A hétközi ligakupa fordulót is kivesézzük, előre tekintünk a holnapi bajnoki fordulóra is, de a poszt gerincét ezúttal az a helyzet adja, hogy az Olympique de Marseillet egyre több hírben lehet európai óriások összefüggésében megtalálni, aminek majd eldől, hogy mi örülünk, avagy sem. Na, de előbb kanyarodjunk vissza szerdára.
A hét közepén ugyanis, a Ligakupa forduló nagy boldogságot hozott, kedvenceink ezúttal azonban inkább fejfájást okoztak. Kezdhetnénk kongatni a vészharangokat, mondván, hogy a csapat, a zsinórban megnyert meccsek után, most gyors egymásutánban két buktát tudott produkálni, de ez így igazságtalan lenne. A Lyon elleni elvesztett derbi egy dolog. A szezon legrosszabb játékát nyújtotta a csapat, aminek nem örülünk, de ez egy elfogadható indok a vereségre, van ilyen.
Ezután egy egészen más forgatókönyv született, Bielsa a szerepeket nagyban megváltoztatta, az eddigi mellékszereplők, főszerepeket kaptak. Batshuayival elöl, Leminaval és Barradaval középen, Fannival a védelemben, Sambaval a kapuban indult Bretagne meghódítására a Loco-sereg.
Sokáig úgy tűnt, hogy egy izgalmas meccs lesz, ahol azonban kijön az OM fölénye. Védekezésben a Fanni-N’Koulou duó ellenállhatatlan volt, mint ahogy Samba védéseit is napestig elnéztük volna. Nem is ezzel a csapategységgel volt az igazi baj, hanem az előre-játék döcögött, fájdalmas módon… Csak Batshuayi 5 gólt lőhetett volna! Barrada elképesztően kevés volt a csapat irányításához, Alessandrini alig vétette magát észre. Ezek tükrében nem meglepő, hogy Mihály góljával bár a vezetés birtokában volt az OM, végül 2-1-es vereséggel kipottyant a Ligakupából!
Érdekes, hogy semmilyen drasztikus visszhangja nem volt a kiesésnek. Mindenki sajnálja a tényt, de nincs az a ledöbbenés, mint egy bajnoki gyengélkedés esetén. Sokkal katartikusabb volt az a felismerés, mikor tavaly 6. helyen végzett az OM, vagy említhetnénk Deschamps utolsó évének 10. bajnoki pozícióját. Akkor ugye a BL-ben negyeddöntőig jutott a klub, ami nem akármilyen teljesítmény azért, és valahol az OM kutyája is itt van elásva.
Egyszerűen be kell látnunk, hogy ez a keret ahhoz, hogy világmegváltó módon, minden fronton 100%-on pörögjön, egyszerűen kevés. Nincs rutinunk ebben, nincs olyan széles választék Bielsa számára, ha pedig hétről-hétre ugyanazt a magot futtatja az öreg, majd egyszer csak új emberek kerülnek a gépezetbe, az megvariálhat nagyon sok mindent. Talán ez a fránya rotáció az, amit az argentin zseni nem végez jól, de megint jönnek a kitételek, mégis hogyan tenné, ha nincs kiből, miből, kit, mit?!
Számos olyan jövőbe tekintő és iránymutató hír, teória és miegymás született a napokban, amik számomra serkentőként hatottak és el tudtam játszadozni bizonyos gondolatokkal, amelyek formálják majd a klub jövőjét. Tegyük tehát mi is túl magunkat a hétközi kiesésen és jöjjön valami más.
- Terminológiailag hozzánk legközelebb az a felvetés áll, amely szerint Bielsa jövőképében könnyen elképzelhető lehet, egy kétcsatáros játékrendszer, Batshuayival és Gignackal együtt.
A szezon legelején, mikor sokan hiányoltuk a fiatal belgát, André Ayew pedig pocsék formát nyújtott, bennem is felmerült egy hasonló gondolat. Két egészen más stílusú támadóról van szó, ami már a Bielsa-féle Bilbao esetén is ugyebár jelen volt, Llorente mellett megfért egy gyorsabb, mozgékonyabb Toquero vagy Muniain.
Ettől függetlenül vajmi kevés esély van rá, hogy élesítse e tervét El Loco, gondoljunk csak bele, az egész keretben összesen ez a két támadója van, kockázatos művelet lenne, pláne, hogy eddig Bielsa alig-alig rotálta keretét, majd pont egy ekkora újítást lépne meg, szinte a semmiből?!
- Kis ráhagyással, de közeleg a januári átigazolási időszak, ami az utóbbi idők egyik legkeményebb piaci versenyét hozhatja.
Két komoly távozója lehet az OM-nek jövő nyáron, Ayew és Gignac szerződése is lejár! Utóbbival, a francia hírek szerint, folyamatos tárgyalásban van a klub, de megállapodás még nem született. Mindkettejüknek akadnak kérőik, Gignacot az angol Newcastle-el, az olasz Milannal, Ayewt pedig majdnem a fél világgal szóba hozták már, az Inter, Napoli, Juve talján trióval, a Liverpool, Arsenal, QPR hármassal, ráadásul az ő kontraktusának meghosszabbításáról semmi hír. Ezek a transzferek már most télen realizálódhatnak, hiszen mindketten jó formában vannak és ha az OM pénzt akar, most kell tennie érte.
A Ligakupa csatán jelen volt a Manchester United megfigyelője, akik Imbulara és N’Kouloura koncentráltak. Nem csoda, az MU-nak kis híján nincs is védelme… Imbulat már Guingamposként vitte volna Mourinho és a Chelsea is. Már korábban megállapította az OM a középpályás kivásárlási árát, ami 31 millió euró. Ezt kell valamelyik angol óriásnak kicsengetnie télen. N’Koulou az egyik legjobb formában lévő marseilleista, aki hiba nélkül játszik lassan hónapok óta! Nagy hasznára válna jelenlegi minőségében bármelyik európai elit klubnak. Kérdés mennyit hajlandóak érte áldozni a vörös ördögök, illetve, hogy mi mennyire ragaszkodunk Nicoért. Tavaly hosszabbított, dacára annak, hogy a Napoli 15 milliót is adott volna érte, lehetséges, hogy meg tudunk tartani egy központi figurát?
Akkor még nem került szóba Thauvin és Payet, akiket a francia-gyűjtő Newcastle csábít, de a mögöttünk hagyott nyár végén Floért, Milánó kék-fekete szegletéből is érdeklődtek. Bárhogy is alakuljanak mindezek a tranzakciók, emberfeletti meló lesz egyben tartani ezt a mérföldkövekkel jobban játszó keretet. Hangsúlyoznám, ugyanazokból a játékosokból töltheti fel Európa krémje januárban keretét és szerezhet pazar formában játszó egyéneket, mint akikkel évek óta dolgozhattak abszolút alkalmatlan egyének Marseille városában…
- És el is érkeztünk az európai adok-veszek kofavilágban egy olyan ponthoz, ami a jövő Marseille-ét a legmarkánsabban érintheti.
A Barcelona sportigazgatója, Andoni Zubizarreta a napokban tett egy olyan kijelentést, hogy bizony a spanyol óriás folyamatosan rajta tartja Európán a szemét. Feltűnt nekik Ronald Koeman munkája a Southampton kispadján, nagyon tetszik nekik, ahogy a Leverkusen és a Mönchengladbach játszik mostanság Németországban, de nem utolsó sorban az is szemet szúrt, ahogyan Bielsa vezetésével az OM jelenleg játszik és az a szociológiai jelenség is, amit a lelátókról zúduló szeretet és buzdítás jelent. „Bár jelenleg megvan a csapat edzője, mindig fel kell készülni változásokra, eljátszottam már azzal a gondolattal, hogy Marcelo, mit művelhetne a Barcelonaval.” – mondta a sportigazgató.
Bielsa véleményére tegnap természetesen kíváncsi volt a francia sajtó, a meccs előtti szokásos sajtótájékoztatóján El Loco valami elképesztő választ adott: „Megtisztelő, hogy egy olyan csodálatos ember, mint Zubizarreta így beszél a munkámról. Ugyanakkor mindennek a lényege azok a játékosok, akik a csapatomat alkotják! Ahogy én tudom, a Barcelona is kitűnő labdarúgókból áll.”
- Vasárnap újra az adott forduló (12.) zárómeccsén játszhat az OM, ezúttal otthon és a Lyonhoz képest jóval szerényebb ellenfél ellen.
Sok cikk született arról, hogy Bielsa nagyon készül a jövőheti Classiquera, a PSG elleni rangadóra és ezért a Ligakupa és a Lens elleni, mostani bajnokit is úgymond beáldozhatja az argentin tréner, hogy olyan újdonságokat teszteljen, amikkel már a fővárosi kiruccanásra hangol. Mivel már az Olympico elvesztésekor tudtuk, hogy se Morel, se Ayew nem lesz bevethető, nem volt csoda, hogy Fanni került a védelembe Morel helyett és alighanem az Ayew-nélküli életet is kipróbálja majd vasárnap este El Loco.
Két vereség után, újra a Vélodromeban, visszatérhet a csapat a győzelem ösvényére, amihez egy kétarcú ellenfelet kapunk tesztalanynak. A Lens véleményem szerint, az egész Ligue 1 leggyengébb keretével bír, a szövetség döntése értelmében nem igazolhattak a nyáron, ezáltal egy másodosztályú csapattal vágtak neki a bajnokságnak. Ettől függetlenül eddig azért egészen mutatósan helytállnak. Valószínűleg kellemetlen ellenfelünk lesz a vér és arany, az is igaz, hogy a két klub közti szakadék a múltra visszatekintve szinte el is vész. A két patinás csapat között kimondott rivalizálás sosem volt, de tekintettel a klubok nagyon népes szurkolótáboraira, és hagyományaira, mindig is Franciaország elitjéhez tartoznak, bármilyen is legyen a helyzet a jelenben.
Ha már a jelent vitatjuk, hozzá kell tennem, hogy a három legantipatikusabb francia egyesület közé tartozik a Lens, amely az az érzésem, hogy nem akar senkit sem ellenfélként elismerni, ami kitűnő sportolói hozzáállás, de a tény, hogy egy ellenfelet sem tisztelnek (még a listavezetőt sem) kimondottan nem szimpatikus az ellenfél számára.
Visszakanyarodva a múlthoz, a Lyon ellen nagyon jól bejött a múltbéli mérleg alapján generált „papírforma”, azaz, hogy szoros meccsen nem biztos, hogy az OM-nek áll a zászló. A Lens ellen, otthon a Vélodromeban utoljára hét éve, 2007-ben kapott ki a Marseille, összesen 47 meccset játszottak a felek, amelyből csak 9 zárult vendég győzelemmel és 27 alkalommal örülhetett a hazai tábor.
- Ha már a 2007-es dátum előjött a poszt lezárásaként egy olyan emberről emlékezzünk meg, aki tegnap jelentette be, hogy 7 éves marseille-i pályája után szakít az OM-el és szabadon igazolható játékosként, más csapatot keres!
Benoit Cheyrou előtt hajtunk főt, aki legalább egy Diawara-szintű ceremóniát érdemelt volna, (de talán még tortát is készíthettek volna a 7-es számmal) helyette az OM tartalékcsapatából kellett elbujdokolnia, mint egy meghurcolt öregember… Nagyon hasznos játékos volt, aki még a nyáron sem tett le róla, hogy szeretett klubját szolgálja, de a progresszív újkori focinkban nem jutott számára hely. Au revoir Ben!
