Kissé elmaradtunk az írással, ahogyan az OM a pontok szorgos gyűjtésével is, most azonban visszatérünk, ahogyan nem mellesleg tegnap este a Marseille is megtette ugyanezt Lotaringia fővárosában, Metzben. Jöjjön a tegnap látottak szöveges, részletes értékelése.
Jókora gombóccal a torokkal készülődhettünk a vendégszereplésre, amit lássuk be, szégyenésgyalázat hashtaggel érdemes ellátni, hiszen az ellenfél a lassan biztos kieső Metz volt. Ugyanakkor az a megduzzadt torokmandula indokolt volt, zsinórban 4 NÉGY 444!!! elvesztett bajnoki után, az ember óvatos lesz, bárkihez is látogasson.
Erre Bielsa a nevezett utazókerettel még rápakolt egy lapáttal, a krízis kellős közepén kihagyta Thauvint, Morelt és Dja Djédjét is, akik addig alapembernek számítottak. Az is jogos felvetés, hogy ha már amúgy is vergődünk, mint a partra vetett hal, hova finomkodni, épp ideje volt valami újba fogni, El Loco pedig ki is találta a frankót!
A kezdő a „szokásos” 4-2-3-1-nek tűnt, helyenként érdekes, már-már pintéri tolódásokkal. A formáció azért is volt fincsi, mert voltaképpen 3-7 arányban tolódtak el a védő-támadó játékosok, hátul Fannit és N’Koulout Romao támogatta meg középről, Lemina, mint Bielsa Jolly Jokere, ezúttal jobbhátvédként bizonyíthatott, Mendy balról segített be, elöl pedig Alessandrini, Payet, Imbula és Ayew sorakoztak Gignac mögött.
Az első félidő azt hozta amit vártunk, dominált az OM, de az aktuális formánk bőven meglátszódott, a védekezés főképp egy méretes trágyadombra emlékeztetett. Szerencsénkre, idén sokadszor írhatom ezt, de Mandanda állta a sarat a legbüdösebb helyzetekben is. Mellette Imbula labdakihozatalai, valamint Payet káprázatos irányítói vénája is szépített az összképen, megmentve a haza becsületét.
A szünet előtt Gignac be is vette a vendégek kapuját, nem is akármekkora szerencséje volt első góljával, a kirepülő kapus a szöglet után épp saját csapattársában esett el, és hagyta el a labdát, amit APG csak be kellett püföljön. Na, ilyenek miatt kieső a Metz!!!
Dédé Gignac 100. Ligue 1 gólját szerezte, lehetett volna ez amolyan igazi Gignacos gól is, az lett volna az igazi, jó 20 méterről, balról befelé cselez és jobbal a hosszú fölsőt kilövi…na sebaj, majdnem ugyanilyen volt ez is.
Fordulás után érdekes kép alakult ki, az első 15-20 percben még bírta tartani a nyomást az OM, ami ki is teljesedett egy gyönyörű Gignac gólban. Payet káprázatos lasztival kínálta meg a csatárt, aki szintén szépségdíjas mozdulattal emelt a kapuba. Ez volt az a pont, amikor újra az őszi Marseillet sikerült látni, amelyik élvezi a focit, és amelyik szórakoztatja híveit. Payet 13. assistját adta, Gignac 20. gólját rúgta!
A második játékrész érdekessége ezután bontakozott ki, ugyanis fekete mezes szerelmeink egyik pillanatról a másikra, szinte megszűntek létezni a pályán. Ez nyilvánvalóan a Bielsa foci, sokszor megénekelt sajátjából eredeztethető, vagyis, hogy egyszerűen elfogyott a szusz a játékhoz. Ekkor át is tudta venni az irányítást a Metz, és sokszor csak Mandanda klasszisán múlott, hogy nem lett baj belőle. Sokat elárul El Loco filozófiájáról, és az emberi szervezet tűrőképességének figyelmen kívül hagyásáról, hogy első cseréjével a 80. percig várt.
Végeredményben inkább az elégedettség lehet úrrá rajtunk, bár kétségtelen, nagyon sokat köszönhetünk a sorsnak, hogy a Metz-et sodorta utunkba, amelyik hát finoman szólva sem mutatott komoly ellenállást! De az OM most végre tényleg villantott valamit abból, amit már elég rég láthattunk, az utóbbi 5 forduló mérlegét sikerült V V V V GY-re kozmetikázni, ami nem hátrány, tekintve, hogy a jövő héten Marseillebe látogat a Monaco, egy sorsdöntő mérkőzésre.
Pontosztás!
Mandanda: Egy rossz szavunk nem lehet rá! Igazság szerint az egész szezonban se nagyon, és bár úgy érkezett tegnap Metzbe, hogy előtte, egy hete, történelmi mélységbe süllyedt vele az OM, harminc éve nem kapott otthon öt darab gombócot a csapat, mint amennyit akkor benyelt a Lorient-tól. Ezúttal széles mellkassal, vezérként állt minden támadást, bravó Fenomén. 8
Lemina: Bielsa, csapatai többségében talált magának egy bármikor, bárhol bevethető palit, nos nálunk ennek a megfelelője Mario Lemina lett. A ’92-es Newell’s Old Boysnál Juan Manuel Llop lehetett ilyen játékos nála. Speciel Mariot a tavalyelőtti nyári nagybevásárlás (Thauvin, Imbula, Mendy, Lemina) leggyengébb láncszemének gondolom, és ez még mindig így van, de El Loco alatt sokat fejlődött, ez pedig, hogy középről kikerült JHV-be külön feldobta szerintem. 8
Fanni: Sajnos egyre több hibával játszik, a Nantes elleni egyenesen a fejünket követelte, nem lesz annyira nagy baj, ha lejár a szerződése és könnyes szemmel, de elbúcsúzunk tőle. Személy szerint kedveltem az OM-ben, és még idén is többször mutatta meg, hogy akár vezér is lehet a védelemben, főleg N’Koulou hiányában, de az utóbbi hetek, hónapok lidércnyomása kissé egybecseng az Ő visszaesésével is. 7
N’Koulou: Most tért igazán vissza, január óta nem számíthattunk rá, és ugyan láthattuk már a Nantes és a Lorient ellen, mindössze árnyéka volt idei önmagának! Ez viszont a régi Nico volt, kőkemény határozottság, sallangmentes védőmunka, igazi kohéziós erő hátul. 9
Mendy: Az első félidőben talán az egész csapat legjobbja volt, összeszámolni is nehéz lenne hányszor kérte a baloldalon teljesen üresen a labdát, mindig káprázatosan lépett fel a támadásokkal. Épp ezért a védőfeladataiban néha Ayew-nak kellett/kell kisegítenie, de összességében megérdemel egy jobb osztályzatot, elvégre Ő is kihagyott pár meccset mostanság, azt meg majd' elfelejtettem, hogy Bielsa véleménye szerint, pár éven belül 30 millió eurós balhátvéd lehet belőle. Erre már alanyi jogon jár a jó jegy! 8
Romao: Fontos szerep hárult rá, a középpályás védekezésünk egy személyben az Ő nyakába zúdult, amit szinte hiba nélkül ellátott. Imbula mellett inkább az ő feladata az ütközés, hatszor mentett bármilyen kapura veszélyes helyzetben, kalapot le előtted harcos. 8
Imbula: Nagyon eltűnt a mi szikár kis barátunk az utóbbi hónapokban, nem képes hozni az őszi formáját, remélhetőleg ez egészen a munka ünnepéig tartott, amikor is Giannelli feleszmélt és újra magára öltötte a szorgos, dolgos munkásruhát. Kicsit neki is visszatérő meccs volt, jól játszott, aktív volt, szintén dicsérhető. 8
Alessandrini: A kezdő legnagyobb csalódása volt! Mintha Ayew-val és Gignac-kal egyszerre pályán, nem lenne képes ugyanazt a teljesítményt nyújtani, ki tudja, lehet az egókkal és a hozzájuk kapcsolódó kultuszokkal nem tud még versenyezni, ez most roppant kevés volt tőle, egyedül az akarását láthattuk, de inkább csak nyögés szűrődött át belőle. 6
Payet: Egy mágus, varázsló, művész, nem is tudom milyen jelzőkkel lehetne leírni, amit idén művel. Rebegjünk el egy rövid hálát Valbuenanak, aki nyári távozásával lehetővé tette, hogy Dimitri így kiteljesedjen. Ha nem kerül be a Ligue 1 idei álom 11-ébe, nincs is értelme az életnek! 9
Ayew: Példás a hozzáállása még mindig, nehéz elképzelni a nélküle felálló, jövő évi OM-et, de nem is igazán a játéktudásának hiánya miatt, hanem az a tűz, az az elszánt lelkesedés hiányzik majd, amihez foghatót kevesen tudnak majd szerintem nyújtani. Most sem annyira a játéka volt domináns, hanem a kiállása a csapatért, és az ösztönző hatása. 7
Gignac: Két gól, igazi APG-re jellemző hozzáállás, az utolsó csepp erejéig küzdött, öröm volt nézni a játékát, a képernyőn is átszűrődött, hogy mesterhármasra hajt, és nem elégedett a két góllal, amik ugye egyben a 100. és 101. Ligue 1-ben szerzett találatát jelentették. Az egyetlen problémám még mindig az, hogy ezt nem tudja konstans fenntartani, ahogy egy Lacazette tudja. Egyszer megrúgja a dupláját, tripláját, aztán akár hónapokig csönd! 9
Következő esemény, Marseille – Monaco, 2015.05.10. 21:00 óra, a kérdés, hogy még idejében felébredtünk ezzel a sikerrel, és lehet loholni a harmadik helyért, vagy már késő? Talán a jövő hét ad majd igazán választ erre, de előtte majd még akkorát harangozunk, hogy Monte Carlóban is meghallják.
