Veretlen hónapon van túl az Olympique de Marseille, amely 10 rúgott gól mellett 1-et kapott márciusban, maga mögött hagyta a tragikus január, februárt, és főnix madár módjára éled újjá a kék-fehér sereg. Mondhatjuk, hogy korai még ez a kijelentés, de ugyan már kérem, „a mi más is lehetnél, csak csönd nekem”, itt mifelénk nem dívik. Széles mellkassal várjuk a válogatott pihenőhetet, ami alatt majd egy meglepetés poszt is születik, valamint most kicsit visszaemlékszünk a Lyon elleni csalás döntetlen után, hogy állt helyre az immunrendszerünk.
Miután kibosszankodtuk magunkat az Olympico megnyerésének elvételén, - ennél szebbre eskü nem tudtam – egy legalább ennyire kultikus helyre vezetett utunk. Lyon – Marseille – Párizs mágikus városai Franciaországnak, ha csak, mint turista nézzük a dolgot is így van, de idén a Ligue1-ben aztán pláne ez a hármas mozgolódik az élmezőnyben. A PSG-re még várnunk kell, de egy másik csapat is a francia fővárosban játssza meccseit. A minden szinten komoly bajba került Lens a francia Népstadiont, azaz a Stade de Francet bérelte ki az OM elleni bajnokira.
A „vér és aranynak” csúfolt csapat a fentiekhez hasonlóan nem foglal el kimondottan kedvelt helyet a marseille-i szívekben. Főleg a futball világában, de a francia földrajzban is, az egyértelmű Észak-Dél csata megfelelője. Mivel 6 év híján a Lens is 19. századi alapítású klubnak mondható, bizony a szembeállás komoly történelmi múltra tekint vissza.
A jelenbe repítve a posztot, előzetesen bizakodhattunk, Adamo Coulibaly csapata az egyik leggyengébb kerettel rendelkezik a L1 asztalán szétterített papírformák alapján. Nagyjából az egyedüli fegyverükként az okádék-stílusú focijukról lehetne megemlékezni, ami semmi másról nem szól, mint a rombolásról, a faultokról és a játék minél több darabra tördeléséről. Ezzel szemben a Bielsa-féle foci, orgazmikus magasságokba juttatja a szurkolókat idén, egyértelműen a filozófiák szembeállása is volt a vasárnapi.
Egy félidő alibi után lecsapott a tornádóorkánhurrikánmenykő, így egyben, amihez nem is kellett más, csak egy Gignac - Batshuayi csere. Kétségtelenül APG focitudása, tapasztalata még nincs azon a szinten, mint a mi kis Misink hozzáértése, de amit ez a fekete belga fiú hétről hétre, akár csereként, vagy akárhogyan nyújt, az maga a varázslat. Egy perc sem kellett neki, hogy a második félidő legelső eseményeképp megrezgesse a Lens hálóját.
Innentől már jött az a bizonyos természeti csapás, minek epicentruma az OM játékosok odaadása, technikai fölénye és egy szép egészbe helyezett El Loco taktika. Meggyőződésem, hogy ezekben a kritériumokban nem sok csapat vetekedhet a hatszög alakú országban! Mihály gólját Romao követte le, akinek ez három éves marseille-i karrierje során, mindössze 3. gólja volt. Ezután jött egy olyan jelenet, amit minimum Puskás-díjra kellene jelölni, de oktatni kellene, iskolákban, még talán óvodákban is, EZT NÉZZÉTEK!!
André Ayew varázslatos góljával már hárommal ment az OM, ami mindeközben sziklaszilárd lábakon állt, és az Aloé-Fanni középhátvéd duóval, minden ellenséges próbálkozást hatástalanítottak, ha meg már ők kevesek voltak, Mandanda állta a sarat, ahogy mindig. A hosszabbításban Batshuayi feltette a pontot az i-re, amit nem akármilyen Ayew mozdulatsor előzött meg, frenetikus. Négyet hintve, kiütötte ellenfelét a Marseille, ahogy azt tette 2014 őszén annyiszor. Az igazi OM, Bielsa OM-je visszatért!
De, hogy minek volt ez köszönhető? A helyzet az, hogy a csapat magját, alapját a védelem szolgáltatatta, Aloé, Fanni és Romao tették lehetővé Mandandaval, hogy Mendy és Dja Djédjé szabadabban portyázzon az ellenfél térfelén, ezáltal Ayew és Thauvin is feljebb tudott tolódni, a Lensra pedig brutális nyomást helyeztünk. Egy gyenge ellenfél ellen ez persze így leírva lényegesen egyszerűbb, de az eredmény magáért beszél. Természetesen a Gignac-Batshuayi csere is megdobta a csapatot, egyre inkább kirajzolódik az a kapcsolati rendszer, amiben az Ayew-Payet-Misi háromszög, kiegészülve hátrébbról Mendyvel és Imbulaval, egy halálos fegyver lehet a kezünkben.
A fájdalmas rész a jövőre nézve, hogy április első bajnokiján a vidéki párizsiakat fogadjuk, teltház előtt a Vélodromeban, ahol Imbula biztosan hiányozni fog eltiltás miatt, megbontva a fenti kémiát. Visszatérhet viszont Nicolas N’Koulou hosszú ideje tartó sérülésből, ez viszont még csak feltételes mód. A győzelmi széria töretlen kell, hogy maradjon, bajnokok kell, hogy legyünk, lezárjuk a témát, és nyerőgépezünk tovább.
Most pihenünk egy kicsit, válogatottazunk, 13 játékost adott ugyanis az OM bizonyos válogatottaknak. Mandanda és Payet ma Brazília ellen bizonyíthatja Didier Deschampsnak, hogy helyük van a francia keretben, Mendy és Aloé már tegnap ezt megtették a francia U21-esek között. További 4 húsz év alatti játékost adott, az OM akadémiája bizonyos francia korosztályoknak, a szintén szemtelenül fiatal Andonian az örmény felnőtteket választotta ehelyett, Batshuayi végre ott van a belga nagyfiúk között, míg a 19 éves Tuiloma kirobbanthatatlan az új-zélandi kiwik közül. Végül ott van az afrikai blokk Ayew-val és Romaoval.
