Nem, nem Kelemen Kabátban lesz a középpontban, éppen ezért nem is a keszegünket hajtjuk, (pláne, hogy a Földközi-tenger partján ritkán fognak olyat) hanem a nyári gyerekeket vizsgáljuk meg, kik maradtak, kik mentek a nyári átigazolási időszak alatt. Voltak Marseilleben könnyfakasztó és nagyon üdítő pillanatok, ugorjunk fejest a Mercatoba.
Már az első posztban beszámoltunk az OM-nél történt kaotikus átigazolási helyzetről, azt is megtárgyaltuk, mennyire kimaradt Bielsa az összes bevásárlásból és megállapíthattuk, hogy az elhanyagolt védelemnek, aminek inkább egy dózis szteroid kellett volna, sem mint, hogy Lucas Mendest is leépítsék…
Na mindegy, túltettük magunkat rajta, El Loco egyre otthonosabban érzi magát Marseilleben, a közeg imádja és az edzésvideók alapján úgy fest a játékosaihoz is egyre közelebb került. Ennek a kiváló kohéziónak köszönhetően a csapat a hétvégén újabb győzelmet aratott, ezúttal fölényes 4-0-ás örömjátékkal szolgáltak aranylábú legényeink, akik a közel ötvenezres tömeget fieszta hangulatba varázsolták. Végre láthattuk, mit is jelent Marcelo Bielsanál az a szó, hogy futball, hogyan viszonyul ehhez a csodás játékhoz, kiderült igenis tud Ő örülni gólnak és az, ahogyan a hűtőládán, a pálya legeslegszélén ülve szippantotta be a meccs minden apró midikloriánját, utánozhatatlan.
De vissza a mercatohoz, aminek tegnap éjfélkor bevégeztetett, mondjuk ki őszintén egyáltalán nem baj, hogy véget ért! A hétvége nem csak az aktuális bajnoki fordulóról szólt számunkra, hanem arról is, hogy a keret két kulcsfiguráját is megkörnyékezték európai fenevadak, vagy csak pusztán gigaligák nagyra nőtt óvodásai.
André Ayew bátran kijelenthető, hogy a mai OM legkiválóbb játékosa, a legfényesebben ragyogó fekete csillag, aki hazája válogatottjából is kitűnik, nem csak Marseilleből. Érthetetlen számomra ugyanakkor, hogy egy Hull City, ami nem, hogy az angol élvonal középszerűségét, hanem egy alapvetően inkább kiesőjelölt csapatot testesít meg, miért gondolja úgy, hogy a temérdek mennyiségű pénzen túl, bármi csábítóval tudja szakmailag vonzani Andrét?! Arról már nem is beszélve, hogy a nyáron már az Intert, a Napolit és a Liverpoolt is elkergette a ghánai bal lábas félisten, mondván jól érzi magát, most nem kíván váltani. Ennél az egész, tök abszurd Hull ajánlatnál, ami mondanom sem kell mennyire kínozta az ember hangulatát (főleg úgy, hogy Valbuena is hasonló csapdába esett a Dinamo Moszkvával) már csak az volt szörnyűbb, hogy az OM vezérkarából senki sem cáfolta vagy erősítette meg a pletykát…
Körmeinket nem tudtuk eléggé lerágni az Ayew-sagán, mert egyből jött egy olyan hír, ami kis híján romokba döntötte a szurkolók idei idényre szőtt álmait. Florian Thauvinért az Inter 25 millió eurós ajánlattal dörömbölt Marseille kapuin! Az volt az érdekes, hogy megint nem is igazán maga a hír volt kiakasztó és mellbevágó, hanem megint az a reakció, amit Labrune üzent a külvilágnak. Ha lehet hinni a francia szaklapoknak, úgy nyilatkozott az OM elnök, hogy „ez nem a megfelelő ár a játékosért, 30-at kér érte”. Ez mégis milyen hozzáállás? Tudom én, hogy öt millió euró rengeteg pénz, de azt ne mondja senki, hogy ekkora tételnél ennyit számítana, azért na! Arról nem is beszélve, hogy mindez szombat este történt, egy nappal korábban, a Vélodrome közönsége egy emberként az Ő nevét skandálta, mikor lecserélte Bielsa. Az, hogy egy ilyen közönségkedvenc távozhat, Kelemen művész úr szavaival élve, az "estét kicsit meredekké" tette.
Úgyhogy maradt egy teljes nap aggódással és hova tabletták aktív szopogatásával, hiszen amellett, hogy vártuk az utolsó nap méltó befejezését, valamilyen erősítést, (főleg védő vonalon, mert hát ott valami kivételesen gyászos volt a helyzetünk, talán a kép jól illusztrálja) még beparáztatott a kiváló média is, mondván legnagyobb értékeinket elveszíthetjük! Amúgy sem volt egy túl egészséges nyár ez az OM szurkolói számára, csak pár név azok közül, akik a fentebb említett utat követve, vagy a pénz miatt, vagy egy másik aspektusból, a BL-EL indulás lehetősége végett döntöttek úgy, hogy „ááá mégsem Marseillet választom, hanem valami mást próbálnék ki”.
Yanga Mbiwa állt a legeslegközelebb ahhoz, hogy kék-fehérbe öltözzön, a játékosnak állítólag a Newcastle-Marseille járatra is volt már jegye, de végül nem sikerült a játékos fizetéséről megállapodni (Labrune nem kívánta a védő teljes fizuját állni, a Newcastlenek viszont a ráeső 20% nem tetszett), így inkább Rómát választotta úti célként. Hasonlóan jártunk Benjamin Stamboulival, kinek sorsát a legutóbbi posztban már vázoltam, nos végeredményben a külföldi kalandot és a kecsegtető fizut kínáló Tottenhamet választotta, feltételezhetőleg sok-sok padozással tarkítva.
A ’futottak még’ kategóriába sorolandó a Lorient gaboni védője Ecuele Manga, aki érthetetlen döntést hozva az OM helyett, egy angol másodosztályú klubot választott inkább. De ne feledkezzünk meg Toby Alderweireldről sem, aki ugyancsak az angol szürkeségbe burkolózott font millióival együtt, ahelyett, hogy egy elképesztő projekthez csatlakozott volna, és pontosan ugyanez lett Alex Song sorsa is, aki biztosan sok játéklehetőséghez jut a West Hamnél, de talán még annál is több pénzhez.
A temérdek sok kudarcnak számos oka van, egyrészt, hogy a Ligue 1 önmagában nem jelent nagy perspektívát, komoly kaliberű labdarúgóknak. Márpedig Marseilleben ezen túlmenően nem igen tudnak európai kupákat ajánlani. Nem elfeledendő persze Marcelo Bielsa jelenléte, aki a nyári igazolásaink összes döntését állítólag befolyásolta, ugyanakkor az, hogy rengeteg játékost mindez a tény hidegen hagyott arra mutat, hogy a labdarúgás bizonyos embereknek mégis csak megélhetést jelent. Őszintén, én ezen játékosokat csak sajnálni tudom, akik 25-26 évesen inkább elmennek egy Premier Leagueben 15. helynél többre biztosan nem képes csapathoz, csak azért mert fizetési vágyaikat ez tudja kielégíteni, most erre mit mondjon egy fanatikus szurkoló, aki ebben a csodás játékban egyfajta hitvallást lát?!
Túllépve a futballetikai kérdéseken és a saját, talán túl romantizált átigazolási körképemen, nézzük hogyan is zárta végül szeptember elsejével ezt az őrült nyarat a klub. Egyetlen transzfert jelentettek be éjfélig, ami az érkezőket illeti. A 19 éves, brazil U20-as válogatott csapatkapitány, Dória érkezte már egy nappal korábban gyanús volt, feltűnően sokat cikkeztek róla a francia lapok, végül 23 óra előtt jött is a hivatalos kommüniké, hogy a közel két méter magas, bal lábas hátvéd öt évre aláír az Olympique de Marseillehez! Úgy néz ki, hogy ez már szinte védjeggyé válik az OM-nél, hogy egy bal lábas, fiatal, négyes számban játszó, brazil védő kell, hogy legyen, Lucas Mendes is pont ezt testesítette meg ugyebár. Dória megvételének legnagyobb hozadéka talán az ára! A már brazil felnőtt válogatottban is egy alkalommal szereplő bekk rengeteg szakértő szerint egy elképesztő tehetség és gyorsan Thiago Silva nyomdokába léphet. Ennek megfelelően a piaci ára 10 millió euró körüli, de ki tudja, hogy miért, ennek az összegnek a feléért hozta el Brazíliából Labrune. Ez pedig valami félelmetes, hiszen értékét tekintve pont a Mendesért kapott pénzből jött, de Nála jóval nagyobb ásznak tartja mindenki! Dória a világhálón már nem egy posztjában kitért az OM-et körülvevő őrült hangulatra, a vadállati szurkolótáborra és az általuk kreált lelátói képek láttán már csak annyit tweetelt, hogy alig várja, hogy játsszon. Hát még mi!
Hál' Istennek gyerekeink maradtak, Flo és André is az idei szezonban még tutira OM játékosok maradnak, erősödtünk egy kiváló védővel, a Valbuena - Barrada cserét már talán kevésbé nevezném erősödésnek, de a tudat, hogy Payet az utóbbi két fordulóban is a l'Equipe álomcsapatába került, talán bizonyítja, hogy lesz méltó utódja irányító poszton a petit vélonak! Nagyon is alakul ez a keret, lehetne nyilván hosszabb padunk, de ha januárban egy, max két játékossal megerősödünk és a sérülések Istene is kegyes lesz hozzánk, akkor én nagyon nyugodtan jelentem ki, hogy dobogóra esélyes csapatunk van.
Dória bemutatkozására sajnos még várnunk kell, hiszen a hétvégén válogatott selejtező mérkőzések következnek, ezért nem lesz Ligue 1 forduló, viszont péntek este egy barátságos, felkészülési meccset mégis csak játszik a csapat, ami jól jön, hiszen a legfontosabb játékosok távol lesznek, de Bielsanak mégis jól jöhet, hogy a „maradékkal” kipróbáljon új dolgokat, új játékosokat. A következőkben majd pontosan erről lesz szó, milyen új finomságokkal dobta fel El Loco a marseille-i futballt, milyen taktikája van az öregnek, mik a régóta jól bevált cselei, egyszóval a new age Bielsa foci elemzése érkezik a hét második felében.
