Egyre érdekesebbé válik Marseilleben az a kis közjáték, amit az OM argentin mestere, Marcelo Bielsa és az általa eddig az egész szezonban nélkülözött brazil hátvéd, Dória szolgáltat. Természetesen eközben zajlanak az események, két bajnokiról is be lehet számolni, az Afrika kupán is még versenyben vannak a marseille-i kedvencek, a mercato nagyon csendesen csordogál, és mindennek a tetejébe megkapjuk ezt a már-már aggasztó szembenállást. Durr bele poszt következik.

Na, hol is kezdjem? Talán kronológiailag haladva, a Guingamp ellen aratott „diadallal” érdemes indítani. Borzalmas meccs volt… Totális adok-kapok, egyik csapat se tudott a másik fölé emelkedni, fej-fej mellett haladva a felek az izgalmakat az utolsó szűk tíz percre hagyták.

A csereként beállt Mario Lemina szerezte meg az áhított vezetést a Vélodromeban, majd ráadásként, több, mint 42 ezer ember nagy örömére Gignac is stukkolt egyet a bretonok hálójába. A végeredmény 2-1 lett, egy Beauveu szépségtapasszal. Az OM ezzel a győzelmével 10-re duzzasztotta hazai győzelmei számát, és ez zsinórban értendő, az eddigi 11-es szériát még 1948-ban állították be, nos, hogy ez megdől-e, az még a jövő zenéje, de a Vélodrome idén bevehetetlennek tűnik.

Szintén nem volt könnyű bevenni Nizzát, olyannyira nem volt az, hogy össze se jött! Pénteken a Ligue1 egyik legfurább csapatához látogattunk, úgy, hogy a jó szomszédság szemernyi morzsáját sem lehet megtalálni a Nice-OM meccseken, hát ez most sem volt másképp. A Nice leginkább két dologról ismerszik meg, összeszed minden szemetet, amit a nem kevésbé hulladék edzőjük kitalál, másrészt az őskorból megmaradt, „nagy nevekkel” próbálja felpumpálni, amolyan riviérai módra a keretét, amivel csodák-csodájára még nem bőgtek le. Na jó ősszel nagyon csúnya pofonba szaladtak Marseilleben.


Ez viszont most egészen más volt! Nagyon ütött-kopott a 2015-ös Marseille, a Guingamp ellen kiizzadt győzelem eddig az egyetlen örömünk. Történt ugyanis, hogy Nizzában féltávnál egészen szépen tartotta magát az OM, akadtak helyzetek is, de az igazi idei formát megtartva, szépen ki is maradtak azok… Aztán jött a hidegzuhany, majdnem egyből a fordulás után megszerezte a vezetést egy nevetséges védelmi díszkíséret mellett a Nice. Az sem segített sokat, hogy emberelőnybe került a Marseille percekkel később, péntek este alighanem a csoda se segített volna. Itt is 2-1 született, csak hát ugye nem úgy, ahogy azt olvasni/írni szeretné az ember.

A szenvedés okait kutatni már egészen más kávéház, nagyon nehéz lenne konkrétan meghatározni azt, mi okozta a 2014-es meneteléshez képest ez a huszárvágást, de érdemes foglalkozni a kérdéssel.

A futball tragikus közhelyei közé tartoznak azok a kifejezések, mint „mentális - és fizikai problémák”. Nos, Franciaországban ezekkel kezdték az OM elemzését, és nem igazán jutottak dűlőre az ügyben!

A játékosok nyilatkozataiból kiindulni amúgy is necces vállalkozás, hiszen az, hogy Payet és Imbula is aktuálisan, az adott meccsre vonatkozó mentális gondokról meséltek, hát, mit ne mondjak, ez a legegyszerűbb megoldás. A valóság azonban közel sem ebben rejlik szerintem!

Egyszerűen azt kell belátni, hogy Bielsa focijának megvannak a jól körülhatárolható korlátai. Akár ha egy meccsről beszélünk, a félidők első húsz perceit végig hajtják a játékosok, majdnem teljes gőzzel robotolnak, de a maradék időre semmi szusz sem marad bennük. Márpedig a foci nem 40-50 percből áll, mint tudjuk, és alighanem az ellenfelek jól kiismerték az OM ezen achilles ínát, és módszeresen rájárnak a gyengébb periódusokra.

Erre több megoldás létezhet, vagy Bielsa lejjebb adja az elvárásait, és egy kisimított intenzitást követel meg, vagy megnöveli az erőnléti edzések számát, azokat még keményebb szintre emeli, és valóságos robotokat farag a játékosaiból.

A helyzet az, hogy a realitás az emberrel azt mondatja, hogy bizony az első, ésszerű és racionális megoldás szóba sem jöhet El Loconál, nem véletlenül hívják így emberek!

Márpedig ha a második, általa valószínűleg tényleg jobban preferált válságkezelés lép életbe, akkor a 16 éves Boutobbatól, a legrutinosabb Fanniig mindenki felkötheti a gatyáját. Apropó Boutobba, ez a fizikai kimerültség, és a Bielsa által megvalósított kiszipolyozás még eredményezhetne is szép, eredményes játékot, ha meglennének a legalapvetőbb feltételek.

Viszont ha csak a Nice elleni padra rápillantunk: Samba 20, Tuiloma 19, Dória 20, Sparagna 19, Bangoura 20, Boutobba 16, Omrani 21, jól látható, hogy a rotációnak semmi esélye sincs, tehát nem nevezhető éppenséggel fenntarthatónak ez a játék. Lehet ezt fogni a két sérültre (Alessandrini, Barrada), a két Afrika kupa résztvevőre (Ayew, N’Koulou), meg az eltiltottakra (Mendy, Fanni) az a helyzet, rajtuk múlt ez a legkevésbé. Voltak eltiltottjaink, sérültjeink korábban is.

Ez az egész OM egy csikócsapat, amit Bielsa megpróbál stimulálni a maga drasztikus eszközeivel, és bár minden eddigi eredménye előtt leborulok, és nálam aligha kedveli más jobban azt, amit csinál Marseilleben, de ez a keret akkor sem elég erős, ennek a harcmodornak a konstans fenntartásához.

Brazil - argentin ellentét Franciaország déli csücskében

Ugyancsak megcsócsálta a francia sajtó a Bielsa – Dória ellentétet, amit akár az argentin - brazil, régóta húzódó ellentétnek is betudhatnánk, ha ostobák és El Loco profizmusát teljesen nélkülöző véleményt akarnánk formálni. 2014 nyarának utolsó óráiban érkezett meg a brazil csodagyerek, az U20-as és U21-es válogatott kapitánya, aki hatalmas reményekkel igazolt Marseillebe, majd a mai napig, egyetlen másodpercet sem kapott El Locotól… Ezt nagyon nehéz lehet megemészteni, nekünk szurkolóknak sem könnyű, de nem szabad elveszni ebben a történetben.

Értem ezalatt azt, hogy Marcelo Bielsa szakértelmét mindenkinek sokkal többre kell tartania, mint azt a fikciót, hogy Ő egy brazil tehetségre pikkelne, csak mert nem az Ő kérésére érkezett, vagy csak mert brazil…röhej! Dóriának el fog jönni az ideje, elviccelhető az eset azzal, hogy „persze majd ha már mindenki megsérül vagy eltiltott lesz”, de az a helyzet, hogy El Loconál érdekes módon a francia tehetségek (Aloé, Andonian, Sparagna) elsőbbséget élveznek, és én szeretném azt hinni, hogy ezt szakmailag Nála jobban aligha tudná más felmérni.

Megállapítanám azt is, hogy Batshuayinak sem ment könnyen a kezdőbe kerülés! Sőt, máig sem számít igazán alapembernek, mert Bielsanál van egy aktuális formából kiinduló erősorrend, amit a csatároknál Gignac vezet, mind a mai napig. Ezt kell Dória esetében is figyelembe venni, és hozzátenni, hogy El Loco tényleg csak jobban érti, érzi, hogy mikor kinek kell lehetőséget adni.

Kissé más vizekre evezve, az Afrika kupán szereplő játékosaink szépen helytállnak, André Ayew tegnap második gólját lőtte a tornán, Ghána pedig már tovább is jutott a csoportjából, míg N’Koulou és a kameruni oroszlánok ma játszanak mindent eldöntő meccset Elefántcsontparttal (ha kikapnak, Nico már a hétvégét Marseilleben töltheti).

A januári átigazolási időszak őrületes csöndben zajlik, az OM jelenleg egy játékost fűz, de Őt nagyon! Martin Montoya, a Barcelona 23 éves hátvédje fél évre érkezhet a kikötővárosba kölcsönbe, minden opciós vásárlási jog nélkül, csak úgy. Bielsa már a nyáron szerette volna megszerezni, de Labrune leintette, most jó esély mutatkozik az utolsó napokban a jobb lábas védő megszerzésére.

Lezárva ezt a hosszúra sikeredett posztot, szombat délután újra érdemes lesz képernyők elé csüccsenni, az OM otthon, Marseilleben, az eddig bevehetetlen Vélodromeban fogadja a soványka Eviant, akiket (épp itt, ahol írom ezt a bejegyzést) az Alpok lábánál elintézett még szeptemberben 3-1-re. Érdekes adalék, hogy a klub csökkentette a jegyárakat a szombati találkára, a meccsre már 10 euróért be lehet jutni. Megsüvegelendő lépés ez a csapat idei produktumát elnézve! Pikáns meccs lesz az egyszer biztos, a győzelmi kényszer továbbra is adott Marseilleben, az ellenfél önmagában nem jelent megugorhatatlan akadályt, még ha épp az írás születésekor igazoltak egy ARGENTIN támadót, Nicolas Blandi személyében. De ez csak ócska próbálkozás, a mi argentinunk úgy is jobb, mint az övék!