Nagyon vártuk, nem csak az új mezünk miatt, amúgy is, össze is ültünk páran hozzá, végeredményben pedig ki is szurkoltuk a Marseille sikerét. Utálatos csapattal volt dolgunk, de a szív diadalaként, továbbra is életben tartotta az OM a reményt, hogy jövőre Európa legjobbjaival méresse meg magát. Lehet, hogy nem is kell akkorát álmodni?
Bielsa kapcsán 212365786865-ször elmondtuk már, hogy olyan edző, aki kisajtol minden energiát a játékosaiból, ezáltal szezonjai második fele, főleg a véghajrák, örökösen kudarcba fulladtak. Az OM zsinórban két meccset nyert meg, a vasárnapit pedig úgy, hogy közben legalább két sünt szültek a szurkolók, a játékosok.
Tudniillik az első percben már hátrányba kerülni, még vetőkártya szerint sem épp szerencsés dolog! Márpedig mi nem választottuk a Monaco elleni rangadón a könyebbik utat, Lemina felszabadító gólpassza Moutinho-nak sokáig úgy tűnt ugyanis, hogy minden álmunkat szertefoszlatja.
Ami kicsit feldobta a hangulatot, az a labdaszedő troll srác megmozdulása, a portugál gólja után a labdával, roppant eredeti gólörömöt tervezett, csak, hogy az OM-nél ki vannak ám képezve a labdaszedők, szóval nem nagyon akart az ifjú legény asszisztálni mindehhez, így csak a játékos unszolására adta neki oda a labdát.
Kifejezetten szar napot fogott ki a Marseille, az első félidőben az antifutball díszpintyei 2-3 góllal is vezethettek volna, de ne hízelegjük túl a hercegieket, ezeknél nem sokkal több helyzetet dolgoztak ki az első 45 percben. Mandanda idén számolatlanul menti meg a seggünket a nagyobb leégéstől, amit megint leművelt a kapitány, le a kalappal, na! Tényleg úgy érezhettük, hogy ááá, ez a múlt heti siker Metz-ben, csak egy apró fellángolás volt.
Egészen a második félidőig, amikorra beért a folyamatosan fokozott nyomás, rázva, nem keverve Bielsa cseréivel. Pontosabban CSERÉJÉVEL, hiszen Fanni beállítása eredendően Lemina sérülésének volt köszönhető, de a mostanában, pályára csak szundikálni feljáró Batshuayi sem lobbantotta lángra a bekészített hazai görögtüzeket.
Nem így Florian Thauvin, akiről, ahogy mondani szokták, „már az orvosok is lemondtak”, nem csak mi szurkolók, botrányos szezonja után, nagyjából mindenki elfogadna egy 20 milliós angol ajánlatot, a jövő francia válogatottjának, egyik lehetséges csillagáért.
Flo ezt a kérdést vasárnap késő este tovább nehezítette, szűk fél órát kapott Bielsatól, amely fél óra, idén talán a legjobb meccsét hozta el. Valószínűleg ebben IS konszenzus van a szurkolók között, nem csak nyári eladásának kérdésében, hiszen nem csak lendületes széljátékával, de jó meglátásaival is feldobta az OM-et. Egyedül a lecserélt Giannelli Imbula nem örült annyira az egykori korzikai kedvenc brillírozásának, (aminek bizony hangot is adott) hiszen a középpálya tengelyéből vette őt le Bielsa, ahova Ayew-t vonta vissza, Flo pedig a ghánai helyébe léphetett. Komoly offenzívákat sejtetett ez a váltás, ami Bielsa idei legnagyobb coaching húzása lett.
André Ayew fejesével előbb egyenlítettünk, majd szűk 10 perccel később Alessandrini a győzelmet szerezte meg a csapatnak. Nem akármilyen siker ez, egy közvetlen rivális ellen, a jelenlegi dobogósokat idén egyszer sem sikerült megverni, mérlegünk a top3 ellen, ezzel a sikerrel 1-1-4 ami a GY-D-V mérleget jelenti. De az talán még inkább felülértékeli a Monaco elleni sikert, hogy ebben a szezonban eddig csak egyszer tudtunk hátrányból felállni, majd fordítani, még 2014-ben a Bordeaux ellen.
Payet 15. gólpasszát, Ayew 9. gólját könyvelhettük el, Alessandrini egy gól – egy gólpasszal zárt, Thauvin megmutatta mit veszíthetünk el 20 millióért, amin speciel érdemes lenne tovább gondolkozni, hogy megéri-e. Kissé eldugva, itt végül jegyezzük meg azt is, hiszen túl büszkék nem lehetünk rá, bizony Fortuna volt a tizenkettedik játékosunk, de ennyi szerencse már igazán kijárt nekünk, a sorozatos szenvedések után.
Összességében a boldogság nem is elég hozzá, hogy leírja az érzést, amit a játékosok okoztak vasárnap. Ha csak 10-15 percre is, de ismét egy csapat játszott a Vélodrome elképesztő közönsége előtt, amit egyenesen öröm volt nézni. De talán még inkább az Ő örömüket volt örömteli nézni, mikor a győzelem tudatában, a cserepad abban az állapotában rohant fel pályára ünnepelni. Többet érdemelnek ezek a fiúk egy vacak Európa Ligánál, állítom, hogy Bielsa-kapitánnyal, igenis a legjobbak ellen kellene vennie a marseille-i hajónak az irányt.
Mennyivel egyszerűbb is lenne minden (Flo, Imbula, Bielsa megtartása, a keret tovább erősítése), de ehhez most már meg kell nyerni mindkét meccset (Lille V, Bastia H), a Monaco-nak pedig legalább egyszer botlania (már a döntetlen is elég) a Metz és a Lorient ellenében. Ilyen izgalmas bajnokság sincs még egy, a harc a harmadik BL helyért, még csak most kezd igazán tűzbe-lázba hozni.
