Alig vártam, hogy végre szerelemből ragadjak laptopot, annyira Classique hangulatban vagyok, már a hét legeleje óta. Nem is csoda, egy normális OM szimpatizáns, a párizsiak elleni derbi előtt érthetően be van zsongva, pláne most, amikor hatványozott jelentősége van mindennek. Háború lesz ez, a legjobb fajtából, fegyverbe mindenki, az arab-brazil násznak nem szabad több teret engedni Franciaországban!
Kezdésnek azért azt nem árt megállapítani, hogy idén Marseille végre újra felnőtt a francia főváros mellé, ahogyan az a régi rend szerint volt, sőt, anno inkább a kikötőváros számított fővárosnak, ha fociról volt szó. A Bielsa hozta hype, a brutális, mindent elemeire pusztító foci, valósággal beszippantotta a Vélodromeba a nézőket, ÚJRA. Ezt csak azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert amellett, hogy európai top10-ben vagyunk, ami a támadófocit (rúgott gólok) illeti, a nagyjából 50.000-es átlag nézőszámunk is mutatja valamelyest erőnket, főleg mert az utóbbi évek anti-futballja után, nem volt egyszerű visszacsábítani a szurkolókat. De nekünk ez is megy, azzal együtt , hogy ez a játékosok vállára most nem csekély nyomást helyezhet.
Bezzeg Párizsban! Nem állítom, hogy a lehető legobjektívebb vélemény érkezik a Qatar Saint-Germain csapatáról, de ezt itt ne is várja el senki. Viszont igyekszem csepegtetni bele valamennyit, aztán majd alul a kommentmezőben mindent meg lehet vitatni, ahogy azt illik.
Kezdeni mégis korrekten illik, azért egész Európában nem nagyon hallani sok olyanról, hogy egy csapat 4 porondon, április elején még helytálljon. Ezért le is az összes létező kalappal, de ennyi legyen is elég a párizsi seggek nyalásából, és jöjjön a könyörtelen erőfelmérés.
Kezdjük is azzal a ténnyel, hogy ha valahol, a bajnokságban a qatariak bizony megfoghatóak, korántsem az a bivaly banda a Ligue 1 hadszínterén, akiknek képzelhetnénk őket. A BL varázslat adott nekik egy nagy adag önbizalmat, amivel azt gondolom számolni is kell, hiszen eddig úgy fest, a legrangosabb futball serlegre fáj elsősorban az arabok foga. Francia bajnokin, vendégként, már 7 döntetlen és 3 vereség van a számlájukon, nyami!
Apropó vendégség, ha van hely, ahol el lehet kapni a PSG grabancát, akkor az biztosan a marseille-i katlan! A totális teltház mikor máskor születne meg, ha nem a háború alkalmával?! Értem én, hogy a gazdag úri fiúk hozzászoktak az ilyesmihez, de ehhez nem lehet sosem hozzászokni, a marseille-i egy egészen más kávéház. Ez olyan, hogy ide nem is igazán kávézni járunk.
Monumentális közhely már a fociban, a „filozófiák csatája”, hiszen mutasson bárki két ugyanolyan klubot a mai világban, na de mégis, ez azért igen csak igaz. Az OM-el ellentétben ugyanis a PSG kissé hátradőlten, nyugodt, labdajáratós, már-már komótos játékot is játszhat, ahogy azt többnyire szokta is. Ezzel szemben az OM könyörtelen offenzívákat vezethet már a legelső perctől, amibe akár 7 támadójátékos is beleférhet, ha a középpályáról és a védelem két széléről is fellépünk.
Hogy mire fel ez a fejvesztett rohanás? Túl azon, hogy az OM amúgy is egy ostromgép, azt hiszem egyértelmű, ez az a meccs, amit a Marseillenek MEG KELL NYERNIE! És most nem csak az elégtétel miatt, vagy mert a helyszínen több, mint 64.000 embert egyszerre elégítenének ki a fiúk (huhúú!), hanem mert a bajnokság olyannyira nyílt, hogy egy győzelemmel megelőzzük az éllovas ellenfelet. Hosszú idő után elérhető közelségben a bajnoki cím, amihez a vasárnapi ellenfelen keresztülvezet az út, aki nem mellesleg ugye, az aki…
Vendégoldalról nem is emelnék ki senkit, minek, hiszen ez a keret minimum háromszor többet ér a miénknél. Thiago Motta hiánya sem rázza majd meg a Matuidi, Verratti, Pastore/Cabaye középpályát, mint ahogy a védelmükből kieső David Luizt is nevetve pótolja majd Marquinhos. El is érkeztünk a legfogasabb ponthoz, hiszen az OM-nél hiányzó N’Koulou pótlására, a számunkra már nem nyílnak ilyen alternatívák, ahogy Imbula helyére is egy Lemina lehet a megoldás. Ugye, hogy nem egészen ugyanaz? (Ha Dávid Lajos bevethető lesz, a vidékiek komplett védelme brazilokból állhat.)
Ugyanakkor a borzadály január-február után nagyon is egyenesbe jöttünk márciusban, a pazar forma megtartásával, könnyen lehet, hogy tavasszal újra megállíthatatlan lesz az OM, amilyen ősszel is volt. Mivel a P$G, Lyon, Monaco hármas ellen idén még csak 1 pontot sikerült gyűjtenünk, a bombasztikus formánk kitartásában kevéssé hiszek, de most valami totál különleges tudatállapot, és érzelmi sík érkezik minden kékvérű számára.
Jól látható, hogy a pénz, és ezen keresztül a játékosok értékei eltorzult módon elbillentik a képzeletbeli mérleget, amit viszont egy valaki kiegyenlíthet. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy Bielsaval a kispadon egy olyan bazúkával bírunk, aki messze túlszárnyalja Laurent Blanc olykor hajmeresztő coaching tudását.
El Loco mellett szól a méltatlanul elfeledett Jánossy Ferenc elmélete, aki szerint a gazdasági fejlődés motorja, sokkal inkább a humán erőforrás, az emberi tőke, sem mint maga a pénz!! A magyar elméletet randán átvették, később világhírűvé vált professzorok, ami önmagában bizonyítja helyességét, argentin istenünk csak rátesz egy lapáttal.
A meccs már most, a kezdősípszó előtt az OM kezében van, ami a kezdeményező-kényszert illeti, de a farkas falkánk már jó ideje lerohan minden vadat, ellentmondást nem tűrő támadófocink majd pont ebben a fontos pillanatban inogna meg? A PSG biztosan ezen lesz, de amíg itt mi most csak dobálózunk az értékekkel, Bielsa már ki is fundálta a legütősebb taktikát, és megírta a háború előtti buzdító beszédét.
