Hogy mennyire illik az OM-be újdonsült középhátvédünk, Duje Caleta-Car? Ide süss!
Lassan két éve már, hogy elindult Marseille-ben az új időszámítás. Az OM Champion Project jól lehet vérbeli amerikai kampányfogás - talán csak a Make OM Great Again lett volna cifrább -, de azt nem lehet mondani, hogy az új vezetés ne tenne meg mindent azért, hogy ez ne csak egy nagyra újt lufinak látszódjon.
Túl azokon az apróságokon, hogy kommunikációban, webshopban, mindenféle marketing tevékenységben nyitott külföldre a klub, angolul is kommunikál szurkolóival a világszerte azért kevesebbek által használt francia nyelv mellett, a sportszakmai oldal is igen erősen fejlődik.
De hát tudjátok ezt jól, mit kell ezt bizonygatni, Európa liga döntőt játszottunk nem is oly' rég.
Azonban az út, ahogy ezen az ösvényen a klub a továbbiakban is haladni akar annál érdekesebb.
Az elmúlt 5-6-7 évre visszatekintve, az OM-nek nem volt igazán kiforrott átigazoláspolitikája. A kétezres évek első évtizedére jellemző "Juventus-taktika", vagyis hogy vegyük el a francia bajnokságban felfutni látszó - ezzel a riválisokat is gyengítve - tehetséges játékosokat, belőlük pedig legyen egy mini válogatott (Les Olympiques) már rég nem érvényes.
Ezt követően a pre-Bielsa korszakban volt egyetlen ártatlan projekt-szerű próbálkozás, mikor egy reményteljes BL szereplést 50 milliós befektetés előzött meg. Payet (először), Mendy, Imbula, Thauvin (először), Lemina francia fogata jelentette az úgynevezett Dortmund-projektet, ami a nagy hazai rivális mögötti, önfentartó, alulról, fanatikus futballkultúrára építkező elvet jelentette.
Sokkal gyakrabban fordult elő azonban, hogy kölcsönjátékosokkal töltötte fel a vezetőség a keretet, hosszú távon abszolút lesütve a szemét, ráadásul egy kezemen meg tudnám számolni hány igazán karakteres játékos került a klubhoz ezen időszak alatt. 2015-2017 között 12 játékost vett kölcsön az OM.
2017 januárja ebben is nagy változást hozott. Az volt az első átigazolási ablak, amikor az új éra igazán bedobta magát, és rögtön látszott, milyen mintákat akarnak követni az építkezésben. De szaladjunk kicsit előre, foglaljuk össze az egyes ablakok érkezőit:
- 2017 tél - Payet, Sanson, Evra, Sertic
- 2017 nyár - Germain, Luiz Gustavo, Thauvin, Mandanda, Rami, Amavi, Njie, Abdennour, Mitroglou
- 2018 tél -
- 2018 nyár - Caleta-Car (...)
Mindegyik fenti játékos legalább kétéves szerződést kapott, egyedül Abdennour számít kölcsönjátékosnak, ám ebből a verzióból a két évre szóló még mindig barátibb.
Na szóval, így történhetett, hogy európai kupaporondon sikeres csapat épült. Ezen játékosok egy része külföldi tapasztalatokkal bőven rendelkezik, de ott vannak a helyi kedvencek, akiket a közönség nagy örömére sikerült visszaszerezni, és akkor a fiatal, komoly fejlődési ívvel rendelkező fiatalokról nem is beszélünk. Ez olyan elegy, ami tudatos építkezést tükröz és amit abszolút megágyazhatott a hosszútávon is sikeres klubmodellnek.
Valahogy így skatulyáznám ezeket:
tapasztalt, külföldről érkezők - Luiz Gustavo, Rami, Abdennour, Mitroglou, Evra
fiatal, fejleszthető tehetségek - Sanson, Amavi, Njie, Caleta-Car
közönségkedvencek - Payet, Germain, Thauvin, Mandanda
Duje Caleta-Car érkezése engem sok szempontból felvillanyoz.
Egyrészt gondoljunk bele, a fenti három skatulyából kettőbe is beleillik a srác. 21 évesen világbajnoki ezüstérmes, a Salzubrggal Európa liga elődöntőt játszhatott tavaly. Másrést olyan közegből érkezik, ahol megtanulta mit kell tenned a győzelemért, Európa egyik legjobb futball laboratóriumából jövet, kiváló tehetséggondozásban volt része. Harmadrészt úgy érzem Luiz Gustavohoz hasonlóan, balkáni temperamentumát hamar megszereti a marseille-i közönség.
Abszolút hiányposztra érkezik. Mindenképp szükség volt középhátvédre, mivel Rami mellett stabilan senki sem tudta megvetni a lábát. Rolando sokat nőtt a szememben, mint csapatember, aki rutinjával jó szolgálatot tesz, az öltözőben pedig abszolút hangadó. De mégis 32 éves már, jelenleg sérült is. Abdennourra kár pazarolni a karakterszámot. Nagy kérdőjel Doria visszatérése, aki balhátvédnek és középhátvédnek is jó lehet, eddig viszont senkinél - Bielsa, Passi, Michel, Garcia - se tudott berobbanni. A jövő egyértelműen a jelenleg is a francia U19-es válogatottban játszó Bouba Kamaraé, aki többször ugrott be idén már remekül. Hol középhátvédként, hol balbekként, hol szűrőként, korát meghazudtoló érettséggel játszott mindegyik poszton. Luiz Gustavo is beugrott párszor, de az ő játékintelligenciáját a védő sorban elpazarolni luxus. Úgyhogy köszi, hogy jöttél Duje!
17 millió euróért a mai futballban ez az igazolás szinte lopásnak számít, na persze tavaly ilyenkor Luiz Gustavot 8, Ramit 4, Mandandat 3 millióért vettük, tehát kezdünk rutint szerezni ebben a műfajban. Inkább az a kérdés merül fel, hogy az elmúlt évtizedben hol és miért maradtak el az ilyesfajta ötletek?
Na de félre a múltat, örüljünk, mert van minek! Kiváló férfiembert sikerült igazolni, nagyon várom, hogy élesben is lássam.
