Be kell látnunk, ez az OM egészen más, mint amihez szoktattak minket. Nem is olyan régen még kérdőjellel ellátott címmel írtam meg, hogy bajban vagyunk, mára ez egyértelműen kijelentő móddá változott. Valami totálisan mást kapunk már hetek óta, mint amit a szezon első felében Bielsa Marseille-jétől joggal elvártunk. Ki kell mondanunk a fájdalmas igazságot, gödörbe került az OM, amiből úgy néz ki, nehéz lesz kimászni, pláne egy olyan idényben, és bajnokságban, amihez foghatóan szoros aligha van még egy Európában. Jöjjenek okok, amik idáig vezettek, meglepően egyszerű a képlet.

Nem kérdés tehát továbbá, elmúlt El Loco varázsa, úgy is fogalmazhatnánk, megváltozott pár dolog, az eddigi feltételek már inkább kevésbé adottak, mint korábban, illetve azt is valljuk be tökösen, sosem volt ennek a keretnek a bajnoki címre reális esélye.

Minden azzal kezdődött, hogy a nyáron ugyebár bizonyos körülmények között „erősített” az OM, amik őszintén megvallva nem váltak be. Bielsa alighanem Hókuszpók módjára dörzsöli a tenyerét, és jót kuncog, hogy Labrune milyen pocsék állományt tolt az orra elé. Mindezt még akár el is képzelném róla, ha nem egy sikeréhes, fenkölt célokat maga elé állító palinak ismerném El Locot. Az viszont tény, hogy a nyári igazolásokból nem tudunk sokakat kiemelni! Disztingválok.


Alessandrini, mint első érkező megjárta már ez alatt a félév alatt a poklot és a menyet is, csodás szabadgól volt klubja ellen, hosszas sérülések, majd felépülés, aztán újra sérülés, végül pocsék visszatérés. Köszi, de még egy ilyet ne…

Batshuayiról talán a legnehezebb kiforrott véleményt megfogalmazni, egyrészt mert magához a személyéhez, és az általam vízionált jövőképéhez nagyon erősen ragaszkodom, és bízom benne. Viszont a jelenben, egy bajnokaspiráns csapatnál, egy a franciánál sokkal gyengébb bajnokságból érkezve, látványosan nem tudta még felvenni a ritmust, és a konstans jó játékot. Persze, értem én, a cserepadról nem is olyan könnyű!

Barrada már ennél sokkal inkább egyértelmű eset, a nyár legnagyobb buktája. Egyetlen gólját üres kapura tudta rúgni, csereként beszállva. Alapvetően nem bánnám, ha lenne egy biztos pontunk a padon, mint amilyennek Alessandrini tűnt a szezon elején, aki amolyan kosaras hasonlattal élve, „legjobb hatodik embere” volt akkoriban az OM-nek. Barrada azonban annyira sokat sérült, hogy még a padra se tud leülni rendszeresen, ami ugye már lassan az összes posztban előkerül. Csak gyengíti a padunkat a folyamatos sérülésével. (8 bajnoki az egész idényben...erősen nullához korrelál!)

Beszéljünk a mi drága Dóriánkról is. Jött a múlt nyáron kb 5 millióért, jó eséllyel távozik a következő nyáron ennek nagyjából a duplájáért, úgy, hogy egyetlen momentuma nem volt az OM mezében, 0 játékperccel megkereshetjük a vételára dupláját. Ahogy a bevezetőben leomlottak a kérdőjelekből álló falak, az sem kérdés már, hogy Bielsa és a brazil védő között személyi ellentét alakul ki Marseilleben. Ez a transzfer is max azért lehet jó, mert Dória június-július táján továbbáll.

Eközben ugye elvesztettünk egy legendát, Valbuena személyében, egy brutális védőt, aki ugyancsak legenda volt, még ha inkább csak az elnökünk szemében, továbbá túladtunk a tavalyi védelem egyetlen biztos oszlopán Lucas Mendesen, valamint egy picit szeszélyes fiúcskán, Jordan Ayew-n. Legvégül egy Valbuenahoz hasonlatos legendát, Cheyrout is leépítettünk!! Ha az átlagéletkora ezen játékosoknak hármassal is kezdődik, számomra nem kérdés, hogy a fentebb említettekkel nem tudtuk pótolni őket.

Maradtak azok a fiatal suhancok, akikkel megkezdődött az a bizonyos, sokat emlegetett marseille-i new age, akikhez a Marseilleben maradt dinoszauruszokat ha adjuk, szinte pontosan a tavalyi hatodik helyezett Baup keretet kapjuk, vagy gyengébbet.

Nehéz megoldást találni ezen a területen, hiszen mint az látható, egy komolyabb takarítással egybekötött keretfeltöltés lehet szinte az egyedüli megoldás, főleg hosszútávon, amivel valós esély mutatkozhat a bajnoki cím elérésére. Ha azonban rövidtávon gondolkozunk, mindenképp a kezdő megreformálásán kell ügyködni. Payet és Imbula, mint a csapat magja, és tengelye, komoly visszaesést mutatnak a korábban tapasztaltakhoz képest, nem konzekvensen teljesítenek gyengén, mindössze meccsen belül váltogatják hozzáállásukat, formájukat. Lásd Payet és Thauvin múlt heti közjátéka, amely egymás anyukájának felemlegetésébe torkollott.


Ez a hektikusság nem csak a szurkolóknak idegőrlő, de az OM teljesítményére is kihat. Mint ahogyan kihatott az a váltás, ami Bretagneban is kifizetődött, Alessandrini fenti elemzése után érthetetlen módon kezdő tudott lenni még Bielsanál, nem meglepő módon azonban az egy hete a csapattal edző Ocampos beálltával, illetve Thauvin baloldalra helyezésével, minden sokkal gördülékenyebbé vált.

Önmagában a legnagyobb bajunk, a nem túl erős keret, de még kevésbé mondható terjedelmesnek maga a kezdő, és a pad, úgy egyben. Ezen felül az a foci is kinyír minket hosszútávon, amit Bielsa „ráeröltet” a csapatra.

El Loco egyértelműen a mi kétélű fegyverünk, ami 2014-ben felnyársalt majdnem mindenkit, Marseille egy-emberként imádta és skandálta a nevét, most viszont visszaüt a gyilkos tempója. Ahogy telik az idő, a játékosok energiája is fogy, ezzel arányosan pedig nem csoda, ha nem tudják a korábbi ritmust tartani, és a teljesítmény visszaesik. Ez nem újdonság Bielsa csapatainál, az általa irányított Bilbao is ebbe halt bele, első baszk évének első felében 4 vereséggel zárt a spanyol csapat (épp ugyanennyivel állt féltávnál a Marseilleben), míg a szezon második részére totálisan elfáradtak és további 9 bukta csúszott be. Nem csoda tehát, ha az OM-nél is ez a jelenség egyszer csak bekövetkezik.

Összefoglalva mindent, a Bielsa diktálta iram, az egyáltalán nem combos keret, a tapasztalatlan játékosok tömege, valamint a hiányzó afrikai játékosok, januárban valósággal kicsinálták az OM-et, ez nem kérdés. Ami viszont még az, hogy van-e esetleg innen visszaút? Megmenthet vajon minket Ocampos, aki ezt megtette Bretagneban, mikor csereként rúgott, egy pontot érő gólt a Rennes-nek?! Ayew visszatértével akár az is előfordulhat, hogy Thauvin is csak kispadra kerül? Nem biztos, hogy az afrikai visszatérőkkel, Ocampos friss, új attitűdjével nem lehet felrázni ezt a csapatot, a komolyabb baj elsősorban a hogyannal van. El Loco mindig is hangsúlyozta, Ő nem feltétlenül bajnokságot akar nyerni, Ő a lehetetlent akarja elérni, azt a földöntúli focit, amire senki más nem képes. Apócának innen üzenjük, hogy imádjuk, és nagyon nagyra értékeljük, amit a klubért tett, de ez, ezzel az állománnyal sajnos lehetetlen marad.