaza lehet igazság, de saját értékrendjéhez mindenkit köt, játékosait, akik az utasításait kell, hogy kövessék meg aztán pláne.

Részlet Jonathan Wilson – Futballforradalmak című könyvéből: „Diák vagyok a futball iskolájában, videofelvételeket nézek, elemzek, olvasok, de mindenféle technikai hadoválás és taktikai alapelv mögött, pusztán annyi rejlik, hogy nem hagyok szabad területet az ellenfélnek.”

Ezt Bielsa mondta saját munkamódszeréről, hozzáállásáról. Letisztult, szerény, mondhatni mintha nem is a világ egyik legjobb trénere szájából hangzottak volna, hanem úgymond a nép egyszerű gyermekétől származnának e gondolatok.

Megerősíthetjük a fentieket, mi is látjuk, hogy hemzsegnek az edzések a kameráktól. Amibe már nem látunk bele, de feltételezhetjük, hogy a meccsek kielemzése sem Pintér Attila szakértelmi készségeivel párosulva történik meg.

Marcelo Bielsa, futballról alkotott saját elképzeléseit négy szóval/kifejezéssel jellemzi. Folyamatos fegyelem, mozgékonyság, rotáció és improvizáció. Ezekre is mind-mind megtaláljuk a magunk kis marseille-i példáit! Az improvizáció feltörekvése talán a legegyértelműbben kirajzolódó példa. A korábbi időkben nem igen ösztönözte senki sem (Baup…, Anigo…) arra a játékosokat, hogy váratlan húzásokkal, az ellenfelük önbizalmát elvéve, uralmat szerezzenek a játéktéren! Most hemzsegnek az ilyen megoldások a pályán, Payettől Mendyig a pálya legkülönfélébb pontjain látni improvizatív cseleket, passzokat, amelyek felserkentették a játékunkat. Vagy vegyük például a mozgékonyságot, nem véletlenül szorult hátra, középhátvédnek a már kopottas Morel, nem véletlenül nem Romao maradt az egy szem szűrő a három belsővédős formációnkban, hanem az az Imbula aki sokkal könnyedebben tudja bejátszani a középpályát, mint a robosztus togói akire inkább hátul van szükség.

Ha már Imbula, érdemes az Ő átalakulására odafigyelni, hisz nem csupán egy komoly teherrel, a védő és támadófeladatok összehangolása, de mint a csapat origója, az egész kreatúra mozgatása is az Ő feladata lett, de erről bővebben majd a folytatásban! Az mindenesetre fontos, hogy egy ekkora teher alatt a tavalyi Gianelli, aki az introvertáltság megtestesítője volt, egy félénk, háttérbe húzódó srácként garantáltan megtört volna. Most kivirultan tekint a jövőbe és teszi a dolgát, vélhetően nagyban köszönhetően Bielsa remek pedagógiai érzékének, hitet helyezve Imbulaba, nem vasszigorral, hanem türelemmel és törődéssel kezelte a fiatal tehetséget, aki könnyen lehet, hogy El Loconak hála, nem kallódik el a futball ködös világában.

Tökéletes kapcsolódást szolgáltat Romao védővé kreálása, ahhoz a ponthoz, hogy Bielsa futballfilozófiának a támadásokra és a védekezésre levetített külön szekcióját kicsit jobban megismerjük. Persze még mindig elméleti síkon.

Újabb idézet a könyvből: „… a támadások megszállottja vagyok- így Bielsa, amikor felvételeket elemzek, azt mindig a támadásaink érdekében teszem, nem a védekezésünkért. Az én futballfilozófiám a védekezésről igen egyszerű. A játékosaim folyamatosan futnak! Tisztában vagyok vele, hogy sokkal könnyebb védekezni, mint alkotni. A futás például nem más, mint akarati kérdés, miközben az alkotáshoz végtelen tehetségre is szükség van.”

Jól látható, hogy mi a lényeg! A középpályától számítottan abszolút nem foglalkozik Romao-féle, amolyan szokványos pitbull szűrőkkel, a védekezésből támadásba történő átmenetkor kizárólag kreatív, „alkotó” típusú játékosokra számít. Lemina is ezért kap nehezen lehetőséget, bármennyire is támadóbb felfogású középpályás, inkább szorgalmas, mint sem kimondottan tehetséges, kreatív elem. Ha már védekezés, az a pressing és egészpályás-letámadás, amit annyira újként érzékelünk az OM-nél, szintén sajátja, mint ahogy az is, hogy „nincs elveszett labda”. Ez átvezet minket egy újabb témakörhöz, ami tovább taglalja a Bielszizmust.

Vannak ugyanis Bielsanak követői, az úgynevezett Bielszisták. Pep Guardiola, a korábbi Barca sikeredző, a Bayern jelenlegi reformere, ezen hívők legnevesebbike! Guardiola szájából már megannyiszor halhattuk, az úgynevezett 5 másodperces szabályt, amely annyit tesz, ha elveszted a labdát, öt másodpercnél többet ne engedj az ellenfélnek, hogy azt birtokolja, törekedj a hibád minél gyorsabb kijavítására. Nos Guardiola megosztja a futballkedvelők társadalmát, de azt nem hinném, hogy vitatni kéne, mit is tett le az asztalra. Nyilatkozott Ő már úgy, egy Bilbao-Barcelona előtt, hogy véleménye szerint Marcelo Bielsanál nincs jobb edző a világon! Rengeteg elem a jelenlegi Marseilleből a tiki-taka korabeli Barcelonából visszadereng. Imbula és Busquets teljesen hasonlatos kvalitásai, a sokpasszos, kreativitásra és csapategységre helyezett komoly hangsúly mind összecseng, csak egy teljesen más szisztémában képzeli el, a Francaiországban megvalósítható focit Bielsa.

De mégis, honnan születtek ezek a kitűnő gondolatok? Mert az nem kérdés, hogy az elemzések, a részletgazdagság az Ő sajátja, mondhatni már-már rigolyája, de azok az alaptézisek, hogy „nem engedek szabad területet az ellenfélnek”, hogy kulcsszavakat társít magához a futball tökéletesre faragásához, ezeket merítenie kellett valahonnan!

Nos, Bielsa saját elmondása szerint César Luis Menottit és Carlos Bilardot tartja múzsáinak, Ők ihlették. A két kiváló argentin játékos és későbbi edző, akiktől más-más elemeket tanult el és ültette át saját filozófiájába. Bilardo tanai közül El Loco a játékosok funkcionalitását emelte ki, azt, hogy, bizonyos feladatkörök ellátására szakosodott játékosoknak kell a zöld gyepen rohangálni. Menotti szerint a játékosok motiválása egy edző kizárólagos feladata, Bielsa ezt aztán magas szintre fejlesztette, kevés nála markánsabb, de mégis jó pedagógiai érzékkel rendelkező edzőt tudnék most felsorolni.

Újabb idézet a fent említett könyvből, El Loco korábbi játékosa, a Juve jelenlegi támadója, Fernando Llorente nyilatkozott róla így: „Már elsőre keménynek tűnt, sőt a kitartása és a ’nem fogadok el nemet válaszként’ hozzáállása kicsit még idegesítővé is tette, de az egészen biztos, hogy zseniális figura volt. Arra ösztönöz, hogy mindig dolgozz, és közben rengeteget fuss, ami általában meg is látszik a csapatain. Többet tud a futballról, mint bárki, a szűk elit tagja az biztos, ha egyszer megszokod, nem tudod nem imádni!”

Ez is stimmel, az utóbbi két évben tapasztalt anti futball után az OM játékosai számokkal kimutatható módon többet futnak a pályán ugyanazon 90 perc alatt, mint tették azt tavaly. Tökéletes igazolása ez, az ugyancsak fentebb már említett kulcsszónak, a mozgékonyságnak, amely a bielsa-i filozófia egyik alappillére.

Az erőnléti edzések is megváltoztak, nagyobb hangsúllyal foglalkoznak ezzel, a srácok jobban is bírják szusszal a meccseket, nem ritka, hogy nem is használja ki összes cseréjét Bielsa. Ez egy különösen fontos szál, egy olyan csapatnál, ahol a sérülések elkerülésére, a szűk keret miatt nagy szükség van!

A munkája iránt tanúsított alázatot és elszántságot, az is bizonyítja, hogyan kezeli a sajtót. Néhol ez már lekezelő, de mégsem szabad így értelmezni. Egy olyan társadalom-központú, forradalmi hangulatú, erősen munkaalapú társadalomból érkezett, ahol a szocializálódás egyik legfőbb követelménye a munkádban való megfelelés. Bielsa senkinek nem akar megfelelni, egyedül annak, aminek elhivatottja, szerelmese. Nem véletlenül szerepel a Dél-Amerikában is egy időben hódoló kommunizmus és szocializmus irányzatokban a „kommuna”, mint együtt élők közössége és a „social” – „társadalmi” kifejezés. Ezek minden magyar ember számára elrettentő és fájdalmas szavak, de a mély tartalmát megismerve rájöhetünk, hogy nagyon jól kapcsolódik az itt érintettekhez.

Dél-Amerika mindig is a forradalmak, a fegyveres diktatúrák földrésze volt. Az ott élőkben a szabadsággal összefüggő pátosz, az együvé tartozás, a szociális értékek mind halmozottan jelentkeztek. Bielsaból sem véletlenül bukott ki, az abból a bizonyos Labrunenek címzett nyilatkozatból is jól felsejlő, kissé felháborodó, igazságérzetében megtépázott, forradalmi felszólalás. Vérében van a közösségben gondolkodás, hogy senki sem különb a másiknál és ennek nem csak a Labrune-féle vita kapcsán adott hangot. „Nem lehet a keret tagja egyetlen olyan játékos sem, aki úgy gondolja, egyedül is képes meccseket nyerni.”- áll Bielsa gondolata Jonathan Wilson könyvében.

Remélem mindenkinek sikerült közelebb kerülnie egy kivételes emberhez, egy olyan személyiséghez, aki úgy kellett Marseillenek, mint egy falat kenyér, aki újra élettel tölti meg a csapatot, és nézőkkel a Vélodrome lelátóit. Jövő héten szemináriumi óra keretében az argentin mester Marseilleben megvalósított újításait, filozófiája gyakorlatba átültetett levetülésével folytatjuk, közbeszúrva a szombati Rennes elleni bajnoki kiértékelését.

Szeptember 20. szombat, 17:00 OM – Rennes, az első igazán nagy falatot kell jól megrágcsálni, csak ne akadjon a torkunkon a falat!