Vége a 2014-2015-ös Ligue 1 szezonnak, de mégsem az utolsó fordulóról, annak nem kimondottan meglepő végéről, az elbukott BL esélyről, de nem is a cserébe automatikusan megszerzett EL főtábla kielemzése, az esélyek latolgatása következik most. Ennél egy sokkal fontosabb, jelen helyzetben mindennél többet jelentő feladat vár rám, egy olyan embertől búcsút venni, aki a ma Olympique de Marseille-jének a legnagyobb csillaga, szíve, tehetsége, rutinja, és aki augusztusban egy másik bajnokság, másik csapatánál kezd el focizni. Köszönünk mindent André Ayew, nem marad szárazon a klaviatúra ezen sorok gépelése közben, érzékeny búcsút veszünk Tőled, Dédé.
Sóhajtok! Ezzel tudtam elkezdeni ezt a posztot, amit egész szezonban reméltem, hogy nem kell majd megírnom. Mert egy ilyet, hogyan is kezdjen az ember, hogyan nem lesz sekélyes, hogyan lesz az egész tárgyát képező emberhez méltó, maga az írás?! Rengeteg érzelem, gondolat egyszerre kavarog a fejemben, de szerintem Te is ugyanezt érezted André azon az utolsó estén!
Még vége sem volt a meccsnek, Ocampos bevágta a harmadikat a Bastia-nak (nem is akárhogy), tuti volt, hogy csak negyedik helyen végzünk, de Te csak álltál a kezdőkörnél, meredtél magad elé, és én láttam az arcodon, hogy most már Te is tudod, VÉGE. Ezt a képet azt hiszem, sosem fogom tudni elfelejteni, egy életre beleégett a retinámba, ahogy csak állsz ott, az arcodon egyetlen izom sem moccan, én pedig csak annyit tudtam, kissé ostobán megjegyezni magamnak; „mennyi érzelem kavaroghat ebben az emberben”.
És ez nem egy nyálas búcsú! Ez a kőkemény valóság, amit azt hiszem, Te sem szeretnél elrejteni, tudja csak meg mindenki, hogy milyen ember is volt az OM történelmében André Ayew.
Abedi Pelé idősebbik fiaként, már gyermekként Ghánából, Franciaországba költöztetek, Marseilleben letelepedve pedig, szinte OM csecseken neveltek fel! Ebben a miliőben, foci témakörben, mi mást is kaphatott volna ABEDI PELÉ FIA 0-24-ben, mint az OM-et?
Ikonná váltál már nagyon hamar, Te talán nem is élted meg így, pedig hosszú évek óta a csapat sztárjaként kezelünk, mi szurkolók, joggal. Azok a felejthetetlen pillanatok, gólok, minden, ami Te voltál, ezt a státuszt bőven megalapozta. Hogyan emelkedtél Chivu mellett 2012-ben, és fejeltél a hálóba az Inter ellen, BL MECCSEN?! Mikor még 20-asban játszottál, mert Gignac, Brandao és Rémy nem tudtak megegyezni a 10-esről, végül jöttél Te, és elhappoltad, tök jogosan!
Három éve már, de én mégis úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Talán épp azért, mert a lelkesedés, a szív, a szenvedély, ami mindig is vitt előre, annyira imponált nekem, például szolgálsz minden fiatal focista palántának, aki a fekete- vagy fehér-kontinensen éljen is, bőszen választhatna példaképének. Odaadást, klubhűséget, küzdelmet és kitartást, már az első leckéknél kaphatnának a kis suhancok Tőled, ebben utánozhatatlan vagy. És akkor még a nem titkolt metroszexualitásodról, a legdivatosabb ruhákról, legdrágább autókról nem is beszéltünk! Csak, Te mindig is tudtad, hogy mi a sorrend, előbb a pálya, a 150%-os teljesítmény, közben a családapa szerepkör, és majd csak utána a csillogás.
Pedig mennyivel könnyebb lett volna hátradőlnöd, azt mondani, hogy én vagyok A Pelé fiú, Ghána legfényesebben ragyogó, fekete csillaga, évente megkeresem az euró millióimat, hagyjatok békén, had focizgassak csak úgy el!
Na nem, naná, hogy nem, Te nem ilyen vagy, Te ilyen utat sosem választottál volna. Az már nem Te lettél volna, hanem egy apja nevéből élő, de abból is csak viccet csináló senkiházi. André Ayew viszont a stílusos, divatos, újkori labdarúgó tökéletes verziója, aki mindezen modern értékek mellett, mindig megőrizte a retro futballra jellemző akarati, hűségi és kupákkal, érmekkel sosem mérhető értékeket.
Az OM mondhatni ügyesen elrejtett Téged, itt sosem tudtál kitűnni, talán csak a 2012-es BL szerepléskor vettek észre páran, de pusztán Ghánával mutattad meg magad a világnak (a tavalyi VB-n különösen feltűnő voltál végre), Marseille-ben nem figyeltek óriásklubok, de ha figyeltek is, Neked az nem kellett.
Egy normális világban, André Ayew, minimum BL elődöntős csapatban (kb. egy Juve szintre gondolok), de a jelen helyzetben bátran mondhatjuk, BL DÖNTŐS csapat keretében szerepelne. De ez nem az az univerzum, ugyanis Ayew a legutóbbi (valamennyire értékelhető) BL szereplést követően is maradt Marseille-ben, a francia kikötőt választotta, mert itt tartotta a szíve, pontosan ez, az a unique érték, ami kiveszni látszik, ezért is született Rólad külön poszt.
Most a mi szívünk szakad bele – az enyém miközben írtam e sorokat biztosan – de el kell, hogy engedjünk. Valahol, lelkünk legmélyén tudjuk, hogy ez a Te érdeked, pontosan azt kapod most meg, ami már oly’ régóta kijárt volna Neked, a top szint, folyamatos BL szereplés, remélhetőleg európai trófea, ahogy anno apának ez sikerült, igaz velünk, de kívánjuk, Neked is ugyanezt!
Viszlát Dédé Ayew, örökre megőrzünk, mint a 2000-es évek, egyetlen marseille-i tízesét, ezt a 11 évet senki sem fogja tudni pótolni, ahogyan Téged sem fogunk tudni.
