Épp ideje volt, hogy újra hallassunk magunkról, van is mit bepótolnia az OM blognak, ezért nem is tétlenkedünk, egyből belevágunk. Számos mérkőzésről a feszített tempónak, az idő hiányának köszönhetően, nem tudtunk sajnos értekezni, így a Caen és a Toulouse elleni meccsekről pusztán egy szösszenetnyit emlékszünk meg. Jegyezzük meg, hogy mindezt oly méltatlanul tesszük meg, hiszen mindkét marseille-i kötődésű meccs a közelmúltban az év Ligue1 találkozója szavazásra, könnyed szerrel nevezhető lehetne. Most azonban mégis a fókuszba a legfrissebb események kerülnek, nem akármi történt ugyanis tegnap.
Tegnap lyoni férfiak látogattak Marseillebe, de erre kicsit pihenjünk még rá, jöjjön előbb két olyan meccs kivonata, amikről elöljáróban meg kell emlékezzünk! Ahogyan azt előzetesen, nem kis zsenialitással megénekeltük, Bielsanak viszonylagosan drasztikus lépéshez kellett folyamodnia, hogy elejét vegye az OM tragédiasorozatának. A Caen ellen, a Vélodromeban egy hipertámadó formációt választott, a 4-1-4-1 annál is inkább jó választás volt, mert a normandok 1 támadóval „rohamoztak” így nem volt szükség plusz egy ingázó védőre (Romao). Imbulat ebből kifolyólag, magára hagyta középen El Loco, de Payettel és Ayew-val megtámogatva, a szélekre Ocampost és Thauvint egyszerre pakolta fel az Öreg, majd mindezt megkoronázta Batshuayival.
Bielsa megalkotta a tökéletes Marseillet, szóval jelentjük, tökéletesen bevált a fenti húzás! Mondhatnám, hogy mi, itt a blogon ezt előre láttuk, de legyünk szerények. Főleg úgy, hogy végül csúnyán pofára estünk, kétgólos előny után sikerült kikapni... A 2-3-as végeredmény azonban inkább a Caen emberfeletti teljesítményének érdeme, és kisebb részben a pocsék védelmünk, a csapat fáradtságának eredménye.
Karakter szűkében vagyunk, meg az ilyesfajta eseményeken jobb is hamar túllendülni, és felejteni, szóval röpke analízisünk céljából, tegyük mikroszkóp alá, az ezt követő toulouse-i eseményeket. Lila-fehér földre lépve, Gignacnak megdobbanhatott, az elfogyasztott hamburgerek okán kissé szűkülettel bíró szívkoszorúere, hisz egykoron ő maga is Újpest Toulouse játékos volt. Hát még mikor megtudta, hogy ismét kikerül a kezdőből, és a belga istenség, Batshuayi Mihály kezd egykori sikerei helyszínén, na az lehetett a komoly meglepi.
Azonban Bielsa terve megint zseniálisan bevált, a bőséges eltiltottal rendelkező OM szembe találta magát a foghíjas védelem problematikájával, de bizony ismét bombasztikusan zárt a marseille-i retesz. A Mandanda – Lemina, Aloé, Morel, Mendy – Romao, Imbula, Ocampos, Payet, Ayew – Batshuayi tizenegy ezúttal nem az a bődületes offenzívát ígérő alakulat volt, mégis a hazaiakra már az első félidőben négyszer is rászámolt a bíró, totális TKO lett belőle. Az 1-6-ot nem is magyaráznám tovább, eléggé hangos lett tőle a világ sajtója, az OM e ponton, vitán felül visszatért az élők sorába, és a felrázott csapat újra a bajnoki címet vette célba.
Ennek leképződését tegnap este ismét láthattuk, mi elvakult marseilleisták, derbihangulat, teltház, a foci evolúciójának csúcsa köszöntött be március idusán a francia kikötőben. Mondhatjuk, az ütközet "méltó volt régi nagy híréhez", még ha nem is lett olyan az eredmény, amit vártunk, akartunk.
A Marseille – Lyon még mindig olyan találka, amit nem tud a P$G, a puszta jelenlétével befolyásolni, ez is megmaradt egy komoly derbinek, az Olympico annál is inkább fontossá vált, mert a Loire-menti kiscicák emberfeletti produkcióval rukkolnak idén elő, igazi esélyesei a bajnoki címnek!
Ugyanezt azonban vasárnap egyáltalán nem láthattuk, sokkal inkább az OM bizonyította, van még hajlandóság a fiúkban, hogy bajnokok legyenek. A kilátogató 63.832 néző orgazmikus látványt keltett, aminek köszönhetően nem túlzás kis cicáknak nevezni a Lyon játékosait, akik közül még a legveszettebb fenevad hírében álló Lacazette is, ajtó-ablak ziccert püfölt Mandandaba. Véletlenek nincsenek!
Az indiszponált Lyonnal szemben viszont egy lehengerlő Marseille állt szemben, akárki akármit mondjon, írjon, ez a meccs az OM-é volt. Kísértetéjesen emlékeztetett sajnos az őszi odavágóra, amikor ugyanúgy egy jobb OM játszott a Lyon ellen, de ugyanúgy nem tudott beköszönni, az akkor vendég kék-fehér brigád.
Hogy konkrétabb legyek, most sikerült…a helyzet szépséghibája, hogy az analfabetizmus, a felkészületlenség, az emberi gyarlóság, hirtelen felindulásból, most nem is tudnék több okot, de ezek mind elvették az OM-től a győzelmet. Lucas Ocampos a végjátékban átjuttatta a vendég gólvonalon a labdát, amit érthetetlen okból Benoit Bastien sporttárs nem látott.
Pontosabban tökéletesen érthető a játékvezető oka, kib*szott messze volt az esettől! A tizenhatoson kívül elhelyezkedő bíró, kötve hiszem, hogy látta mi történik a labdával, uszkve 5-6 játékos takarásában. Igazán cuki volt Mr. Bastien asszisztense partjelzője, aki ugyanis úgy gondolta, hogy még kétszer távolabbról jobban látta mindenkinél a szituációt. Úgyhogy még az a makimajom is besegített a döntésben, holott totál inkompetens volt az ügyben. Nem véletlen, hogy még a MAGYAR NEMZETI BAJNOKSÁGBAN is alkalmaznak alapvonali játékvezetőt, vonalbírót, a jó ég tudja mi a neve annak a szerencsétlennek, de VAN!!!! Teljesen jogos, egy ilyen meccs annyira sokat nem számít, mint mondjuk egy Dunaújváros - Puskás Akadémia, ez azért valahol érthető, de igen zabos lett a kék-vérű Marseille hívő, amikor ez, így, ilyen körülmények között megesett tegnap.
Halkan jegyzem meg, hogy ha Franciaország EB-t fog, bő egy év múlva rendezni. Az nagyon szép, és örömteli, hogy ennyire öles léptekkel építi az ország a stadionokat, de, hogy épp azokat a nyomorult gólvonal technológiát szolgáltató bisz-baszokat hagyják ki belőlük, az nonszensz. Persze, az épphogy csak Párizs barát Frédéric Thiriez elnök úr, aki a francia liga feje, ezt is ki tudta magyarázni: „A rendszer túl drága. Franciaország nem engedheti meg, hogy egy nagyjából stadiononként 400.000 euróba kerülő technológiába beruházzon.” Nem is tudtam, hogy Brazília ennyivel jobb anyagi helyzetnek örvend, hogy ott erre futotta?!
Az eset komoly közfelháborodást keltett Franciaországban, szerencsére ezt már nem hagyta szó nélkül az OM sem. (Nehéz lett volna, mivel ez a bírói döntés nem az egyetlen volt a meccsen, amivel a Marseillet sújtották, lásd: a meg nem adott tizenegyes Thauvin ellökésénél.) Még melegében André Ayew szólalt fel, aki az órákkal korábbi Ibra hangulatot idézte. Csak hát Ghána köztudottan egy kultúr ország, szemben Svédországgal, így az Abedi Pelé fiú, nem magából kikelve, habzó szájjal, félmeztelenül adta elő a következőt: „Ha azt akarják, hogy ne legyen bajnok az OM, akkor mondják meg. Ez nem először történt meg velünk.”
De ami a legjobb, hogy végre a mi bölcs vezérünk, Vincent Labrune is érzett annyi vért a pucájában, hogy felemelje hangját, talán regnálása során először védte meg, felemelt hanggal csapatát:
„A játékvezetők áldozatává váltunk. Lett két eltiltottunk, akikre nem számíthatunk a Classicon, a nem megadott gól azt gondolom egyértelmű mindenki számára, és ezt mind a legjobb francia bíró hozta össze. Nem kívánom a tehetségét, a hozzáértését megkérdőjelezni, de mégis elvette a győztes gólt az OM-től. Továbbá, jól láthatóan Morel a labdát találta el először, Imbula is kapott egy felesleges sárga lapot, ezek mind PSG elleni eltiltásokat jelentenek. Nem vesztettük el ezt a mai meccset, de ha nem is kaptunk ki, olyan az ember érzése, mintha vereséget szenvedtünk volna.”
Amennyire frenetikus magasságból várta a rangadót az OM, ez a végkicsengés újra mélypontra juttathatja a csapatot. Főleg azért, mert az összes Marseille játékos, egytől-egyig, tényleg mindenki, a szívét lelkét kitette a csapatért vasárnap este, és átérezve az Olympico hangulatát, jelentőségét, győztesek módjára játszottak. Megérdemelt lett volna a siker, de ha a három pontot el is lehetett venni, azt a büszkeséget soha, amit a játékosok produktuma, valamint a puszta marseille-i öntudat jelent.
