OM

Vasárnap annyi minden történt, na meg azóta is, hogy kis túlzással azt érzi az ember, nem is egy eldugott, itthon alig ismert klubnak szurkol, hanem egy igazi európai Góliátnak. Visszatekerjük először is az idő kerekét vasárnap délutánra, aztán jöjjön minden más!

Kisebb kihagyás után, pótoljuk hiányosságainkat, és a jövőbe tekintünk, újra jelentkezik tehát a Marseille blog. A válogatott szünet sem telt el unalmasan, korosztályos és felnőtt válogatott meccseket figyelhettünk, telis-tele OM játékosokkal, szárnyra keltek már januárra vonatkozó átigazolási találgatások, volt itt minden, mint a búcsúban! A fő témát most mégis a 10. forduló szolgáltatja, egy olyan hazai meccs, amely időbeli síkjával és barátságos déli hangulatával mágnesként vonzza a családokat, de reméljük a sikert is szállítják majd kedvenceink.

Kivételesen ahelyett, hogy megcsócsálnánk a hétvége történését, inkább azokra az erősségekre helyezzük a hangsúlyt, amiknek köszönhető az OM jelenlegi szárnyalása. Nem hosszan, de a tisztesség úgy kívánja, hogy érintőlegesen mégis ejtsünk szót a vasárnap lejátszott derbiről, ami végül csak múltja miatt lett érdekes, aránylag sima marseille-i győzelmet hozott.

Minden egészséges bajnokságnak megvannak a maga derbijei, kisebb, helyi várak összecsapásai és nemzeti viszonylatban is számottevő múltra visszatekintő, parázs ütközetei. Egy méltatlanul elfeledett rangadó előtt állunk, ami Franciaország két legjobban fejlődő klubjának találkáját hozza el nekünk. Az OM - Saint-Étienne már a '70-es években sokat jelentett a két város fanatikusainak, azóta a gyűlölet és a fociban kinyilvánított ellenségeskedés csak felerősödött. Vasárnap az est leszálltával, beköszönt a pokol is a Vélodromeban.

A hétközi fordulók személyes kedvencem! Azt a tudatot kelti az emberben, mintha újra hétvége lenne, újra láthatja kedvenceit képernyőn, újra lehet mezt húzni és átélni azt a bizonyos Marseille-érzést, ami szavakba nem igen önthető. Bár a kluboknak ez komoly bevétel kiesés, nekünk szurkolóknak jól jönnek ezek az adrenalin fröccsök. Az OM Reimsba (ejtsd: Ránszba) utazott, ahol folytatta volna a veretlen szériát, négy nyert meccs után vendégeskedtünk Franciaország egyik ékszerdobozánál. Fantasztikus pezsgőiről, mesés katedrálisáról vált igazán híressé a város, futballcsapata az egyik sötét lova a Ligue 1-nak, nem túl veretes nevek, nem túl nagy múltra visszatekintő hagyományok, mégis újabban komoly meglepetést is tud okozni a nagy csapatoknak. A szezon nyitányán például éppen a még most is álmoskás PSG-vel döntetleneztek, az is hozzátartozik az ütközet krónikájához, hogy a fővárosiak az Eviannal és a Rennesel is ixeltek idén, az OM pedig mindkét csapatot elföldelte. Folytatódott a sorminta?