Kedd reggel rendőri kopogtatásra ébredhetett Vincent Labrune, az OM elnöke, akit két társával együtt egész nap a marseille-i kapitányságon hallgattak ki. Nem tudni, hogy ürgebőrbe bújtatott párizsi provokátorok állnak-e az ügy mögött, vagy esetleg lyoni dilettánsok? Bármennyire is szeretnénk másra terelni a felelősséget, úgy fest teljességgel értelmetlen. Az előkerülő vádak, a felgöngyölt tettek szörnyűek, de a legszomorúbb, hogy nem lepi meg különösebben az embert. Egy ilyen bűnös helyen, miért ne működnének így a dolgok?! Néha az az ember érzése, nem is egy nyugat-európai, patinás klubért, hanem egy balkáni söpredékért szorít. Ma robbant a Dél-Európára áthelyezett puskaporos hordó!

Az idő kerekén több, mint négy évet kell tekerni, ahhoz, hogy a történtek folyamát megértsük. 2010-ben, az OM akkori elnöke, Jean-Claude Dassier maga mellé vett egy tehetségesnek tűnő, nálánál jóval fiatalabb közgazdászt, aki hosszú hajával, állandó dohányzásával egyből megosztotta a marseille-i társadalmat. Vincent Labrune már ekkor ott volt a Vélodrome lelátóján és sokak szerint már akkor belefolyt az OM ügyeibe, mikor nem is volt papíron a klub alkalmazottja.

2010 nyarán, az átigazolási időszak legvégén befutott Marseillebe egy kitűnő ajánlat, a klub egyik legjobb formájában lévő támadójáért, Mamadou Niangért. A már 30-on túl járó szenegáli kapitányért 8 millió eurót fizetett a Fenerbahce, és mivel augusztusból még volt hátra pár nap, az OM elfogadta a kedvező ajánlatot, és új csatár után nézett.

Még két esztendővel korábban (2008-2009), egy addig kevéssé ismert, gömbölyded francia fiú gólkirály lett, a Toulouse lila-fehér mezében. André-Pierre Gignac 25 góllal zárta azt a szezont és bár az azt követő idénye nem volt már olyan fényes (11 gól) a Ligue 1 piacán az akkori legjobb választásnak tűnt Niang pótlására. A hivatalos kommüniké szerint 18 millió euróba került ekkor Gignac, úgy, hogy előtte már elköltöttek 15-öt Loic Rémyre, 7-et Azpilicuetara és 4-et Fannira. Egy évvel korábban klubrekordnak számító 22 millióért Lucho González is megérkezett.

Ezzel talán már sikerült is bemutatni a Dassier-éra lényegét, az embertelen pénzeken vett, frenetikus képességekkel megáldott játékosok igazolása volt a kulcs, a hírnév és a pár éven belüli nemzetközileg kivívott elismerés. Minderre úgy tűnt van fedezet, hisz már a ’90-es évek végén felkarolta az OM-et Európa egyik legnagyobb hatalmú embere, Robert Louis-Dreyfus, aki Bernard Tapie ámokfutása után nyugalmat ígért és hozott a klub életébe. (Bár RLD már 2009-ben elment közülünk, családja kezében maradt a klub.)

Azonban, ha megnézzük például, hogy az egész RLD uralom alatt (13 év) 19 különböző managert próbáltak ki a klubnál, látható, hogy nem teljesen mentek a dolgok gördülékenyen.

Persze a klub operatív vezetése az igazi ludas, sokak szerint a Dassier alatt elköltött milliókat nyögi még a jelenben is az OM.  Továbbá kizárt, hogy Dassier tisztán egy svájci üzletember számlájáról, „csak úgy” le tudott emelni ennyi pénzt, úgy, hogy a fentiekhez még további súlyos euró milliók rakódtak, az ezt megelőző és az ezt követő években! Ez akkor mégsem tűnt fel senkinek, mint ahogy az sem, hogy Labrune, (aki ekkor még nem tölt be az OM-nél semmilyen posztot) sülve-főve együtt mozog az OM legfontosabb emberivel, miközben a francia átigazolásokat felügyelő DNCG ügyvivőjeként dolgozott. (Kicsit előreszaladva, de ide kapcsolódóan említsük meg, hogy ugyanígy most is dörgölőzik egy jövőbeni elnök-jelölt, Kirill Louis-Dreyfus, a tulajdonosasszony legidősebb fia mutat komoly érdeklődést Labrune oldalán az OM irányítására.)

Nem zárhatunk ki egy olyan forgatókönyvet, hogy Labrune ekkor már erősen pályázott a marseille-i elnökségre, amihez az út akár úgy is vezethetett, hogy Dassiernak elnézett bizonyos forrásokból utalt pénzeket és a DNCG ezen keresztül szemet hunyt az OM transzferei felett. Ez pusztán egy teória, de nagyon összeálltak a puzzle darabkái ahhoz, hogy ilyesmit feltételezzünk. Ehhez pakoljuk hozzá, hogy Marseilleben milyen szociális háló alakult ki, hogy milyen mértékű szakadék van az elszegényedett és a (részben illegális tevékenységből élő) vagyonos rétegek között. Ideális táptalaj alakult ki a bűnözésnek, amire már külön ügyosztályt hozott létre a helyi rendőrség, akik ezennel meg is kezdték a vizsgálatokat az OM ügyletei után. Sokak számára feltűnhet, (akár ez esettel az élen) a nemzetközi labdarúgásba bekerült pénzmennyiség bődületes mértéke, illetve azok eredete. Több francia lap említette ma a banditizmus jelenségét, ami kezd összeforrni a focival!

De visszatérve az érintettekhez! Azt is tegyük hozzá, hogy Labrune messziről indulva, egy olyan pályát ír le lassan, ami a már szóbahozott Bernard Tapieéra egyre erősebben hasonlít. Ne felejtsük el, hogy Labrune kigolyózta már sportigazgatóját, így saját, monopol jogává tette az átigazolások levezénylését, mint ahogy az egykori elnök-tulajdonos úr is tette anno. Nem utolsó sorban már filmszerepet is kapott, mint évekkel ezelőtt Tapie! Sokan gyanítanak Labrune mögött egy erős maffia bandát, ami megint csak feltételezés, de könnyen elképzelhető, ha csak abból indulunk ki, mennyire opportunista, megalomán ember is valójában, aki céljai érdekében nem hátrál meg egy könnyen semmitől sem.

A mai napon olyan vádak ellen kellett védekeznie az OM krémjének, mint sikkasztás, vesztegetés, pénzmosás, illetve vállalati vagyonnal történő visszaélés. Labrune mellett a klub általános igazgatóját, Phillippe Pérezt, a már emlegetett Jean-Claude Dassiert, valamint a Dassier előtti időkben elnöklő Pape Dioufot is a marseille-i kapitányságra vitték, ahol napjuk jelentős részét töltötték. Természetesen a vázolt, közel tízéves intervallum alatt az átigazolásokat kezdeményező sportigazgatót is felelősségre vonná a rendőrség, José Anigo azonban jelenleg Marokkóban tartózkodik, mivel az idei szezontól (milyen véletlen, ugye?) játékosmegfigyelővé fokozták az OM-nél, és kiemelt feladata a fekete kontinens feltérképezése.

A díszes társaságot azért hozták így össze a nap folyamán, mert a Gignac-átigazolás után újabb transzferekről derülhet ki, hogy esetlegesen kenőpénz, vagy éppen illegális források felhasználása segítségével lettek finanszírozva. A nyomozóiroda legfrissebb hírei szerint, egy párizsi központú finanszírozói banda állhat a háttérben, akiken keresztül könnyített, gyorsított transzfert tudott intézni a klub vezetése.

A Diouf-elnökség idején igazolta egyik legnagyobb sztárját az OM, mikor Didier Drogbát megvásárolta a Guingamptól. Érdekes, hogy ez az ember, aki úgy néz ki ugyancsak bajba kerülhet, Labrunet minden lépésében kritizálja a mai napig, és minden rossznak elhordja. A mai kihallgatások például a Drogba-üzletre is kitértek már, mondván itt is komoly mértékű kenőpénzek útján lehetett elintézni, hogy sikeres legyen az átigazolás, de Samir Nasri Londonba szerződését is véletlenül félrekönyvelhették az OM-nél, mint ahogy Souleymane Diawara megvétele kapcsán is előfordulhattak költségvetési hibák, ballépések.

Ez már túl sok véletlen! Mutasson valaki, csak még egy helyet a világon, ahol egy sportigazgató és annak fia ennyire nyilvánvalóan a maffia kezébe kerül, majd végül fényes nappal lelövi a maffia a fiút?! Abnormális, talán még Tiranában is különb módon viseltetnek ilyen ügyekkel kapcsolatosan! Elfajult a marseille-i helyzet, de már réges-régen, és erre most újabb megerősítés érkezett. Öröm az ürömben, hogy legalább úgy fest, most erős kézzel irányítja a nyomozást a rendőrség, és nem holmi Taxi-mintára falról-falra ütköznek az elkövetők csapdáinak.

Mennyire szomorú dolog, mikor az ember szerelmes egy klubba, de úgy igazán, és egyszer csak azzal szembesül, hogy saját csapata ellen fordul, az igazság érdekében! Nyitva hagyom ennek a posztnak a befejezését, mert magam sem tudom még, mi lenne jó, ha ezek az emberek bűnhődnének tettükért, vagy ha megúsznák? A klub utóbbival rövidtávon jobban járna, hosszútávon viszont óhatatlanul megismétlődhetnének az ehhez hasonló simlis cselekedetek. A kutatási, nyomozási folyamat folytatódik, valószínűleg előbukkannak új információk, mindenesetre az biztos, hogy nem kellene magyar mintára tologatni és halasztgatni a végkifejletet, inkább Steffie Graf papa és Uli Hoeness után kellene menni.

Szinte biztos, hogy folytatása következik…