„Hat meccs maradt hátra a szezon első feléből, most nagy szükségünk van arra, hogy pozitív eredményekkel feldobjuk a csapatot, a srácok nem szabad, hogy megtörjenek. Jó közösség alakult ki, nem akarom, hogy pár buta eredmény miatt ne kapjanak visszaigazolást a játékosok arról, hogy megérdemlik az első helyet. Valóban lecsökkent az előnyünk, de ezt most vissza kell fordítanunk.” Többek között ezen mondatok hagyták el Marcelo Bielsa ajkait tegnap este, az OM párizsi vendégszereplését követően. Az eredményt alighanem a többség ismeri, kicsit a hogyanokat és a miérteket érdemes középpontba helyezni!
Van az az érzés, amikor jól csinálsz valamit, már meg is fogant a fejedben a gondolat, hogy ez igen, ez szép munka, aztán egy pillanat alatt romokban hever minden ilyen képzet. Na, pontosan ez játszódott le Párizsban az OM játékosok agyában, illetve a világ minden pontján a Marseille hívekben.
Amit az első félidő első negyed órájában ismét láttunk, az valami csodálatos volt. Alig-alig volt egyáltalán labda a hazaiaknál, a PSG mondhatni átadta a területet, mintha nem is készültek volna arra, hogy az OM majd letámad, és ölre-menő küzdelmet folytat minden egyes labdáért. Pedig ez történt, egyértelmű fölényt alakított ki a vendég csapat, amivel azonban mondhatni semmire sem ment. Uszkve húsz perc maratoni hosszúságú sprintek, kőkemény vasakarat jellemezte a játékot, hogy miért?! Kapufákért, pocsékul elvégzett szögletekért, kihagyott helyzetekért.
Ezzel szemben mi történt a túloldalt? Háromnál több igazi helyzetet biztosan nem dolgoztak ki az egész első negyvenöt perc alatt, mégis forduláskor a PSG jutott előnyhöz, egy borzalmas góllal, ami még Mendy elmondása szerint is az Ő lelkén szárad. Ugye, hogy szemét egy dolog ez a foci?
A szünet után megint ugyanaz a forgatókönyv állt elő, az első 20 perc csak az OM-ről szólt. Gignac ekkor nem fejjel, hanem egy Sirigutól megszerzett labdát, lábbal vághatott volna könnyedén a hálóba, de helyette a könnyelmű döntést hozta meg az emelésével! Ezeken a nüanszokon ment el az egész valójában, ami valahol még mindig jobb, mintha lemostak volna a pályáról, bár annál idegtépőbb.
Miután továbbra is kimaradt minden makulátlanul megkomponált támadás, percek kérdése volt, hogy a karma lesújtson. Monsieur Turpin személyében meg is érkezett a halál angyala, Imbulat a valaha volt egyik legnevetségesebb piros lappal küldte le a pályáról. Gyorsan jegyezzük meg, hogy bár egy méretes barom ez a Turpin több, mint vitatható az egész, az a tény, hogy idén már a második pirosát gyűjti az OM azt is jelenti, hogy már 13 forduló után megdupláztuk a tavalyi egész éves termést.
Innentől már nem volt kérdés a végjáték alakulása, még az a végig betliző és rémesen rosszul játszó Cavani is betalált, aki Lavezzi mellett igazán elbújhatna és szégyellhetné magát egy ilyen pocsék este után, ehelyett simán a menybe mennek mind…
Keserűség, szomorúság, csalódottság, miről, másról szólhatna ez a poszt? Talán csepegtessünk bele egy kis objektivitást?! Nehéz lesz, de hajrá!
A Bielsa-féle játékfelfogás, hogy mindenki addig fut, addig ütközik és támad, amíg csak energiával bírja, be kell, hogy lássuk, hogy egy fenntarthatatlan szisztéma. Egy meccs ugyebár 90 perc játékidőből áll, ebből az OM a félidők első negyedóráit, maximum húsz percét bírja totális intenzitással. Csakhogy ez hozzávetőleg a meccs egyharmadát fedi le, a maradék kétharmadában mi kell, hogy kutatgassuk azt a labdát, amit azelőtt oly gyöngéden és mágikusan elrejtettünk az ellenfél elől. Ez egy jó és nem kevésbé látványos taktika, de nem lehet mindenki ellen alkalmazni!
A Lyon után most a PSG is megmutatta, hogy ha jól is játszik az OM az általa megnyomott fél órában, a maradék idő untig elég lehet arra, hogy betaláljanak és megtartsák, avagy még növeljék is az előnyt. Nem véletlenül mondta egy régebbi nyilatkozatában El Loco, hogy ha ezt a játékot emberek helyett robotok játszanák, sosem veszítene, mi földi halandók el tudunk sajnos fáradni.
Főleg könnyű ezt úgy megtenni, hogy ha valaki Serie A gólkirályokat, több tízmilliós védőket tud venni. A két klub költségvetése között, több, mint 230 millió euró a különbözet, nem csoda, hogy amíg az OM az Evian jobbhátvédjével „erősít”, az a kvalitás nem fog felérni egy Barcelonából igazolt balbekk vagy egy Nápolyból szerződtetett szélső képességével. De említhetnénk a Le Havreból pármillióért igazolt tizenéves Mendyt, aki a pályán érdemben fel kellett volna vegye a versenyt, egy ugyancsak tinédzserkorú, de 40 millióért vett brazil sztárjelölttel.
A marseille-i klubmodell lehet, hogy a fenntarthatóság mintapéldánya és a lehető legmagasabb szintet képviselő, hozzáértő szakemberek keze alatt, keveset kérő csikókból ki lehet hozni nagyon is sokat, de az egyszerűen lehetetlen, hogy ez a fiatalság ne hibázzon legalább egyet és azt meg ne bosszulják az aranyáron mozgó gigászok. 3.1 évvel fiatalabb a marseille-i keret átlagéletkora a párizsiénál, ebben bőven van hibafaktor egy-egy meccsen, amellett, hogy a jövő viszont inkább az OM mellé állhat.
Joey Barton, egykori marseille-i középpályás is erre hívta fel a figyelmet, vagyis, hogy az OM fiataljai döntő helyzetekben dekoncentráltak (Barton persze nem ilyen szavakkal fogalmazott) és ez még sokba kerülhet a csapatnak. Teljesen logikus, hogy egy egyszerűen szerény képességekkel bíró jobbhátvédet, és egy még csak 20 éves balbekket két vállra fektetnek a nagymenők.
Ha pozitívan tekintünk erre a meccsre, azt kell, hogy mondjam, hogy becsületes helytállás és az erőviszonyokhoz mérten kiegyenlített felek meccse jut eszembe, ami egyben földöntúli boldogsággal tölt el. A beharangozóban már volt szó a távolmaradókról, ebben is előnyt élvezett a PSG, hiszen az OM számára Ayew, Romao és Morel kiválása sokkal fájóbb, mint a másik oldalt Motta és van der Wiel hiánya. Azonban a marseille-i kémiát, az egész csapat egységét és összetartását jól mutatja, hogy ahelyett, hogy otthon, kényelmesen követték volna az eseményeket, Ayew és Romao Párizsig kísérték a többieket. Elképzelhetetlen lett volna hasonló az utóbbi két évben…
Az OM továbbra is vezeti a Ligue 1-t, egy pont ugyan már csak az előny a fővárosiakkal szemben, de most következik két teljes hét pihenő, ami után viszont két kőkemény találka vár a fiúkra, a negyedik Bordeaux és az ötödik Nantes ellen.
