Az elmúlt hétvége egyike volt azoknak az élményeimnek, amire valószínűleg amig élek emlékszem. Különös érzés Franciaországot nagyjából tíz éve szurkolóként egyfajta vidéki stílusban figyelni, beleszagolni Marseille kikötőjének illatába, most pedig valami egészen másról dicshimnuszokat írni. Na jó, talán nem csak azt. Úgy tekintek minderre, mint nem valamilyen kihívásra, ami próbára teszi az önképemet, mennyire maradok hű magamhoz, igyekeztem csak élvezni két olyan csapat rangadóját, akiknek értékeivel sosem tudtam azonosulni.
