Vasárnap annyi minden történt, na meg azóta is, hogy kis túlzással azt érzi az ember, nem is egy eldugott, itthon alig ismert klubnak szurkol, hanem egy igazi európai Góliátnak. Visszatekerjük először is az idő kerekét vasárnap délutánra, aztán jöjjön minden más!
A Toulouse, mint kellemetlen, kiismerhetetlen ellenfél érkezett az új Vélodromeba vásár napján, és ahogy azt előre jósoltuk, közel teltházas lelátók előtt játszhatták, Franciaország leggyönyörűbb stadionjában a Ligue 1 tízedik fordulójának számunkra legfontosabb meccsét. A kilátogatott 61.846 néző új rekordot hozott a klubnak, az OM történelmében eddig sosem fordult elő, hogy ekkora közönséget vonzott volna az amúgy azért hihetetlenül népszerű csapat. Tudjuk ezt be annak a bandwagon jelenségnek, amit Bielsa és a sorozatos győzelmi széria generált.
A meccs amúgy egy erős közepes osztályzatot érdemelt, a hangulat csillagos ötösre vizsgázott, mint ahogy srácaink is, akik újabb, zsinórban 8. győzelmet szállították. Nézzük ki mit tett hozzá a sikerhez:
Mandanda: fantasztikus bravúrja volt már a mérkőzés legelején, könnyen izzadságszagú meccs lehetett volna ebből, ha azt beszopjuk. Stevere jellemző módon megvoltak a parádés védések, a védelem meg a gördülékeny támadójáték jóvoltából viszont gyakran még a Vél’ gyepét is gondozhatta volna, annyira nem volt dolga. 7
Dja Djédjé: nálam a vasárnapi játékával dobott kicsit az ázsióján. Kezd egyre magabiztosabb lenni és mintha a betlik is megcsappantak volna. Ettől függetlenül annyira nem hozott extrát, számára egy szorgos, de aránylag laza ütközetet hozott a hétvégi. 7
N’Koulou: a meccs hőse. Alighanem sokan horkantak fel a képernyők előtt, mikor vezetéshez jutott a fejesével az OM! Folyamatos pazar védőmunkája mellé most gólt is lőtt, továbbra is vezére a hátsó alakzatnak, nem lehet benne hibát találni. 9
Morel: rengetegszer tudok még mindig meglepődni, hogy ez az ember, aki egy csődtömeg volt évekig, most miket művel. Nagyon tetszik a régen is megismert vadsága és az a bátor szerelőmunka, ami most sokkal kifinomultabb és persze hatásosabb. Bielsa egyik remekműve, szinte fájni fog, ha lejár a szerződése és menni kényszerül. 8
Mendy: már harmadik gólpasszát véshettük be az ellenőrzőjébe, amivel két lyoni fiúcska mögött harmadik a Ligue 1 assist versenyében! Gyakran kellett Ayewnak kisegítenie védekezésben, de ettől függetlenül az elegáns játéka és a támadások maradéktalan támogatása élményszámba megy. 7
Romao: emberfeletti mezőnymunka, sallangmentes szűrés, Alaixys megint megmutatta, milyen a profi élet 30 fölött. Ismét hátrébb vonva játszott a védelemben, mivel a lilák két ékkel rohamoztak, de ez sem okozott gondot neki. 8.5
Imbula: kezdem leadni az OM shopban a rendelésem a mezéért. Továbbra is tartom, hogy az egyik kulcsa a jelenlegi sikereinknek és bár az egész lényege pont az egység, de ha ki kellene emelni valakit Gianellit mindenképp ki kell! Számomra varázslattal felér, amikor látom megiramodni, nyakán védők garmadájával, közbe lazán bedob egy testcselt és már el is tűntek a védők. Káprázatos pali! 8.5
Thauvin: egy órára hitelesítette Bielsa, ezalatt azonban hihetetlen számokat nyújtott. A Toulouse védelmének bal oldalán játszó Akpa Akproval szemben 12 párbajból pontosan 12-t nyert meg. Flo hektikussága nem jó, de kár lenne vitatni tehetségét és azt, hogy mennyire fontos nekünk ott a jobb szélen. A meccs előtt El Locot nagyon faggatták, hogy Alessandrini vagy Ő kezd majd, egyértelmű volt az argentin számára, hogy Floriané az elsőbbség, de azért csak módjával. 7.5
Payet: valahogy, most szürkébbnek éreztem, mint eddig, talán azért mert most nem voltak meg a trükkök, improvizációs nyalánkságok, hanem próbált csöndben hasznos lenni. A játéka fejlődése azonban szemet szúr, meggyőződésem, hogy Valbuena távozása jót tett neki és bár szomorú história ez, hiszen egy ikont vesztettünk, a „petit véloval” nem biztos, hogy ilyen egység lenne, mint nélküle. 7.5
Ayew: nagyon tetszett, amit végre nyújtott. Az első félidőben (már volt szó róla) inkább védekezésben tűnt fel a saját térfélen, de aztán az ellenfél kapujánál is voltak bíztató momentumai. Ez még korántsem az, az André, akit mi látni akarunk hétről hétre, de a szezon eleji pocsék formája után ez már szinte felüdülés volt. 7.5
Gignac: csak nem tudja abbahagyni a góllövést, valósággal felrobbant a Vélodrome a góljánál, az volt az ember érzése, hogy onnantól nem lehet elbukni ezt a meccset. Dédé 10. meccsén 10. gólját lőtte, aminek mindenki örül és ez így is van jól, de azért volt, hogy elveszett a három belsővédő ölelésében! Kezdünk szigorúak lenni vele, de egy ilyen csatárral milyen legyen egy szurkoló?! 7.5
Alessandrini: egyértelműen a padunk legjobbika, kosaras szakzsargonnal élve amolyan legjobb hatodik ember. Fél óra alatt engem meggyőzött, hogy lesz André után is élet a balszélső posztján, egyre jobban hiszek benne és elfogadom, hogy OM szintre képes labdarúgó! 7
Barrada: nem kapott olyan igazán sok időt, Payetet váltva próbált irányítani. Nem gondolom, hogy ezen a szinten túl, kezdőként igazán tudná vezényelni a támadójátékot, de majd talán erre is sor kerül és rám cáfol. Egy majdnem üres kapus helyzetet mindenesetre elpuskázott. 6.5
Lemina: a marokkóival egy időben szállt be, ezúttal Dja Djédjé helyén, jobbhátvédet játszott. Sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel járt, de Mario mindig is egy megosztó figura volt, tehetséges, de látványosan lefelé lóg ki korosztályának zsenijei közül. 6
Természetesen nem mehetünk el a második félidő bulvár jelenete mellett sem, ha másért nem, emiatt a héten még Timbuktuban is hallottak a Marseilleről. Igen, El Loco és a kávé esete a téma, lehet rajta újra kacagni, ha esetleg Timbuktun túl éldegélne valaki!
Az egész képet értékelve azt kell, hogy mondjam, hogy megérdemelten léptünk egy újabbat előre. 10 forduló után, látva a srácok elszántságát, Bielsa munkájának egyértelmű beérését, nem hiszem, hogy más lehetne most már a cél, mint a bajnoki cím. A megszült két gól tökéletesen leírta az irányítás vágyait, hogy milyen képre kívánják formálni a csapatot. Az öreg elképzelései eddig is adottak voltak, a pontrúgásokat agyongyakoroltatja edzéseken, meg lett az eredménye! Az extravagáns, volt-barcelonai tiki-takára hajazó, sokpasszos, totális futball pedig a második gólnál jött elő, amikor az összes lila-fehér játékos identitásválságban szenvedett, mert világukat nem tudták, nem azt, hogy éppen férfiak-é vagy hölgyek?!
A szezon háromnegyede sincs már hátra, ha a sérülések istennője ilyen kegyes lesz hozzánk végig, mint az első tíz meccsen, ha esetleg az ebola járvány miatt még el is maradna a januári Afrikai Nemzetek Kupája (benne van a pakliban) és nem utolsó sorban, a szezonközi transzferidőszakban sem szednék szanaszét a bandát, akkor én minden feltételt adottnak érzek ahhoz, hogy ez az OM újra felüljön Franciaország trónjára.
Imbulat nagyon hívogatja a Chelsea, erre válaszul Marseilleben egy 31 milliós kivásárlási összeget állapítottak meg, ami ugyan nem biztos, hogy elrettentő a londoniak számára, de azt gondolom ez esetben mindkét fél boldog lehet.
Kacérkodtam a gondolattal, no meg persze adta is magát a téma, hiszen BL hét van, hogy mégis milyen szép lenne, ha a hét közben láthatnám világoskék-fehér szerelmeimet Európa bármelyik pontján szaladgálni! Aztán az is eszembe jutott, hogy nagyon jól van ez így, és ha már amúgy is két évet elpocsékolt az ember, mert nézhetetlen, élvezhetetlen antifutballt sugárzott az egész OM, most végre megtisztulva, a purgatórium után jövő ilyenkor jöhet valami extrém fennkölt. Valami olyan, amit talán még most nem is sejtünk. Bármi legyen is az, bármi történjék is addig én már nagyon várom!
