Egy eléggé egyszerű poszt következik, ami annál több lelkesedéssel készült. 7 forduló maradt a francia Ligue1 idei szezonjából, picit esélyt is latolgatunk, amihez segítségünkre lesz egy gyönyörű férfi, és hát minden apropójaként, még picit visszanyúlunk a vasárnap látott Classicohoz.
Kezdjük is ezzel, hiszen kronológiailag így kívánja tisztességünk. A futball ünnepe volt ez a vasárnapi, kétség sem férhet ehhez, kezdve a bevonulással, ami világszínvonalú ’tifo’-t hozott, de maga a meccs is csúcskategória volt. Sajnálhatja Európa, hogy ezt az idei OM-et nem ismerhette meg kicsit közelebbről!
A mérkőzés parádés játékot hozott, mindkét csapat előtt le a kalappal, hiszen a támadó foci kedvelői, ha semlegesként ültek is képernyők elé, maradéktalanul kielégülhettek. Ahogy az várható volt, az OM-et már elég korán sikerült a P$G-nek megfognia, a Lemina vezette egyszemélyes középpálya, ami a hidat képezte volna a védelem-támadók között, sajnos nem azzal a lendülettel, és precizitással üzemelt, amihez szoktattak minket. Imbula hiánya mellett, N’Koulou-ét is igen megérezte a csapat, hiszen ez a védelem Morellel és Fannival, ha amúgy igazán nagy hibát nem is vétettek, elültetett egy rekordméretű gombócot a torkunkban.
A Marseille támadójátéka viszont (Thauvin kivételével) úgy muzsikált, ahogy azt előzetesen vártuk, igazi „ostromgép” módjára rohamozták a párizsi kaput a srácok. Gignac-nak külön jót tett, hogy az utóbbi hetekben, mindenki Batshuayival foglalkozott, amolyan surranó-pályán most régiúj kedvenc lett a kikötővárosban, nem akármilyen két gólt ragasztott Sirigunak!
A fordulás után azonban másodpercek műve alatt hullott szét Bielsa alkotása, a gyönyörű kezdés után, hibák tarkította második félidőt láthatott 65148 néző a helyszínen… Morel öngólja már a véget jelentette az OM számára, és nem meglepő módon, vert seregként, mi máshoz folyamodtak volna kedvenceink, mint a játékvezető inzultálásához, ami, még ha talán jogos is volt, (érthető legalábbis mindenképp) felesleges piros lapot eredményezett André Ayew-nál.
Az önbecsülésük helyreállítása végett azért kaptak egy kis mankót El Locotól a fiúk, talán nem is olyan keveset:
„Nagyon nehéz elfogadni az igazságtalanságot, de figyeljetek rám, mert amit most mondok az nagyon fontos: ha így játszotok a szezon végéig, ahogy ma, meg fogjátok kapni, amit megérdemeltek. Senki sem tud lenyugtatni benneteket most, mert ma meghaltatok a pályán, mégsem az lett az eredmény, amit megérdemeltetek volna. Fogadjátok el az igazságtalanságot! Végül úgy is visszakapunk mindent! Ha a következő meccseken mind így játszunk, nincs kétségem afelől, hogy megkapjuk, ami jár. Még, ha lehetetlennek is tűnik ez most, nyeljétek le a mérgetek! Legyetek erősek, mert ha így játszatok a folytatásban, akkor annak meg lesz az eredménye! Gratulálok nektek, srácok, mindenkinek!”
Ritka helyzet a mostani, hiszen egy Classique elvesztése, ahogyan az ősszel is történt, nagyon, de nagyon fájdalmas érzés, főleg, hogy most aztán hatalmas segítség lett volna ez a három pont. Viszont ahogyan Bielsa is erre sarkall, nem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk a csalódottság, főleg egy ilyen meccs után. Ahogy a facebook oldalon is egyedüli reakcióként a „Szép volt fiúk!” állapotfrissítés jelent meg, most sem lehet más kicsengése mindennek. Egyszerűen ez után a produkció után, ekkora ellenszélben, nem lehet haragudni senkire sem, még Morelre sem, mert az öngólja ellenére, rengeteget gürizett.
Tényleg ezen az úton kell tovább haladni, elutazni Bordeaux-ba, ahol az egyik legstílusosabb francia csapatot, ugyanezzel az oroszlánszívvel, több góllal kell kitömni, majd aztán a hátralévő két hónapban, az összes létező pontot begyűjtjük, jövőre pedig újra bemutatkozunk Európának. Nincs még vége a bajnokságnak, de még mennyire, hogy nincs, szerintem az OM csak most lendül igazán bele!! Ne hagyjon el Titeket a remény, mert úgyis az a halfajta deglik meg utoljára.
