Meglehetősen utolsó pillanatos beharangozó ez, ami a vizsgaidőszak közeledtével nem is annyira meglepő, mint az a része sem, hogy ne számítson senki több oldalas prognózisra. A 17. forduló zárómeccsét a második helyről várja az OM, amely a P$G tegnapi győzelmével rövid időre, de elvesztette elsőségét. A Vélodromeba látogató Metz legyőzésével viszont, minden visszaállhat a régi rend szerinti, helyes sorrendbe.

Lotaringia régiójának ékköve Metz, amely friss feljutóként, ám abszolút nem új arcként érkezett augusztusban a Ligue 1 vérkeringésébe. Hosszú ideje híres a klub saját maga által kinevelt játékosairól, Ribéry és Pirés is a bordómezesektől indult világjáró útjára és vált sztárrá, de "kisebb tételben" is jól dolgoznak a Metznél, elég csak Obraniakra, vagy Sahara gondolni.

De a múlton túl, a jelenben sem állnak rosszul, ha papírra vetjük a Ligue 1 mezőnyét, jó eséllyel pályáznak könnyed benmaradó pozícióra a kelet-franciák. Nyáron sikerült az M&M’s segítségét kérnie a Metznek, így megkaparintva Maloudat és Maigat, akik a francia élvonal szintjén azt gondolom, az elit kategóriába tartoznak, támadósorát mindenképp stabilizálta így az ellenfél.

Na de mi a helyzet az OM-el?! Kedden egy kisebb gödörbe lépett a Marseille, hiszen Bretagneból csak 1 ponttal tértünk haza, ami picit kiábrándító, de még sincs talán világvége! Ugyanakkor az tény, hogy most fordult a kocka, és míg idáig a P$G volt győzelmi kényszerhelyzetben, ha nem is tűnik 100%-osnak a fővárosi banda, de kezdenek játékba lendülni, ezért is kell tartania az OM-nek a tempót.

Bielsa két nagyon fontos alapemberre számíthat végre újra, Ayew és N’Koulou úgy kellett, mint két falat kenyér, előbbi főleg, hiszen még a másodhegedűs védelem is úgy néz ki képes helytállni, elöl azonban már vannak gigszerek.

Már az előző posztban felvetődött a támadó-négyes problematikája, nevezetesen, hogy Gignac formán kívül van, Barrada pedig egyértelműen nem találja még a helyét. APG utóbbi 6 meccsén 1 gólt tudott csak termelni, ma reggel pedig rengeteg OM-közeli portál meglovagolta ezt a szálat. Olyan beharangozót élesítettek többen, melyben Batshuayi kezdőségét követelik, és bár a belga támadó sem tudott az utóbbi idők lehetőségeivel különösebben élni, lehet Gignacnak nem jönne rosszul egy kis észhez térítő padozás. El tudom képzelni, hogy a 29. évére, csúcsra érő csatár most kicsit a fellegek felett jár, hogy egy hónap múlva akár a San Siroban vagy esetleg a Signal Iduna Parkban rúghatja a bőrt…

Nincsenek azonban gondok két bombaformában játszó támadóval, akikre ma este is főszerepek hárulhatnak, Thauvin és Payet parádéja remélhetőleg magával ragadja a többieket is, márpedig akkor nehezen képzelhető el számomra más végkifejlet, mint hazai siker! Flo épp a napokban nyilatkozta a következőket, látványosan fejlődő játékáról:

„Szó szerint embertelenül sokat dolgozom azért, hogy fejlődjek. Úgy érzem, most kezdek egyre magasabb szintre kerülni, élvezem a játékot, és ez a szezon áttörés lehet. Az egész idényben rengeteget dolgozunk az edzéseken, nagyon sokat köszönhetek Bielsanak, aki nélkül most biztosan nem tartanék itt. Fizikálisan is fejlődtem, minden tekintetben jobbnak érzem magam a tavalyi énemhez képest.”

Ayew sérülésből visszatérve nagyon kellene, hogy tudja vállalni a játékot, pont a fent említett Barrada-szindróma miatt. Hátul lehet picit kavarodás, hiszen a múltkori Fanni-Morel párosból, könnyen Fanni-N’Koulou.

Érdekesség, hogy a Metz mélyrepülése okán, 7 éve találkozott egymással a két csapat utoljára, akkor nem meglepő módon az OM győzött 3-1-re, az örökmérlegben pedig 55 meccs találtatik, amiből összesen nyert 7-et a vendég alakulat. A statisztikák untató sorát azzal zárnám, hogy míg az OM otthon mindössze egyszer kapott ki idén, a Metz vendégként éppen ugyanennyiszer tudott nyerni!

Bődületesen fontos visszatérők, egy aprócska baki utáni, kissé kényszerű felemelkedésre szomjazás, avagy üldözöttből üldözők lettünk, a múlt és jelen statisztikáinak kedvező egyezése, ezek mind a marseille-i siker mellett szólnak.